Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. augusztus / 8. szám
Ferencváros II FÓRUM Városkép Védelmi Bizottságnak” (idézve) zöldágra vergődnie. A különbség az, hogy az itt lakó polgárok azon törik a fejüket, miképp és hogyan tataroztassák, hozassák rendbe kívül és belül a tulajdonukba került épületeket az összeku- porgatott pénzükből, s hagyják tovább romlani a környezetet, amit rehabilitációnak hívnak. Világos, hogy egy itt befektetni akaró nemcsak a telek nagyságáért fizetne, hanem azért is, hogy az a telek milyen környezetben fekszik. Gondolható-e, hogy aki a Mátyás utca és a Cuczor utca között egy szállodát akarna létesíteni, az a kedves vendégeinek a Közraktárak látványát akarja kínálni és ebben tönkre is menni? Ajánlanám szintén a tisztelt Bizottság tagjainak, hogy egy hétköznapi csúcsforgalomban próbáljanak a Csarnok téren gyalog áthaladni. Az úttesten bukdácsolhatnának, mert a járdákon csak autók állnak. Ha pedig már mindenképpen az U.S.A.-t, vagy a nyugati államokat idézik példának, akkor, kérem, nézzük meg Genfet vagy Lausanne-t, hol a tó partjának ilyen részén földalatti parkolókat hoztak létre, hogy a lakosság és a kedves vendégek továbbra is élvezhessék a víz látványosságát. A parkolók fölött pedig virággal és fákkal ültetett területek vannak. Nem beszélve, hogy egy ilyen parkolóhely nem csekély pénzt hoz a házhoz. Vannak példák és példák, miért csak olyanokat találnak a Bizottságok nyugaton, mely tétlenségüket igazolja? Még egyszer, én is megjegyezném, hogy amennyire az ember kiírat a környezetére, éppen úgy az adott környezet visszahat reá. Romlott környezet romlottságot bátorít és ezen semmi tilalom nem segíthet. Manapság az egész Közraktár utcán egy autó sem per parkírozni sötétedés után, habár világos nappal is összetörik. Ki fog ilyen környezetet telekvásárlásra ajánlani? Mi lesz majd, ha a Ráday utca is gyalogos lesz? Mint mondva van, a közérdek követelné, hogy a Közraktárak helye parkosítva legyen. Nemcsak a Világnak kellene védenie pár száz méteren a Duna partját, de a Fővárosnak kellene példát mutatnia éppen úgy, ahogy a Közraktár utcai lakosok nehéz terhek elvállalásával próbálják menteni az 1900-as évek építészeti emlékeit. De ha a példa nem felülről jön? Csak a színek és festési utasítások? Ki vár kire? Egy-két nyugati példa feldobása megnyugtatja igazán a lelkiismereteket? Utólag hozzáfűzném, hogy vannak olyan nyugati városok, ahol a lakosság ilyen ügyeket megelégelve, haragosan tüntetett környezete megvédése vagy annak rendbehozatala érdekében. Ez is lehetne egy példa!? Amíg a környezet ilyen állapotban marad, ne lepődjünk meg azokon a bűntetteken, melyeket az önök újságjában olvasok a Közraktárakról szóló cikk után. A környezet állapota ezt engedi meg az olyan embereknek, akiknek inkább efféle tettekre van hajlamuk. Tisztelettel: Gaglhoffcr Gábor Közraktár utcai lakos Új törvény a fiatal munkanélkülieknek Az elmúlt év második felében közel 10 000 pályakezdő munka- nélkülit regisztráltak a fővárosban, ez az országos mutatók mintegy 13%-a. A Munkaügyi Központok június 29-én országszerte nyílt napokat tartottak. Ennek oka a július elsejétől életbe lépő új kormányrendelet, amivel remélhetőleg ösztönözni lehet a munkaadókat a fiatalok foglalkoztatására. A szervezők a rendkívüli, szombati nyitvatartás alatt megpróbáltak minél több érintettnek részletes tájékoztatást nyújtani az új lehetőségekről, illetve az igénybevehető támogatások módjáról. A PEP-nek, azaz a Pályakezdők Elhelyezkedési Programjának keretében, az ügyfélfogadás nem a kirendeltségeken, hanem egy új ifjúsági irodában történik. Ott három hónapon átkülön-kü- lön foglalkoznak mindenkivel, így talán hatékonyabban tudnak állást találni az érdekelteknek. Az új határozat egyik nagy előnye, hogy az iroda munkáját szakosítani lehet a pályakezdők rétegei szerint, így lesz mód csoportos foglalkozások szervezésére is. A törvény szerint a pályakezdők foglalkoztatásáért a munkaadóknak bértámogatás jár, s aki így sem tud elhelyezkedni, részt vehet a Munkaügyi Központok által támogatott képzéseken. Az ifjúsági irodákban számos új lehetőség várja a fiatalokat, mint pl. a közhasznú munkavégzés támogatása, foglalkoztatást bővítő bértámogatás, képzési lehetőségek stb. Minderről érdemes személyesen érdeklődni az iroda címén: IX., Gyáli út 33-35. Tel.: 280-6765 Kutyaillemtan A ferencvárosiak nem büszke emberek - állapíthatja meg az idevetődő idegen -, merthogy fejüket lehorgasztva jámak-kelnek az utcákon, miközben sajátosan sasszéznak. Aztán az első bele- lépés után a nyájas idegen is kezdi lehajtani a fejét. Az igazán rutinos franzstadti polgár egy különleges „távolba-közel” nézéssel rója a flasztert. Ez a speciális látásmód teszi lehetővé, hogy ne kelljen minden részletében tanulmányozni a dolgot, de azért mégse lépjen bele. A legegyszerűbb megoldás lenne, hogy a kutya ne a járdára... Kutyakiképzők szerint meglehetősen egyszerű a négylábúakat erre megtanítani. Nem kell mást tenni, mint a kedvencet a nekikuporodás kezdetén nyakörvénél fogva lehúzni az úttestre, majd megdicsérni. Az ebek négy-öt ilyen megszégyenítés után megtanulják, hogy a járdára nem szabad. Az igazán türelmesek e módszer segítségével arra is megtaníthatják kutyájukat, hogy a csatomanyílás közelében végezzék dolgukat. K. L.
