Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1996. augusztus / 8. szám

Ferencváros 3 nay-féle fayancecsempékkel vannak burkolva, melyek sírna mázas felülete el nem piszkolódik, és a fényreflexek révén az udvar, aránylag csekély terje­delme dacára, az ide nyíló helyisége­ket oly világossá teszi, hogy még az al­só emeletsorokban sem kell nappal mesterséges világítást használni.” A korabeli tulajdonos, a Gazdák Biztosító Szövetkezeteinek irodái az épületnek csak a IX. és V. (padláseme­leti) helyiségeit foglalták el. Az I., II. és III. emeleten bérlakásokat alakítot­tak ki, a székház földszintje pedig üz­leti célokra szolgált. S bár ebből ma mi sem látszik, eleinte fürdő és napozó is volt az épületben. Olvassuk csak: „A Ráday-utca felől van a hideg­vízgyógyintézet bejárata. A fürdőterem az udvar alatt terjed el és minden hi­giénikus felszereléssel ellátva úgy van berendezve, hogy a látogató nem is tudja, hogy az épület alatt tartózkodik. A tetőn teraszként tágas nap- és lég­fürdő van berendezve, amely az épület homlokzatán pergolaszerűen kiképez­ve, az építmény Ráday-utcai homlok­zatának festői hatásához nagyban hoz­zájárul.” Valószínűleg azonban hamar rájöt­tek, hogy a napozó kevésbé jövedel­mező mint a bérház, mert már a húszas években beépítették a Ráday utca felő­li napozóteraszt, bár a korabeli fotón még jól látható. Kísért a múlt - tartja a mondás, s ez most be is igazolódik. Bár ma már nincsenek bérlakások a házban, an­nak minden részét az ÁB Aegon iro­dái foglalják el, ám az irodák - koráb­bi más jellegük miatt - nem alkalma­sak a mai technikai szervezési viszo­nyok melletti munkavégzésre. Lénye­gében ez az irodakorszerűsítés az egyik mozgatórugója a mai felújítás­nak, belső átalakításnak. Hasonlítsuk csak össze ezt a száz évvel ezelőtti in­dokokkal, amikor is egy bérelt épület helyett született meg az új székház öt­lete: „...a bérelt épületek helyiségeinek beosztása sem volt a végzendő munka minőségéhez arányítva... a szövetkeze­ti székház tervezésénél természetesen és elsősorban főszempont volt a hiva­talos helyiségeknek lehető legkényel­mesebb és leggazdaságosabb elhelye­zése..." A mostani rekonstrukció után ugyanannyian fognak dolgozni a szék­házban mint előtte, de a fő szempont ismét a kényelmes munkavégzés és gazdaságos elhelyezés lesz. Ez a szék­ház építésekor sikerült. „Nemcsak ezt a feladatot, de általá­ban az épület minden lakrészének sze­rencsés beosztását és az adott nehézsé­gek bámulatos sikerrel történt leküzdé­sét gyönyörűen oldotta meg az épület tervezője, Dr. Hültl Dezső műegyetemi tanár, műépítész" - méltatja a könyv az erőfeszítéseket, majd folytatja: „.. .mily nehézségekkel kellett a ter­vezőnek megküzdenie még abból a szempontból is, hogy a telek ferde szö­geit úgy eltüntesse, hogy ...a termek tengelyeinek elhajlása szembetűnő ne legyen. Oszlopoknak és fülkeszerű ki- szélesbítéseknek alkalmazásával, me­lyek az alsó emeletek megvilágításá­hoz szükséges világító udvart foglalják körbe, e nehézségeket leküzdeni a leg­teljesebb mértékben sikerült és az elő­csarnok épp ezen architektonikus meg­oldás következtében jutott érdekes és kellemes hatású formájához." Érdekes összehasonlítást ígér a mai pesti polgárnak egy korabeli minősí­tés: „Az épület egy modern nagyvárosi bérpalota, minden kényelmével, a mo­dern technika nyújtotta minden vívmá­nyával fel van szerelve." Közel száz esztendő múltán a szak­emberek hasonló igényeket támaszta­nak. Mint Paál József fogalmaz: - A mai felújítást furcsa kettősség jellem­zi. Egyrészt a század eleji építészeti értékek megőrzésére törekszünk, más­részt minden építészeti és gépészeti feladatot mai modem eszközökkel, hosszú távra oldunk meg. Jól jellemzi ezt a kettősséget, hogy felújítva megőrzik azt az ipartörténeti emléknek tartott eredeti liftet, amely üzembe helyezésekor az ezredik volt, ugyanakkor teljesen új felvonókat is szerelnek, hiszen a régiek áteresztőké­pessége ma már szűk, és elhelyezésük elavult. Változás lesz viszont a korabeli ál­lapotokhoz képest, hogy a korábbi, Ül­lői és Ráday utca felőli bejárat megtar­tása mellett egy új főbejáratot nyitnak a Kálvin tér felől. Ez módosítja az egész előtér hangulatát, ezért javasolni fogják a Fővárosnak, hogy ez a rész kapjon díszburkolatot, esetleg valami­lyen képzőművészeti alkotással, ami egyúttal illeszkedik a sétálóvá terve­zett Ráday utca miliőjéhez is. Bár az épület hivatalosan nem mű­emlék, a mai tulajdonosok mégis a műemlékekkel szemben elvárt kezelé­si módon lámák neki a felújítási vagy inkább helyreállítási munkáknak. Az emlékalbum szerint ugyanis: „Általában a székházépület min­den részlete oly egységes és kellemes benyomást kelt a szemlélőben, hogy azzal kevés újabb keletű építkezés ren­delkezik Budapesten, s ez a körülmény a legszebb dicsérete úgy a tervezőnek, mint az építtető szövetkezetnek egya­ránt.” Valljuk be, ha ezt 1996-97-ben si­kerül megismételni, akkor a dicséret a mai szakembereknek is kijár. Galvács László Intézeti székház (múzeumkörúti oldalnézet)

Next

/
Thumbnails
Contents