Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. július / 7. szám
E Ferencváros Világsztár a Ferencvárostól a Ferencvárosig Marton Éva Világsztár. Minden jelentős dalszínház ünnepelt primadonnája, repertoárján az operairodalom legcsodálatosabb - hang- fachjának megfelelő - szerepei sorakoznak. És Marton Éva hangfachja hihetetlenül széles skálán mozog: belefér a lírai koloratúr, a drámai szoprán Wagner Brünhildéjéig. Szerepeit lehetetlen felsorolni, említsünk néhányat jelentősebb nemzetközi kitüntetései közül: 1980-ban megkapta a Milánói Scala Ezüst Rózsáját, Az év énekese lett 1981-ben és 86- ban, a Metropolitan-beli szereplése után New Yorkban Az év művészévé választják, 1982-ben Bartók-Pásztory díj. Június 21-én a Ferencvárosi Mille- centenáriumi Ünnepi Játékok sztárvendégeként Juditot énekelte Bartók: A Kékszakállú herceg vára című operájában, Kováts Kolossal, a Bakáts téri templomban.- Úgy tudom, nem csak a kerületbe, de szinte erre a térre születtél.- Valóban. A Bakáts u. 2/B-ben laktunk születésemtől tizenhat éves koromig édesanyámmal, édesapámmal és testvéreimmel. Iskolába is ide jártam: először a Bakáts téri általánosba, aztán a Lónyayba, majd a Mester utcába. Itt kaptam lehetőséget, hogy a tornateremben gyakorolhassak, nekünk ugyanis otthon nem volt zongoránk.- A zenei karriered tehát zongoristaként kezdődött?-Nem, bár sokáig úgy látszott, hogy az lesz a végállomás, de zongorázni „csak” 6-7 évesen kezdtem, gyerekoperákban azonban már ötévesen is szerepeltem, s az iskolában - a Csipkerózsika, a Hamupipőke, s más meseoperák nadrágszereplőjeként - rendszeresen felléptem.- Nem zavart a közönség?- Nem. Nagyon boldog voltam, amikor kiállhattam. Soha nem féltem a közönségtől, mert szerettem a publikumot, s ők is engem. Ezt a kölcsönös szeretetet mindmáig érzem. A zongorázás más: egyszer játszottam nyilvánosság előtt, s akkor zavart a közönség.- Térjünk vissza a gyerekkorodhoz...- Rövid ideig énekeltem a Magyar Rádió gyermekkórusában, de kiléptem, és folytattam a zongoratanulást meg a szolfézst. Ennek nagy hasznát veszem most is, mert bár nem lettem zongora- művész, énekesként tudom magam kísérni, korrepetálni, és csak a kontrolihoz van szükségem külső segítségre.- Gondolom, nem volt nehéz bejutnod a Főiskolára.-Tévedsz. Amikor leérettségiztem, nem vettek fel. Éretlennek találták a hangomat, és igazuk volt, noha már túljutottam a pubertáskori krízisen. Érdekes és hasznos év következett. Röplab- dáztam a Petőfiben, ifiválogatott lettem. Nagyon jót tett nekem a csapatsport, megtanultam, hogyan tudnak többen egy célért harcolni. Közben persze folytattam az énektanulást, s ezalatt „megérett” a hangom. Legközelebb nemcsak hogy sikerült a felvételim, de egy esztendő alatt két évet végezhettem.- Ettől kezdve ismert a pályád, problémamentes a karriered. Az Akadémia elvégzése után a Magyar Állami Operaház tagja lettél, majd négy sikeres év után, 72-ben Frankfurtba szerződtél. Ez ma már nem okozna problémát, de akkor nagy vihart kavart. 1978 óta vagy utazó-világsztár. Veiulégként hogyan találtál haza?- Számomra soha nem jelentett vendégszereplést az itthoni fellépés. 1978- ig rendszeresen visszajártam, utána néhány év kihagyás következett, ennek okaival ma már nem érdemes foglalkozni, majd 1984-ben „debütáltam” ismét itthon a Mátyás templomban, a Szent Erzsébet legendájában. Ezután egy ideig főleg áriaesteken és lemezfelvételeken énekeltem...- Majd következett 1986. március 3-án és 6-án két fantasztikus Turandot az Erkelben. Aki jelen lehetett valamelyik előadáson - én a szerencsések közé tartozom -, az tudja: tökéletes Turan- dotot formáltál megjelenésben, játékban, hangban, éneklésben, s elsősorban mindezek lenyűgöző egységében. Azóta több operaelőadáson láthatott a hazai közönség, de Juditként még nem. Hogy jött össze ez a mostani előadás?- 1994 őszén Tel Avivban, az új Operaház avató jótékonysági gálaestjén sztárvendégekként együtt énekeltünk Simon Esthessel. Ő említette nekem, hogy magyar barátja, Szabó István - többek között az Oscar-díjas Mephisto rendezője - tagja a Kép-Világ alapítvány kuratóriumának; ők műsorokat szerveznek, elsősorban leukémiás gyerekek megsegítésére. Simon Esthes-sel akkor, ott elhatároztuk, hogy jelentkezünk egy ilyen esten való részvételre, de mindmáig - lehet, hogy ezt nehéz elhinni - nem találtunk közös terminust. S ekkor férjem megemlítette (Marton Zoltán az In- terkoncert elnöke), hogy beszélt Bogár Istvánnal, aki évek óta a Ferencvárosi Ünnepi Játékok zenei vezetője, s Bogár megkérdezte, elénekelném-e Juditot a Mii lecentenáriumi rendezvénysorozat keretében az általa vezényelt Budapesti Strauss Zenekar s egy közösen választott Kékszakállú közreműködésével. Azonnal igent mondtam. Nagyon boldog vagyok, hogy Bartókot énekelhetek, egyik legkedvesebb szerepemet első ízben Magyarországon a Bakáts téri templomban, néhány méterre a szülőházamtól, és örülök, hogy az ezért kapott gázsival a Tűzoltó utcai Gyermekklinika leukémiás gyermekeit segíthetem. * A Ferencvárosi Önkormányzat, mely eddig is büszke volt kerületéhez ragaszkodó, hazájának világszerte dicsőséget hozó „szülöttére”, a Művésznő gesztusára gesztussal válaszolt, melyet ő meghatottan és boldogan elfogadott. A Kékszakállú herceg vára hatalmas sikerű előadása után dr. Gegesy Ferenc polgármester fogadáson köszöntötte Marton Évát, aki június 21. óta a főváros IX. kerületének díszpolgára. Gervai Anikó
