Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. május / 5. szám
Arcok a Ferencváros labdarúgócsapatából Albert Flórián Császárfióka, Kisalbert, Kistlóri, Flo- resz. Egy csokor a legismertebb becenevekből, s ez mind ifjabb Albert Flóriáné. Akit ennyit becéznek, azt valószínűleg szeretik is. A népligeti metróállomás aluljárójában a falon még a „Flóri” is olvashtó. Huszonöt éve sem volt kérdés, ki előtt tiszteleg egy ilyen felirat. A papa, akit annak idején inkább a Császárként emlegettek, megőrizte a pályán szerzett uralkodói címét. Ma a Ferencvárosi Torna Club legfelsőbb elnökségének a tagja. Az ő teljesítményét nemhogy a fiának, de egyetlen magyar labdarúgónak sem lesz köny- nyű túlszárnyalni. Az itjabbik Albert Flórián sem tart még itt, de azért egy apró fintort már produkált az élet. Az egyik parázs hangulatú bajnoki mérkőzésen - a szurkolókat csitítandó - megjelent a papa is a tribün előtt. Megkérdezte egy fiatalember a mellette állótól: - Te, ő kicsoda?- Hát a Flóri papája - hangzott a válasz. Ezért aztán, mikor leültünk az Üllői úti klubház egyik szobájában beszélgetni, nem is kerültük meg azt a kérdést, könnyű helyzete volt-e azzal, hogy a papa nyomdokaiban járhatott.- Abból a szempontból mindenképpen könnyebb, hogy hamar megszerettette velem a futballt - mesélte a szőke játékos, aki talán éppen csak frizurájával nem ütött apjára. Hatéves voltam, amikor lehozott a Ferencváros előkészítő csapatába. Sokat foglalkozott velem, nemcsak a nevelésemmel, hanem szakmailag is. Javítgatta a hibáimat, rengeteget gyakoroltunk együtt.- Aíiokozott nehézséget?- Majd mindenki azt várta tőlem, hogy rögtön olyan leszek, mint apám. A legnehezebb időszak az volt, amikor az első csapathoz kerültem. Alig jöttem fel a juniorból, már azonnal hozzá hasonlítottak. Szerintem pedig már az is nagy dolog volt, hogy hamar bekerültem a csapatba, hisz ez idő tájt csak amolyan középszintű NB I-es játékos voltam.- Csak nem a kondícióddal volt gond?- Nem, azzal semmiképp, inkább a tapasztalat hiánya okozta a beilleszkedés nehézségét. Mindig eleget futottam, talán többet is a kelleténél, mert sok volt a fölösleges üresjárat.- Azt a vak is látja, hogy technikás játékos vagy. Mit tartasz még erényednek?- A játékintelligenciát, a labdával való gyors futást, a ritmusváltást. A kondim most is rendben van. Az utóbbi időben nem volt sérülésem, végig tudtam alapozni a téli időszakot.- Mondják, hogy sérülékeny vagy.- Mindig rúgástól szereztem a sérüléseimet. Háromszor műtötték a lábamat, és elsősorban az okozta később a gondot, hogy nem maradt elég időm a regenerálódásra. Hamar tértem vissza, ami csak újabb bajt, még hosszabb kényszerpihenőt eredményezett.- Amikor nem ment úgy a játék, ahogy szeretted volna, akkor szó volt arról, hogy Székesfehérvárott folytatod. Végül maradtál, soha nem igazoltál át más csapatba, de az szintén igaz, hogy amióta válogatott is lettél, már másfajta ajánlatokkal keresnek meg.- A kilencven-kilencvenegyes szezon után, amikor Nyilasi Tibor vezetésével bajnokok lettünk, már szinte kész tény volt, hogy elvisz engem a spanyol elsőligás Deportivo La Coru- fa. Azonban egyszer csak lemondott az az elnök, aki megvett volna, és jött egy másik, egy pénzesebb, aki azután a brazil Bebetoékat vette meg. Kiesőjelölt csapatból így lett élcsapat a De- portivo, én pedig lekerültem a megszerzendők listájáról. Azóta volt svájci ajánlatom, a Youn Boystól, az osztrák Rapid Wientől. Belgiumba több helyre is hívtak, de oda nem szívesen mennék. Nemrég pedig az Egyesült Államokból és Japánból kerestek meg.- Vonzódsz külföldre, vagy inkább maradnál itthon, főként, ha ismét a Bajnokok Ligájában tudtok indulni?- Szívesebben maradok, de ennek lüncs köze a Bajnokok Ligájához. Huszonkét éve élek a Ferencvárosban, jó itt a hangulat.- Szoros barátság is alakult a játékostársak és közied?- Igen, de éppen két jó barátom, Balogh Tamás és Lipcsei Péter igazolt el tőlünk. A feleségemmel együtt mostanában sokat járunk össze Nyilas Elek családjával. Az asszonyok is jól kijönnek egymással, mi is jó barátok vagyunk, sokat dumálunk, vagy csak kártyázunk.- Messze van még a pályafutásod vége, de gondoltál-e arra, hogy mit volna jobb csinálni utána: edzősköd- ni, vagy az üzleti életben dolgozni?- Bármelyik lehetséges. Tanulok a téefen, és van egy vállalkozásom, a Két Medve vendéglő, amire viszont nem nagyon jut időm a foci miatt.- Megbeszélitek-e apáddal még ma is a meccseket, hogy mit kellett volna jobban csinálni?- Régebben valóban megtárgyaltuk, és nem nagyon dicsért, még akkor sem, ha ment a játék. Egy ideje már nem beszélgetünk ilyen pedagógiai célzattal. Úgy látja, elég rutinus és eléggé céltudatos is vagyok. N. Á. 21 sporY Sport
