Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. május / 5. szám
Olimpikon, Örökös Magyar Bajnok Új tűzoltóparancsnok a Ferencvárosban A kerületi önkormányzat a közelmúltban százezer forinttal járult hozzá a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság szereinek vásárlásához. Valamennyi kerület és az agglomerációs övezet önkormányzatai is zsebükbe nyúltak - lehetőségeik szerint a parancsnokságnak is volt pénze, így aztán Budapest hat darab új gépjárműfecskendővel gyarapodhatott.- Mennyiben érinti ez a Ferencvárost?- kérdeztük Peterman József alezredest, a kerületi tűzoltóparancsnokság nemrégiben kinevezett új parancsnokát.- Mi tavaly pályázaton már nyertünk két gépjárműfecskendőt, de ebből a hat tűzoltószerből most nem kaptunk. A gyarapodás azonban közvetve érinti a kerületet is, hisz a fővárosi tűzoltóság szerves egység. A kerületi tűzoltóság illetékességi területe a Ferencváros, tehát tűzmegelőzési tevékenységet csak itt folytatunk. Viszont működési területünk - akárcsak a többi kerületé - az egész fővárosra és agglomerációs övezetére kiterjed. Tehát előfordulhat, hogy ferencvárosi tűz esetén, ha szükség van rá, vonulnia kell hozzánk valamelyik új fecskendőnek is. Akárcsak nekünk, mondjuk, egy nagykovácsi tűzhöz. Az új szerek vásárlásához egyébként a Fővárosi Önkormányzat is hozzájárult negyvenmillió forinttal.- Az elmúlt év őszén tűzvédelmi gyakorlatot tartottak a Vegyiművekben. Vegyi balesetekre felkészült a kerületi parancsnokság?- Elméletileg igen, a fővárosnak vannak vegyvédelmi ruhái a XVIII. és a XIX. kerületi parancsnokságon. Nekünk is van egy kilencéves Rába hab- baloltó gépjárműfecskendőnk, de ez hol jó, hol nem... Igyekszünk, hogy működőképes legyen. De a Vegyiműveknél - és általában a nagy cégeknél - nagyon lelkiismeretes tűzvédelmi munka folyik. Mi alapvetően nem azoktól félünk, akiket veszélyes üzemként tartunk nyilván. A gond ott van, ahol rejtett, bújtatott tevékenységet folytatnak, mint például a Jós utcai robbanás esetében, ahol lakóházban petárdagyártással foglalkozott valaki. A Polgármesteri Hivatallal kialakult jó kapcsolatunk ellenére sem mindig szerzünk tudomást az új telephelyekről, vállalkozásokról, illetve ezek átalakulásáról, megszűnéséről. De a fővároshoz viszonyítva egyáltalán nem fegyelmezetlenebb a Ferencváros sem. Nagyon jó kapcsolatunk van a polgár- mesteri hivatallal, és az újonnan nyílt telephelyekről mindig tudomást szerzünk. A gond akkor van, ha a telephely, az üzlet bezár, egy-egy vállalkozás megszűnik vagy sok kicsire dara- bolódik. Ezekr ől nagyon nehezen szerzünk tudomást, mondhatnám, nyilvántartásukban nem vagyunk éppen naprakészek.- A megelőző tevékenység kire tartozik: a telephely tulajdonosára, vagy bérlőjére - esetleg bérlőire?- A tulajdonosra és a bérlőkre is. A nagyvállalatoknál általában működik az emberekben a veszélyérzet, hiszen ismerik a technológiát és áldoznak a biztonságra. Az új cégeknél nem mindig, esetenként nem is igazán tudják, mi lenne a feladatuk. A mi parancsnokságunkon négy munkatársunk foglalkozik a tűzmegelőzéssel, ők nap mint nap járják a kerületeket, ellenőrzéseket végeznek, igyekeznek felderíteni a veszélyes helyeket.- Sokszor mondjuk, hogy tűzoltónak lenni - ehhez megszállottság kell. A kerületben hány ilyen megszállott ember működik?- Nyolcvannégyen vagyunk, a csapat jórésze valóban nagyon régen dolgozik nálunk, annak ellenére, hogy bizony az itt kapott huszonkét-huszonhá- romezer forintos jövedelméből nem nagyon tudná eltartani a családját. Szabadidejükben kiegészítő jövedelem után kell nézniük. Tűzoltónak lenni valóban egyfajta karitatív tevékenység, ez a munka engem is megfertőzött már húszéves koromban. Számomra külön öröm, hogy tavaly júniusban egy össze- kovácsolódott, stabil gárda irányítását vehettem át. S hozzátenném, hogy tavaly ünnepelhette alakulásának százhuszonöt éves évfordulóját a fővárosi tűzoltóság - és a kerületi tűzoltóság is.- Tudok róla, hogy Önt ijjákorá- ban valami más is „megfertőzte”: a kerékpárversenyzés. Most is kerékpározik?- Igen, bár ez már nem látszik rajtam... Csak a városi kerékpározók szintjén űzöm ezt a sportot.- Mikor kezdte a versenyzést?- Ezerkilencszázhatvanban, serdülőként. Két év múlva az Újpesti Dózsában lettem igazolt versenyző, majd bekerültem a válogatott csapatba. Tizennyolcszor nyertem magyar bajnokságot, a hetvenkettes müncheni olimpián liatodik helyezést értünk el csapatversenyben. Három világbajnokságon vettem részt, ötször kerekeztem a Var- só-Berlin-Prága békeversenyen, elnyertem az Örökös Magyar Bajnoki címet. Ma már csak a magam örömére hajtom a bringát. Tavalyelőtt indultam egy olaszországi veterán világbajnokságon, igaz, mérsékelt eredménnyel...- Gondolom, a veteránok kicsit már visszafogottabbak...- Ne gondolja. Én a negyvennyolc évemmel visszafogottabb vagyok, de a mi korosztályunk, a negyven-ötven év közöttiek többsége nem az. Én is megdöbbentem, hogy ezek a srácok szinte ugyanazt az időt hozták, mint a juniorok, csak kisebb távon.- Milyen nagy ez u kisebb táv?- Én csak hetven kilométert kerekeztem, a fiatalabbak pedig százhúszat, százhatvanat.- A hetven sem kevés. Hány kilométer van eddig a lábában?- Versenyzőként huszonöt-huszon- hatezer kilométert hajtottunk le évente, a tizenöt éves versenyzés alatt biztosan megtettem háromszázezret. Ma már évente három-négyezer kilométert kerekezek csupán. A nyári szabadság kerékpártúra nélkül elképzelhetetlen a család számára. Herceg Árpád 15
