Ferencváros, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1996. május / 5. szám

Olimpikon, Örökös Magyar Bajnok Új tűzoltóparancsnok a Ferencvárosban A kerületi önkormányzat a közelmúltban százezer forinttal járult hozzá a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság szereinek vásárlásához. Valamennyi kerület és az agglomerációs övezet önkormányzatai is zsebükbe nyúltak - lehetőségeik szerint a parancsnokságnak is volt pénze, így aztán Budapest hat darab új gépjárműfecskendővel gyarapodhatott.- Mennyiben érinti ez a Ferencvárost?- kérdeztük Peterman József alezre­dest, a kerületi tűzoltóparancsnokság nemrégiben kinevezett új parancsno­kát.- Mi tavaly pályázaton már nyer­tünk két gépjárműfecskendőt, de ebből a hat tűzoltószerből most nem kaptunk. A gyarapodás azonban közvetve érinti a kerületet is, hisz a fővárosi tűzoltóság szerves egység. A kerületi tűzoltóság illetékességi területe a Ferencváros, te­hát tűzmegelőzési tevékenységet csak itt folytatunk. Viszont működési terüle­tünk - akárcsak a többi kerületé - az egész fővárosra és agglomerációs öve­zetére kiterjed. Tehát előfordulhat, hogy ferencvárosi tűz esetén, ha szük­ség van rá, vonulnia kell hozzánk vala­melyik új fecskendőnek is. Akárcsak nekünk, mondjuk, egy nagykovácsi tűzhöz. Az új szerek vásárlásához egyébként a Fővárosi Önkormányzat is hozzájárult negyvenmillió forinttal.- Az elmúlt év őszén tűzvédelmi gyakorlatot tartottak a Vegyiművek­ben. Vegyi balesetekre felkészült a ke­rületi parancsnokság?- Elméletileg igen, a fővárosnak vannak vegyvédelmi ruhái a XVIII. és a XIX. kerületi parancsnokságon. Ne­künk is van egy kilencéves Rába hab- baloltó gépjárműfecskendőnk, de ez hol jó, hol nem... Igyekszünk, hogy működőképes legyen. De a Vegyimű­veknél - és általában a nagy cégeknél - nagyon lelkiismeretes tűzvédelmi munka folyik. Mi alapvetően nem azoktól félünk, akiket veszélyes üzem­ként tartunk nyilván. A gond ott van, ahol rejtett, bújtatott tevékenységet folytatnak, mint például a Jós utcai robbanás esetében, ahol lakóházban petárdagyártással foglalkozott valaki. A Polgármesteri Hivatallal kialakult jó kapcsolatunk ellenére sem mindig szerzünk tudomást az új telephelyek­ről, vállalkozásokról, illetve ezek áta­lakulásáról, megszűnéséről. De a fővá­roshoz viszonyítva egyáltalán nem fe­gyelmezetlenebb a Ferencváros sem. Nagyon jó kapcsolatunk van a polgár- mesteri hivatallal, és az újonnan nyílt telephelyekről mindig tudomást szer­zünk. A gond akkor van, ha a telep­hely, az üzlet bezár, egy-egy vállalko­zás megszűnik vagy sok kicsire dara- bolódik. Ezekr ől nagyon nehezen szer­zünk tudomást, mondhatnám, nyilván­tartásukban nem vagyunk éppen nap­rakészek.- A megelőző tevékenység kire tar­tozik: a telephely tulajdonosára, vagy bérlőjére - esetleg bérlőire?- A tulajdonosra és a bérlőkre is. A nagyvállalatoknál általában működik az emberekben a veszélyérzet, hiszen ismerik a technológiát és áldoznak a biztonságra. Az új cégeknél nem min­dig, esetenként nem is igazán tudják, mi lenne a feladatuk. A mi parancsnok­ságunkon négy munkatársunk foglal­kozik a tűzmegelőzéssel, ők nap mint nap járják a kerületeket, ellenőrzéseket végeznek, igyekeznek felderíteni a veszélyes helyeket.- Sokszor mondjuk, hogy tűzoltó­nak lenni - ehhez megszállottság kell. A kerületben hány ilyen megszállott ember működik?- Nyolcvannégyen vagyunk, a csa­pat jórésze valóban nagyon régen dol­gozik nálunk, annak ellenére, hogy bi­zony az itt kapott huszonkét-huszonhá- romezer forintos jövedelméből nem na­gyon tudná eltartani a családját. Sza­badidejükben kiegészítő jövedelem után kell nézniük. Tűzoltónak lenni va­lóban egyfajta karitatív tevékenység, ez a munka engem is megfertőzött már húszéves koromban. Számomra külön öröm, hogy tavaly júniusban egy össze- kovácsolódott, stabil gárda irányítását vehettem át. S hozzátenném, hogy ta­valy ünnepelhette alakulásának százhu­szonöt éves évfordulóját a fővárosi tű­zoltóság - és a kerületi tűzoltóság is.- Tudok róla, hogy Önt ijjákorá- ban valami más is „megfertőzte”: a kerékpárversenyzés. Most is kerékpá­rozik?- Igen, bár ez már nem látszik raj­tam... Csak a városi kerékpározók szintjén űzöm ezt a sportot.- Mikor kezdte a versenyzést?- Ezerkilencszázhatvanban, serdü­lőként. Két év múlva az Újpesti Dózsá­ban lettem igazolt versenyző, majd be­kerültem a válogatott csapatba. Tizen­nyolcszor nyertem magyar bajnoksá­got, a hetvenkettes müncheni olimpián liatodik helyezést értünk el csapatver­senyben. Három világbajnokságon vet­tem részt, ötször kerekeztem a Var- só-Berlin-Prága békeversenyen, el­nyertem az Örökös Magyar Bajnoki cí­met. Ma már csak a magam örömére hajtom a bringát. Tavalyelőtt indultam egy olaszországi veterán világbajnok­ságon, igaz, mérsékelt eredménnyel...- Gondolom, a veteránok kicsit már visszafogottabbak...- Ne gondolja. Én a negyvennyolc évemmel visszafogottabb vagyok, de a mi korosztályunk, a negyven-ötven év közöttiek többsége nem az. Én is meg­döbbentem, hogy ezek a srácok szinte ugyanazt az időt hozták, mint a junio­rok, csak kisebb távon.- Milyen nagy ez u kisebb táv?- Én csak hetven kilométert kere­keztem, a fiatalabbak pedig százhúszat, százhatvanat.- A hetven sem kevés. Hány kilo­méter van eddig a lábában?- Versenyzőként huszonöt-huszon- hatezer kilométert hajtottunk le évente, a tizenöt éves versenyzés alatt biztosan megtettem háromszázezret. Ma már évente három-négyezer kilométert ke­rekezek csupán. A nyári szabadság ke­rékpártúra nélkül elképzelhetetlen a család számára. Herceg Árpád 15

Next

/
Thumbnails
Contents