Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. április / 4. szám
sporI* SEorT A tarcsiból - Hawaiiba Egy benzinkútnál is meglepődhet az ember. A télies tavaszban ismerősnek tűnő napbarnított úr tölti az üzemanyagot. A tősgyökeres ferencvárosi Németh Ferenc az, aki egy időben együtt futballozott Dalnokival, Bálinttal, Branikovitscsal és a többiekkel az FTC tartalék csapatában. Gyerekkorában is a Mester utca lakója volt, és ma is ott él. Kis ajkai vargabetű után tért vissza a fővárosba. Korábban éppen Bálint Laci posztján kellett volna bekerülnie az egybe, de az öt főből álló grémium 3-2 arányban Bálintra voksolt, így Németh Ferinek kellett mennie.- Lélekben sohasem szakadtam el a Fraditól; a tizennégy év, amit az Üllői úton töltöttem, nem múlik el nyomtalanul - mondja a kissé joviális, bajszos kutas, akiről néhány pillanattal később az is kiderül, hogy ma is aktív játékos - és szponzor.- Kapcsolataim révén sokat tudtam segíteni a Ferencváros öregfiúk csapatának abban, hogy eljusson Amerikába és Hawaiiba. Immár másodszor velük mehettem én is; csodálatos tíz napot töltöttünk Los Angelesben és még csodálatosabb egy hetet Hawaiiban. Talán csak az lehetett volna még jobb, ha a két időtartamot felcserélhettük volna. A töltőállomás forgalma engedi, hogy néhány liter kitöltése és egy-két nyereménnyel kecsegtető bélyeg kiosztása után tovább beszélgessünk.- A szervezésből itthon Rab Tibi és Martos Győző vette ki legjobban a részét. A kinti magyarok nélkül viszont a töredékét érte volna csak az út. Olyan kiszolgálást kaptunk, amiről csak álmodni lehet. Én nem mertem beszállni a játékba, mert volt már néhány komoly sérülésem; az egyik után majdnem leszakadt a bokám. Szinte az összes bokaszalagom elszakadt, egy évig nem is tudtam dolgozni. Kint éppen a szemem láttára tört el nagyon csúnyán egy amerikai srácnak a lába. Ha nekem ilyen sérülésem lett volna, azt tízezer dollár alatt nem úsztam volna meg. Elnézem Feri alkatát és tudva korát (47 éves) azt is megkérdőjelezhetném, hogy egyáltalán itthon labdába mer rúgni. Talán érzi ezt, és máris mondja- A mai napig játszom a BVSC öregfiúk csapatában, tehát nyugodtan beállhattam volna, de nem kockáztattam. Egyébként is idén már 47 fős küldöttséggel érkezett ki Amerikába az FTC öregfiú-együttese. Tavaly még csak 27-en utazhattunk; akkor Albert Flórián és Novák Dezső is velünk tarthatott, ók idén az első csapat malajziai túrája miatt nem jöhettek. Sajnálhatják, hogy nem voltak velünk, mert csodálatos volt a hangulat. A világon mindenhol óriási varázsa van a Ferencváros névnek, a kinti magyarokból pedig áradt a szeretet. Még Kanadából és Los Angelesből is sokan kísértek el minket Hawaiira. Találkoztunk a Fradi volt jobbfedezetével, a sokszoros válogatott és olimpiai bajnok Juhász Pistával, akinek San Diegóban van fut- balliskolája Befutott, sikeres ember, akárcsak az újpesti Tóth Zoli, aki a terembajnokságban védte ki a csatárok szemét. Nehezen szakadunk el a témától. Én irigykedem, Feri nosztalgiázik még egy darabig.- Jövőre - minden bizonnyal - ismét megyünk - adja meg a végszót, majd búcsúzóul megtanít a Fradi-kézfogásra. Amikor beszállok a kocsiba, biztos vagyok abban, hogy az ő gondolatai még sokáig Hawaii körül forognak. Pengeéles viták után - nagy ugrások előtt Emlékezetes évadot zárt Vidrai Szabolcs műkorcsolyázó, aki nemrég töltötte be tizennyolcadik életévét. Az országos bajnokságon pengeéles csatát vívott Kerekes Zsolttal, a BKE Csíksze redáról elszármazott versenyzőjével. A bajnokságban Kerekesnek kedvezett a szerencse; Szabolcs, a MAC-Népstadion versenyzője csak második lett. A szerencse szót Simon István, Szabolcs edzője használja, ugyanis a tréner szerint minden más tényező Szabolcs mellett szólt. Simon valaha az FTC korcsolyázója volt, majd amikor itt megszűnt a korcsolya-szakosztály, akkor néhány társával megalakította a Piruett GMK-t, ahol Vidrai Szabolcs kezdőként - hétévesen - hozzá került A sportág világában bennfentes Simon 22
