Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. április / 4. szám
Vállalkozó bolgárok A pénz a kultúrára kell M árai Sándor írja 1918-ban: „A főkonzul háza előtt, az utcán egy hirdető plakátot láttam, szemben az ablakával. »Károly király bolgárai« hadikiállítást rendeznek a Városligetben, a Mezőgazdasági Múzeumban. A plakáton a magyar és a bolgár baka erősen fogja egymás kezét...” Mi köze a bolgároknak a Kárpát-medencéhez, a magyarokhoz, a Ferencvároshoz? 1720 körül öt-hat kertész elviselhetetlennek érezvén a török uralmát, elindult kertészkedni Brassó városába. A termeléshez szükséges magvakat törököktől és görögöktől vásárolták... A Magyarországra települő bolgárokról az első források a múlt század közepén tesznek említést. Korabeli Balkán-vidé- ki termelési technikájuk addig ismeretlen volt Európának ezen a tájékán, de mára fogalommá vált ez a szó: bolgárkertészet. Meghonosították nálunk az új, öntözéses mezőgazdasági kultúrát, a melegágyas termesztést. A bolgár kertészek a kert minden talpalatnyi földjét hasznosították, arra törekedtek, hogy ittlétük minden napján tudjanak árusítani. Az országok közt oda-vissza vándorló kertészek közül sokan telepedtek meg hazánkban azon kényszer hatására, hogy munkájuk hasznát egy idő után nem vihették ki az országból. Az egykor termelő ősök leszármazottai természetesen ma már nem mindannyian kertészek, viszont a bolgár termesztési kultúrát alkalmazza minden magyar kistermelő, aki „versenyképes” akar lenni a piacon, például a Vámház körúti Nagycsarnokban. A századelőn, azon túlmenően, hogy laktak és éltek bolgárok a Ferencvárosban, a legszorosabb kapcsot az jelentette, hogy a Duna-menti piacon és a Vámház körúti csarnokban árusítottak bolgár kertészek - mondja Doncsev Toso, a Magyarországi Bolgárok Egyesülete Székházának igazgatója. Ennek logikus következményeként a bolgár kertészek és kereskedők kezdeményezésére 1914-ben a kerületben alakult meg az első, és azóta is jogfolytonosan működő szervezet, a Magyarországi 3olgárok Egyesülete. Az egyesület közösségi helyiségei a L6- nyay utca 11. számú házban voltak. Egy kis kápolna is működött itt, az utca túloldalán pedig az első bolgár iskola kapott helyet. Minden kisebbség, így a bolgár közösség identitása megőrzésének alapintézménye, érdekvédelmi és kulturális szervezete az egyház és az iskola. A szorgalmas termelők és kereskedők nem sajnálták az anyagi áldozatot, hogy a kultúra ezen ugyancsak lényeges két elemét is méltó szintre emeljék. 1931- ben a Vágóhíd utcában közadakozásból felépült a Magyarországon egyetlenként bizánci stílusú Szent Cirill és Metód bolgár ortodox templom, 1957-ben pedig ugyancsak közadakozásból a Bolgár Művelődési Otthon, az egyesület székháza. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a székház építéséhez volt, aki hatvanezer forinttal járult hozzá, de a legkisebb adomány is ötezer forint volt akkor, amikor az ötvenes évek hazai átlagkeresete négyszáz forint körül mozgott havonta. Az iskola is kinőtte a Lónyay utcai falakat, ma a Bajza utcában működik 12 osztállyal. A fejlesztés nem állt meg. A Ferencváros és a bolgárok kapcsolata tovább erősödött azáltal, hogy 1992-ben az Önkormányzat Képviselőtestülete a kerületben építendő bolgár iskolának ajándékozta a Vágóhíd utca 17-19. szám alatti ingatlant. A magyarországi bolgárok közössége kezdettől fogva önfenntartó volt, csak a rendszerváltozás után kaptak némi támogatást. Az egyesület a művelődési otthon működéséhez szükséges anyagiakat tagdíjakból, önálló gazdasági tevékenységből teremti meg: bérbe adja a székház termeit, színvonalas éttermet és panziót működtet - viszont minden kulturális rendezvényük ingyenes. Haemus címmel kiadnak egy igényes társadalmi és kulturális folyóiratot is. A Vágóhíd utca 62. alatt folytatott „gazdasági tevékenység”, az étterem és a panzió működtetése mindezek ismeretében tehát egy nemes vállalkozás, mondhatnánk, a legjobb bolgárkertészek hagyományát viszi tovább: kultúrát teremt. Talán ez a „megszállott” kultúrateremtés a magyarázata annak, hogy miközben a kisebbségi sorban élők létszáma általában folyamatosan fogy, intézményeik csökkennek, addig a bolgárok esetében ellentétes tendencia figyelhető meg országosan és a Ferencvárosban is. A magyarországi bolgárok létszáma ma ötezerre tehető. Március 1-én a Vágóhíd utcában megalakították a kisebbségi önkormányzatot, melynek elnökévé Doncsev Tosot választották. A bolgár országos önkormányzat megalakulásával a magyarországi bolgár közösségnek is lehetősége nyflt arra, hogy a többi elismert, nálunk honos kisebbségi népcsoporthoz hasonlóan egyenlő jogokat érjen el. Bár a civil szerveződés mindig erős volt közöttük, önkormányzati státusból mégiscsak jelentősebb tárgyalópartnerként kell számításba venni őket. A törvény értelmében a kisebbségi önkormányzatok rendelkeznek azokkal a jogosítványokkal, hogy az adott nép- csoportdt legitim módon képviseljék. Emellett a törvény költségvetési támogatást is garantál számukra, és ez nem lebecsülendő, még ha nem is túl nagy ez az összeg. Igaz, hogy március közepén még nem tudni, mennyi pénzről van szó, de amikor Doncsev Toso ennek felhasználásáról beszél, így fogalmaz: a kulturális szükségleteket szélesebb körben, tartalmasabban lehet biztosítani... S a kisebbségi önkormányzat mint önszerveződés, jó lehetőséget kínál arra, hogy az állampolgárok éljenek az önkifejezés, az önérvényesítés demokratikus eszközeivel. A tizenegy országos kisebbségi önkormányzat ez évi működésére az Országgyűlés emberjogi bizottsága 180 millió forintot javasolt. A törvény egyszeri vagyonjuttatást is meghatároz. Az országos önkormányzatoknak április 9-éig kell megalakulniuk - csak utána dől el, mennyit és mit kapnak a bolgárok. A törvény egyszeri vagyoni juttatásként 15 milliót biztosít a kislétszámú kisebbségek számára. De nem mindegy - mondja Doncsev Toso -, hogy ez a vagyon pénzben, értékpapírban vagy ingatlanban realizálódik, mely utóbbiaknak természetesen csak a hozadéka használható fel. A cél az volna, hogy a kisebbségek olyan vagyonhoz jussanak, amelyből vállalkozni tudnak és a későbbiekben önfenntartókká váljanak. A bolgárok némiképp kivételes helyzetben vannak a magyarországi kisebbségek között. Évtizedek óta vállalkozóként is működött a közösség: mind ez ideig jól sáfárkodtak azzal a vagyonnal, amelyet a kertészkedő és kereskedő ősök közadakozásból hoztak létre. És ebben a tékozló országban ez nagy dolog. H.Á. 17
