Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995. január / 1. szám

A tűzoltó is ember 1994. december közepéig háromszázharmlnckilenc esetben kellett kivonulniuk a kerületben a ferencvárosi tűzoltóknak. A riasztások tíz százaléka vaklárma volt - brahiból telefonál­tak. Egy-egy kivonulás akár százezer forintba Is kerülhet... *** AIX. kerületi Tűzoltó-parancsnokságon Kovács Tibor őrnaggyal, a kerületi tűzoltó parancsnokkal, Csizmadia Zoltán századossal, a tűz­megelőzési osztály vezetőjével és Springe! István főhadnaggyal, a tűz­oltási és kárelhárítási osztály vezetőjével beszélgetünk.-Mi vonzza az embereket erre a pályára? - kérdezem Kovács Ti­bort.- Aki ezt a pályát választja, annak ez az élethivatása, ehhez pedig megrögzöttség szükséges. Majdnem minden ember úgy jön hozzánk, hogy valamelyik kollégánk hozza. Tehát már eleve hallott arról, liogy mi mindennel kell itt szembenéznie.- Persze, azért nem állnak sorba nálunk felvételre - veszi át a szót Springel István. - Aki viszont jön, általában felméri ismeretségi köré­ben, hogy mire számíthat. Felvételnél pedig nyíltan, őszintén elmond­juk, mi várható, mire számítsanak. Emellett az orvosi alkalmassági vizs­gálat elég kemény, és három-négy emberből csak egy alkalmas tűzoltó­nak. Néhányan hamar rájönnek, hogy „hát én nem ilyen lovat akartam”. De aki marad, az megszállottja ennek a pályának. Érdekes, én megfi­gyeltem, hogy tudatalatti ébersége állandó készültségben tartja a tűzol­tót. Amikor a riasztócsengőt bekapcsolják, az embert kikapcsolják - és a tűzoltó indul. A tűzoltóbalesetek oka is ide vezethető vissza; egy cél lebeg a tűzoltó szeme előtt: a feladatot meg kell oldani...- Ezzel szemben azt kell mondanunk, hogy a tűzoltó anyagi és er­kölcsi megbecsülése igencsak alacsony - mondja Kovács Tibor. - Le­het, hogy sokan mások is hasonlóképpen keresnek, csak ők éppen nem zuhannak le, nem robbannak föl. És ha ránézünk egy ötvenöt éves tűzol­tóra, meg kell állapítanunk, hogy bizony ő már pszichikailag, fizikailag kifáradt ember.- Parancsnok úr, milyen állagú a technikai felszereltségük?- Nagyon elavult. Két IFA tűzoltófecskendőnk, egy habbal és egy porral oltó kocsink van. Az új technika beszerzése pedig nem úgy megy, hogy kérek valamit telefonon. Pályázni kell, az összeg felével nekünk kell rendelkeznünk.- Hogy szedik össze a pénzt?- A kerületben működő cégektől, gazdálkodó szervezetektől. Nekik érdekükben áll, hogy itt jól felszerelt tűzoltóság működjön. Nagyon so­kan segítettek anyagilag, de előfordul, hogy kifejezetten nagy cégek utasítanak el bennünket, mondván, nekik nem érdekük, nekik az mind­egy, hogy milyen a tűzoltóság felszereltsége. Persze, amikor náluk lesz tűz, azt is el fogjuk oltani, csak nem mindegy, hogy a kár egymilliós vagy tízmilliós. Meg kell mondanom, hogy a ferencvárosi önkormány­zattól is kértünk támogatást, és nem kaptunk. Talán majd az idén...- Kicsit kínos, hogy nekünk kell pénzért könyörögnünk - mondja Springel István. - Mi rossz IFA-val is kivonulunk, de nem mindegy, mennyi időn belül tudjuk eloltani a tüzet.- A tűzesetek szinte kivétel nélkül emberi mulasztásra vezethetők vissza. A tűzmegelőzés milyen tevékenységet takar?- Munkánk egyik része az ellenőrzés - mondja Csizmadia Zoltán. - Nem vagyunk hatóság, nekünk csupán javaslattételi jogunk van, rendkí­vüli esetben szabálysértési feljelentést tehetünk, ami meglehetősen A szívpörkölt maradványai i hosszadalmas eljárás. A tűzvédelmi hatósági jogkört a fővárosi főjegy­ző gyakorolja. Tevékenységünk másik része, hogy minden jelentősebb építkezésnél, beruházásnál szakvéleményt készítünk, ami az építési en­gedélyhez szükséges. De az olvasók többsége lakóházakban él, ezért hadd szóljak egy vizsgálatunkról. A József Attila lakótelepen tavaly negyvenöt épületben végeztünk ellenőrzést, és majd minden esetben ta­láltunk szabálytalanságot. A tűzvédelmi szabályok betartása korábban az IKV feladata volt. Azzal, hogy az épületek társasházakká alakultak, a társasházi közösségekre hárultak ezek a feladatok, és ez nem tudato­sult az emberekben. Ha beázik a lakás, rossz az ajtó, azt rögtön tapasz­talják. De arra már nem figyelnek, hogy a száraz felszálló vezeték, a hő- és füstelvezető működik-e, van-e villámvédelem, az elektromos vezeté­kek biztonságosak-e. Sokan legelső feladatuknak tekintik, hogy vasrá­csot szereljenek az ajtókra, folyosókra, dupla zárral. Ettől a betörő még ugyanúgy béfuthat a lakásba, legfeljebb valamivel később. A tűzoltó vi­szont sokkal nehezebben férkőzik az esetleges lakástűzhöz, a beépített tűzvédelmi berendezésekhez. Nem beszélve arról, hogy a lakó kimene­külése mennyivel nehezebb. A József Attila lakótelepen, a Ferencvárosban nem csupán a fenti negyvenöt társasház létezik, s vélhetően a lakóközösségek túlnyomó többségének figyelme nem terjed ki az említettekre. Mint ahogy általá­ban baj van a figyelemmel, a fegyelemmel. Például a lakó felteszi főni este a szívpörköltet, aztán leül tévézni, tizenegy után elalszik, a szom­szédok riasztják a tűzoltókat, ők a nyitott ablakon bemásznak, a vízcsap alá tartják a pörkölt maradványait.. és felébresztik a lakót. Aki csak néz: hát maguk meg hogy kerültek ide?! Márpedig ilyesmi gyakran előfordul. A riasztócsengő megszólalása után nappal hatvan másodperc alatt, éjszaka kilencven másodperc alatt kell elhagyniuk a laktanyát a tűzol­tóknak. A nyugdíjkorhatár ötvenöt év, s ha készülne statisztika az ezt követő évekről - meglehet készül? - talán kiderülne, hogy bizony nem túl sokáig élvezhetik a nyugdíjas éveket. A gyászjelentésekből ez kikö- vetkeztetliető. Fizetésük tizenöt-húszezer forint között mozog. Sejthető tehát, hogy Magyarországon járunk; „természetesen” több millió ember éldegél hasonló jövedelmi viszonyok között errefelé. Ilyenképpen tehát a tűzoltó is ember, akárcsak többi hasonló társa: felkel, elbúcsúzik a csa­ládtól, szolgálatba lép és aztán... ...és aztán nem mindig történik úgy, hogy haza is megy. Herceg Árpád 8

Next

/
Thumbnails
Contents