Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. március / 3. szám
Az orvos válaszol Negyvenhárom éves nő vagyok. Testsúlyom húsz és harminc éves korom között stabilan 56 kg körül volt, harminc és negyven között 62 kg körül, negyven éven felül viszont két év leforgása alatt 10 kg-ot híztam anélkül, hogy életmódomon, étkezési szokásaimon változtattam volna. Sokat hallottam a szüleimtől: “bizony negyven felett az ember még a levegőtől is hízik.” Vagy: “Hogy meg- asszonyosodott, dehát már ő is elmúlt negyven!” Valóban törvényszerű a testsúly növekedése egy bizonyos kor után, vagy a súlytöbbletnek egyéb egészségügyi vagy esetleg hormonális okai vannak? Mit javasol, hogy megszabaduljak ettől a tíz kilótól:- Vizsgáltassam ki a hízás okát?- Keressem a legszuperebb amerikai fogyókúrás tablettát? (melyik a legszuperebb?)- Koplaljak? (nem árt az idegeimnek, vagy a gyomromnak?)- Járjak akupunktúrára?- Keressek egy negyveneseknek való kondicionáló-toma tanfolyamot?- Nyugodjak bele, hogy a férfiak egy része a gömbölyded negyveneseket szereti, és ezen a súlyon nem érdemes változtatni? Gondolom, több nőtársamat is érdeklik ezek a kérdések, ezért kérem tanácsát. Köszönettel: K. Györgyné Panni Kedves Asszonyom! Azt gondolom, nem szabad belenyugodnia a tíz kg-os hízásba. Kicsit nehéz elképzelnem, hogy súlygyarapodása életmódváltoztatás nélkül következett be. A negyedik x körül az emberek többsége szinte észre sem veszi, hogy megváltozott néhány szokása. Leggyakrabban mozgásszegénység és kalóriadús étkezés ennek a változásnak a lényege. Az Ön által felvetett kérdésekben benne vannak a válaszok is. A hízás okát kivizsgáltatni nem szükséges, egyszerűen arról van szó, hogy a bevitt energiát szervezete nem használja fel teljes mértékben. Más szavakkal: több kalóriát vesz fel a szervezete, mint amennyit eléget. A többletkalóriát a szervezet gondosan elraktározza, ennek megnyilvánulási formája a zsírlerakódás a bőr alatt. Ne keressen amerikai fogyókúrás tablettát, ne kezeltesse magát akupunktúrával, ezzel szemben tanácsolom, hogy korosztályának megfelelő kondicionáló tornán vegyen részt. A tornától se várjon csodát, a legkeményebb testedzés sem vesz fel több energiát mint 5-600 kalória. Javaslom, hogy fogja magát diétás étrendre. Az ehhez szükséges szakkönyvek nagy választékban kaphatók a könyvesboltokban. Határozza el, hogy napi 1000-1200 kalóriás étrendre állítja be magát. Néhány fontos szabályt a diétázónak ajánlatos betartani. A legfontosabb, hogy soha ne éhezzen. Ha ez az érzés leküzdhetetlenné válik, nyugodtan egyen valamilyen alacsony kalóriatartalmú ételt (joghurt, kefir, alma stb.). A kenyeret, péksüteményt mellőzze, tartózkodjon az állati eredetű zsiradékok fogyasztásától. Tanácsolom, hogy a fogyókúra első napjaiban ne mérje a testsúlyát, mert az igazán látványos eredmény csak két-három hét múlva jelentkezik. Fontos, hogy az elhízás rizikóját ne cserélje fel másik, az egészségét károsító rizikófaktorral - úgymint dohányzás, alkohol fogyasztás - mert ezek a szenvedélyek a szív és érrendszeri megbetegedések leggyakoribb kiváltó okai. Xantus Géza: Múló évek Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam, hogy az Önök lapján keresztül választ kaphatunk, gyógyítást ingyenesen már nem. A nyugdíjam az árakhoz viszonyítva a legszükségesebb dolgokra sem elegendő. A betegségem kb. négy-öt év óta olyan, amilyen tüneteket azelőtt nem éreztem. Sőt! Ha tehetném, beszögelném a bejárati ajtót, hogy senki ne jöjjön be hozzám. Az embereket azelőtt nagyon szerettem, de az utóbbi években .nem szeretek senkit, már magamat sem. Nagyon szeretnék meghalni, de a halált megrendelni nem lehet. Az öngyilkossággal sokat foglalkozom, amit tizenkilenc éves koromban már elkövettem. A Margit hídról a Dunába ugrottam. Nem féltem, de az életet már akkor értelmetlennek találtam. Mindenre emlékszem, hogyan történt, mit éreztem a halál közelében. Megnyugvást! Nem sikerült! Másodszor a tizedik emeletről akartam leugrani ötven éves koromban, szintén félelem nélkül. Örülök, hogy akkor, ott az erkélyen, valami, vagy valaki, megakadályozott a leugrástól. Utána hosszú, boldog éveket élhettem, de az már a múlté. Most egyre gyakrabban foglalkozom a harmadikkal, ami biztos, hogy sikerül. Bár lenne még itt a földön fontos feladatom, amire remény ségem sincs, hogy valóra válthatom. A téli hónapokra terveztem a Petőfi hídról, éjfélkor, leereszkedni a Dunába. Azért télen, mert úszni nem tudok, a víz jéghideg, ez biztos halál lenne. Egyetlen dolog tart még vissza: valaki, akit a szívem alatt hordtam, felneveltem. Ő súlyos beteg. Képtelen vagyok itthagyni, de az életem egyre elviselhetetlenebb az őrült privatizálás miatt. A másik őrültség az iszonyú áremelés, amit sokan észre sem vesznek, de nekem az életembe kerül, remélem, rövidesen. Éjjel-nappal nyugtatóval, altatóval élek, mégis öt percenként rám jön a sírógörcs, amit nem tudok abbahagyni. Gyakran az ájulásig közel állok. Szeretném abbahagyni a zokogást, de nem tudom. Lakásban, utcán, utazás közben, min denhol, ahol éppen vagyok. Ha valaki bejön hozzám, igyekszem titkolni, mennyire terhemre van akkor is, ha kedvelem őt, sőt, valamikor, nagyon örültem, ha bejött hozzám valaki. Most azt kívánom, bár csak menne már el, mert a torkomban szorít a zokogás. Ilyenkor magamban mondogatom: nyugalom, ne tudja senki, mennyi bánat van bennem és milyen kilátástalan a holnap. Hogy valamit pihenhessek, éjfél felé kimegyek az utcára, idős asszony létemre, barangolni. Nem figyelek oda, hányán, kik járnak odakint, de jól esik a hideg friss levegő. Elnézésüket kérem hosszú levelemért, de kérem, segítsenek, hogy legyen erőm elmenni ebből az elviselhetetlen világból, ahol nem várhatok semmi jót, csak a sok gond, a bánat, semmi reménység! 14
