Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995. február / 2. szám

Haller utca (1827: Liniengraben - 1850: Einsildlergasse - 1872: Ferencvárosi védgát - 1900: Haller utca - 1951: Hámán Kató utca -1990: Halier utca.) Nem hinném, hogy a jó Haller grófi' család bármely tagja gondolta volna, miszerint majdan az egyesített Buda, Pest és Óbuda Ferencváros nevű kerü­letében utcát neveznek el róla. Erdélyi szász nemesi család révén erre nem is volt különösebb okuk. Bár a Haller név két legjelesebb képviselője (István gróf, az 1834. évi erdélyi országgyűlés tagja, és fia, Ferenc gróf, 1865-től er­délyi kancellár) két Habsburg Ferenc (I. Ferenc és I. Ferenc József) uralko­dása alatt tevékenykedtek, más aktuali­tásról nem tudok. Az utcát a mai Soroksári úttól az Üllői út felé kezdték kiépíteni, sétánk is ezt az útvonalat követi. Eleinte csu­pán néhány telek és ház emelkedett itt. Az első jelentős épületegyüttes a II. Jó­zsef rendeletére 1878-ben létrehozott ún. Lagerspital, a tábori kórház volt. Az utca Duna felőli részén állt, meg­könnyítve így a hajón érkező sérültek és betegek mielőbbi ellátását. A kórház helyét később a Fuchs-féle laktanya foglalta el. Jelenleg ezen a helyen ta­lálhatók a BKV Főmérnökség és az APEH Ügyfélszolgálatának irodái, va­lamint a BRFK IX. kerületi Kapitány­sága. Az APEH épülete előtti hóban és latyakban az ügyintézésre várók száza­inak arcán nem sok derűt látok. Átcap- latok a túlsó oldalra, jobb a békesség... A századfordulós bérházak lepusztult utcai frontján üzletek sorakoznak. Fel­tűnően sok az élelmiszerbolt és - bár ennek okát értem - a könyvelést és adótanácsadást hirdető iroda. Itt talál­ható még a Fővárosi Munkaügyi Köz­pont és az István Kórház Idegosztálya, valamint az AEOB (az alkoholisták se­gítő szolgálata) központi klubja. Presszókban és sörözőkben ezen a kör­nyéken sincs hiány, bár lehet, hogy a torkukat leöblíteni szándékozók erről másként vélekednek. A Rendőrkapi­tányság épületeinek egyikében a hírek szerint a rendőrség kemény magjának, a nemes egyszerűséggel csak komman­dósoknak nevezett akciócsoportnak a parancsnoksága található. Bár ennek az állításnak az ellenőrzését szíveseb­ben bíznám másokra. Följebb a MIRE­LITÉ Budapesti Hűtőipari Rt. esztéti­kailag felemásnak minősíthető „mo­dern” épülettömbje áll, földszintjén egy - gondolom, nem véletlenül nagy­szerű árukészlettel rendelkező - élel­miszer áruházzal. A környék jellegtelensége bizo­nyos szempontból érthető. Ide nem szí­vesen építkeztek. Az 1838-as nagy du­nai árvíz teljesen elmosta ezt a terüle­tet. A Ferencváros 529 épületéből 438 elpusztult, 72 megrongálódott, és érin­tetlenül csak 19 maradt. Ennek és a ko­rábbi árvizeknek következményeként töltésekkel vették körül a veszélyezte­tett városrészeket. A későbbi Haller ut­ca is a földmunkák színterévé vált. 1880 körül megépült a déli védőtöltés, egészen a Gát utcáig. Új nevet is ka­pott, amelyből kimaradt az utca szó: Ferencvárosi védgát. A hatvanas évek­ben még tábla mutatta a 38. sz. alatti ház falán az árvizek előtti talajszintet, ám ez a későbbi építkezések során el­veszett. Az út következő szakaszán tárul elénk a Haller tér. A Régi Ferencváro­si temető helyén az 1936. októberében felszentelt Szent Vince templom áll. Az épület mintha minden korok egyhá­zi építészeti stílusát ötvözné - de en­nek ellenére (vagy talán éppen ettől?) mégis egységes benyomást kelt-: alak­ja tiszteletteljes és felemelő. Ez a tér a halottaké volt. Följebb a Régi görögte mető helyén ma a Haller téri piac elké­pesztően elhanyagolt, lerobbant bode- gái sorjáznak. A város nem létező szo­ciográfiai térképén jelentős helyet fog­lalhatna el ez a pár négyzetméternyi „végvidék”. Persze szeretni ettől még lehet. Valahogy úgy vagyunk vele (jobb híján), mint a mesebeli szegény házaspár a gyerekével: „csúnya is, ki­csi is, de legalább a miénk”. Nem messze innen, a tér szélén gyönyörű, megcsavarodott törzsű japánakác áll szótlanul. Tengernyi sóhaj, ahogy egyetlen alakban kúszik az ég felé. A Ferencvárosi Művelődési Köz­ponttal szemben lehangoló kockahá­zak, köztük ki-be jár a szél. Szövetke­zeti lakótelep, 1965-69 között épült A járdán egy hótisztító géppel találko­zom, meglepetten állok félre, az efféle tevékenység még szokatlan errefelé. A lakótelephez tartozó bevásárló köz­pont konténerszerű hatalmas alumíni­umdobozából fáradt nénike ballag elő, szatyrában bor és kenyér: manifesztá­ló egy kis szoba asztalára. Szemben az Országos Kardiológiai Intézet, majd az István Kórház épületei. Egyre nagyobb a forgalom. A Nagyvárad tér­től pár lépésnyire finom úriember be­szélget egy sáros csizmájú, munkásru­hás, középkorú férfival, körülöttük ki­sebb csoportosulás. „Aluljáró-takarí­tás, hómunkásfelvétel”, hirdeti egy tábla mellettük a falon. Munkára vár­nak a körzeti kommunális üzem bejá­rata előtt. G.S. 22

Next

/
Thumbnails
Contents