Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. február / 2. szám
Haller utca (1827: Liniengraben - 1850: Einsildlergasse - 1872: Ferencvárosi védgát - 1900: Haller utca - 1951: Hámán Kató utca -1990: Halier utca.) Nem hinném, hogy a jó Haller grófi' család bármely tagja gondolta volna, miszerint majdan az egyesített Buda, Pest és Óbuda Ferencváros nevű kerületében utcát neveznek el róla. Erdélyi szász nemesi család révén erre nem is volt különösebb okuk. Bár a Haller név két legjelesebb képviselője (István gróf, az 1834. évi erdélyi országgyűlés tagja, és fia, Ferenc gróf, 1865-től erdélyi kancellár) két Habsburg Ferenc (I. Ferenc és I. Ferenc József) uralkodása alatt tevékenykedtek, más aktualitásról nem tudok. Az utcát a mai Soroksári úttól az Üllői út felé kezdték kiépíteni, sétánk is ezt az útvonalat követi. Eleinte csupán néhány telek és ház emelkedett itt. Az első jelentős épületegyüttes a II. József rendeletére 1878-ben létrehozott ún. Lagerspital, a tábori kórház volt. Az utca Duna felőli részén állt, megkönnyítve így a hajón érkező sérültek és betegek mielőbbi ellátását. A kórház helyét később a Fuchs-féle laktanya foglalta el. Jelenleg ezen a helyen találhatók a BKV Főmérnökség és az APEH Ügyfélszolgálatának irodái, valamint a BRFK IX. kerületi Kapitánysága. Az APEH épülete előtti hóban és latyakban az ügyintézésre várók százainak arcán nem sok derűt látok. Átcap- latok a túlsó oldalra, jobb a békesség... A századfordulós bérházak lepusztult utcai frontján üzletek sorakoznak. Feltűnően sok az élelmiszerbolt és - bár ennek okát értem - a könyvelést és adótanácsadást hirdető iroda. Itt található még a Fővárosi Munkaügyi Központ és az István Kórház Idegosztálya, valamint az AEOB (az alkoholisták segítő szolgálata) központi klubja. Presszókban és sörözőkben ezen a környéken sincs hiány, bár lehet, hogy a torkukat leöblíteni szándékozók erről másként vélekednek. A Rendőrkapitányság épületeinek egyikében a hírek szerint a rendőrség kemény magjának, a nemes egyszerűséggel csak kommandósoknak nevezett akciócsoportnak a parancsnoksága található. Bár ennek az állításnak az ellenőrzését szívesebben bíznám másokra. Följebb a MIRELITÉ Budapesti Hűtőipari Rt. esztétikailag felemásnak minősíthető „modern” épülettömbje áll, földszintjén egy - gondolom, nem véletlenül nagyszerű árukészlettel rendelkező - élelmiszer áruházzal. A környék jellegtelensége bizonyos szempontból érthető. Ide nem szívesen építkeztek. Az 1838-as nagy dunai árvíz teljesen elmosta ezt a területet. A Ferencváros 529 épületéből 438 elpusztult, 72 megrongálódott, és érintetlenül csak 19 maradt. Ennek és a korábbi árvizeknek következményeként töltésekkel vették körül a veszélyeztetett városrészeket. A későbbi Haller utca is a földmunkák színterévé vált. 1880 körül megépült a déli védőtöltés, egészen a Gát utcáig. Új nevet is kapott, amelyből kimaradt az utca szó: Ferencvárosi védgát. A hatvanas években még tábla mutatta a 38. sz. alatti ház falán az árvizek előtti talajszintet, ám ez a későbbi építkezések során elveszett. Az út következő szakaszán tárul elénk a Haller tér. A Régi Ferencvárosi temető helyén az 1936. októberében felszentelt Szent Vince templom áll. Az épület mintha minden korok egyházi építészeti stílusát ötvözné - de ennek ellenére (vagy talán éppen ettől?) mégis egységes benyomást kelt-: alakja tiszteletteljes és felemelő. Ez a tér a halottaké volt. Följebb a Régi görögte mető helyén ma a Haller téri piac elképesztően elhanyagolt, lerobbant bode- gái sorjáznak. A város nem létező szociográfiai térképén jelentős helyet foglalhatna el ez a pár négyzetméternyi „végvidék”. Persze szeretni ettől még lehet. Valahogy úgy vagyunk vele (jobb híján), mint a mesebeli szegény házaspár a gyerekével: „csúnya is, kicsi is, de legalább a miénk”. Nem messze innen, a tér szélén gyönyörű, megcsavarodott törzsű japánakác áll szótlanul. Tengernyi sóhaj, ahogy egyetlen alakban kúszik az ég felé. A Ferencvárosi Művelődési Központtal szemben lehangoló kockaházak, köztük ki-be jár a szél. Szövetkezeti lakótelep, 1965-69 között épült A járdán egy hótisztító géppel találkozom, meglepetten állok félre, az efféle tevékenység még szokatlan errefelé. A lakótelephez tartozó bevásárló központ konténerszerű hatalmas alumíniumdobozából fáradt nénike ballag elő, szatyrában bor és kenyér: manifesztáló egy kis szoba asztalára. Szemben az Országos Kardiológiai Intézet, majd az István Kórház épületei. Egyre nagyobb a forgalom. A Nagyvárad tértől pár lépésnyire finom úriember beszélget egy sáros csizmájú, munkásruhás, középkorú férfival, körülöttük kisebb csoportosulás. „Aluljáró-takarítás, hómunkásfelvétel”, hirdeti egy tábla mellettük a falon. Munkára várnak a körzeti kommunális üzem bejárata előtt. G.S. 22
