Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995. december / 12. szám

SPOflf Sport Portré zöld-fehérben Simon Tibor 1984. nyarán került a Fe­rencvároshoz, Vincze Géza hívására érkezett a KSI-ből. Edzői közül jól őrzi emlékezetében Ziegler Jánost, Ökrös Sándort, Vincze Gézát, Mucha Józse­fet, Dalnoki Jenőt, Rákosi Gyulát, Nyi­lasi Tibort valamint Agárdi Ferencet, aki még kölyökkorában, a Pénz­ügyőrben foglalkozott vele. Harminc éves, 16-szoros válogatott. Szinte min­dig akadt nála jobb képességű játékos a csapatban, de olyan, akire inkább hall­gatnának a többiek - aligha.- Hosszú hetek óta sérült. Hogy van most a válla?- Már edzek, bár az orvossal még nem egyeztettem. Nem tudom, mit fog szólni hozzá Berkes doktor, de már fut- kározok, most is éppen kondizásból, úszásból érkeztem. Meccset jó ideig nem fogok játszani, mert tele van csa­varokkal a szétszakadt vállízületem, de azért még az év vége előtt szeretnék pá­lyára lépni.- Amikor a junior csapatban ját­szott, technikásabbnak tűnt. Közép­hátvédként is bátran cselezett, trükkö­zött. Mára mindez mintha megválto­zott volna. Miért?- Akkoriban többet megengedhet­tem magamnak, de azok az idők elmúl­tak. A mai futball sokkal gyorsabb, nem érünk rá cselezni. Az egész világ ezt az egyérintős játékot játsza, mi ma­gyarok pedig eléggé el vagyunk ettől maradva.- Az ön játéka és egyénisége mar­kánsan megmutatkozik a mai Ferenc­városon. Miért tiltakozott akkor a csa­patkapitányi poszt ellen?- Keller Józsi a legjobb barátom. Egyik szerencsétlen nyilatkozata miatt akarta leváltani őt Novák Dezső. En­gem jelölt ki anélkül, hogy a csapatot megkérdezte volna. A probléma meg­oldódott, mert többször is beszéltem az edzőnkkel. Egyébként nem is egyszer viseltem a kapitányi szalagot, amikor Józsi nem szerepelt a csapatban, de ez a jog őt illeti meg, elvégre mégis csak ne­ki van úgy négyszáz meccse a Fradi­ban, míg nekem csak háromszáz. Nem tulajdonítok nagy jelentőséget annak, hogy ki a kapitány. Az én véleménye­met általában meghallgatják, talán azért, mert tudják, hogy az éremnek nemcsak az egyik oldalát ismerem; sok emberrel érintkezem. A srácok jól is­mernek, azt is tudják, hogy sohasem az anyagiak vezérelnek.- Aki már egyetlen Ferencváros meccset látott, az azt is láthatta, hogy fantasztikusan tudja lelkesíteni a tár­sait. A felforrósodott hangulatban vi­szont néha csitítani is kell az embere­ket. Ez már mintha kevésbé menne.- Egy-két éve még én is eléggé for­rófejű voltam. Ma viszont mintha nem kellene nyugtatni a játékosokat, mióta Lipcsei Peti elment. Őt én elég sokszor fogtam vissza, nehogy kiállíttassa ma­gát. Most talán csak Fatusinak kell a lelkére beszélni, de ezt a meccs előtt szoktam megejteni vele.-Azért az is előfordult, hogy ön ke­rült szembe a bíróval.- Csak kimondtam azt, amit min­denki érzett. Vágner játékvezető két mérkőzést vezetett, mindkettőt elvesz­tettük és kaptunk tőle három piros lapot. Nem értettem, hogy miért nem Íratták le a mi meccseinkről őt a vezetőink.- Milyenek a bírók a Bajnokok Li­gájában?- Nagyon jók, senkire nem szólha­tunk egyetlen rossz szót sem. Bárme­lyik mérkőzést vizsgáljuk, azt kell mondjam, hogy rendkívül korrektek.- Az anyagi sikereken túl, mit je­lent a Bajnokok Ligája a Ferencvá­rosnak?- Egészen más a közeg; Európa húszmillió játékosából az első kétszáz itt van. Érzékeljük, hogy sokkal gyor­sabb a játék, és mi is felgyorsulunk, egyre jobban megy az egyérintőzés is. A nagy tét jobban is motivál bennün­ket, jobban is játszunk.- A bajnokságban viszont olykor­olykor becsúsznak bosszantó veresé­gek is.- Ez csak a koncentráció hiányának tudható be. Néhányan fejben nincsenek eléggé a pályán. Nehéz egyszerre sok helyen helytállni, a válogatottban, a bajnokikon és a kupameccseken is. A bajnokcsapat tagjaként 22

Next

/
Thumbnails
Contents