Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. november / 11. szám
FÓRUM - FÓRUM - FÓRUM szellemi frissítésként megtárgyalták az irodalom helyzetét. Amikor azt kértem - a Kinizsi u. 35-ös házban lakók még mindig emlékeznek rá hogy emléktáblával jelöljék meg ezt a tényt, válaszul ígéretet kaptam. Azóta az évek múlnak, igen sok új táblát látok olyan emberekről, akik szintén megérdemlik az emlékezést, de édesapámról még mindig nem történt ez meg. Itt kell megjegyeznem, hogy 1932-től laktunk a Kinizsi u. 27-ben, ezt változtatták meg 35-re az utca Duna felőli kinyitásával, ami pedig a könyvben szereplő Sobieski J. utcát illeti, ennek az utcának eredetileg Remete utca volt a neve, és a ház, ahol laktunk, 24-es számon volt található. Ez azonban várostörténeti szempontból jelentős. Édesapám 1932-től haláláig, 1971-ig iakott a Kinizsi utca 35. II. 1-ben. Nem tudom, hogy nem lenne-e helye ennek az emléktáblának volt lakóhelyén. Dr. Dévai Lászlóné a Budapesti Városvédő Egyesület aktivistája Társasházi kéménydíj A társasházi közös képviselők „úttörő- ségéről” írtam a Ferencváros tavaly februári számában. Arról is,hogy a társasházak kéményeinek kötelező karbantartási díja ismeretlen direktívák és személyek által kerül megállapításra. A kerületi kirendeltség vezetőjének felvilágosítása az volt csak, hogy „ha a számlán annyi van, akkor annyit kell fizetni”. A vállalat központjában úgy tudták, hogy a kéménydíjat a Fővárosi Önkormányzat állapította meg, de a Főpolgármesteri Hivatalban már arról tájékoztattak, hogy a díjmeghatározás joga a Kéményseprő Vállalat igazgatóját illeti. Végül is kiderült, hogy a díjat az igazgató állapítja meg és alapvetően két fajta kémény van, egyedi háztartási és gyűjtőkémény. Az előbbi díja kevesebb, mint fele az utóbbinak, valamint, hogy az olcsóbbikból van a legtöbb a fővárosban. Persze a mi házunknak is ilyen van, de a drágább díjat fizettetik velünk (tévedésből). A díjtűlfizetés korrigálása után sem tudtam elfogadni, hogy egy kötelezően igénybeveendő közszolgáltatás díját egy vállalati igazgató határozhassa meg egyedül, a vállalatának kizárólagos szempontjai alapján, ezért az Alkotmánybírósághoz' fordultam, hiszen a főváros (illetve az ország) több millió lakosa kénytelen igénybe venni a kéményseprői szolgáltatásokat és semmiképpen sem lehet alkotmányos ha ennek díját egy vállalatigazgató minden testületi, szervezeti, hatósági, vagy jogi kontroll nélkül úgy állapíthatja meg, hogy ellene semmilyen fórumhoz sem lehet jogorvoslattal élni. Négy éve tart ez az állapot és ezen idő alatt a kéményseprési díjak évente emelkedtek. A Belügyminisztérium Közigazgatási Államtitkára válaszolt az alkotmányossági kifogásra és becsületére válva elismerte, hogy „A kéményseprő-ipari szolgáltatás díjszabásának ma érvényes gyakorlata valóban nem felel meg az alkotmányos követelményeknek.” Közölte még, hogy a minisztériumban már folynak az előkészületek az egyes helyi közszolgáltatásokról szóló törvény- tervezet megalkotására, amelynek keretében kerül sor a kéménydíjak megállapításának alkotmányos szabályozására is. Az alkotmányossági panaszt követő alig egy év után, 1995. május 9- én (a győzelem napja), megszületett a törvény, amely az önkormányzat képviselőtestületének hatáskörébe utalta a kéményseprési díjak mértékének megállapítását, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit, vagy a szolgáltatás ingyenességét. Nincs róla tudomásom, hogy az önkormányzat élve a frissen kapott jogával, szabályozta volna a kéménydíjakat. (Körültekintőbben, differenciáltabban, polgárbarátabban.) Az új törvény szépséghibája, hogy ezzel tették lehetővé a szemét- szállítási díj bevezetését, melynek mértékét is a fővárosi önkormányzat állapíthatja meg. Dr. Somogyi János Tisztelt Szerkesztőség! A Fő vám téren levő Vásárcsarnok mint idegenforgalmi látványosság a Főváros egyik ékessége. Számos külföldi keresi fel, nemcsak vásárlás céljából. A csarnok maga valóban rászolgál az érdeklődésre, azonban ha valaki végigsétál a Csarnok téren vagy a Pipa utcában, elszomorodik a mocsok és piszok láttán. Elsősorban kerületünknek, de a Fővárosnak is gondot kellene fordítani arra, hogy ez az „ámyék”ne ho- mályosítsa el - a felújítás óta valóban régi fényében csillogó - Vásárcsarnokot. A seprő és a víz régen látott vendég volt ezen a környéken. A Csarnok téren nemcsak a parkolás díjbeszedésére kellene gondot fordítani, hanem az autók alatt levő több hónapos szemét eltakarítását is meg kellene szervezni, ha máskor nem, hát a hétvégeken. Remélem észrevételeim nem egyedülállóak és így nem „pusztába kiáltott szavak”; a kedvező változást a Fórumot olvasó polgártársaimmal együtt örömmel látnánk. Dr. Fazekas András \ HÉTKÖZNAPOK HAMISOS KOI Í JA IMPORT TISZTÍTOTT RUHÁK DIVATÁRU, LAKÁSTEXTIL PAPLAN, PÁRNA, SZŐNYEG HÁZTARTÁSI, PAPÍR-, VEGYI-, MŰANYAGÁRU SZOLID ÁRAK! + V., Kecskeméti u. 2. V., Párizsi u. 1. + V., Fővám tér 4. + V., Nádor u. 19. + Vlí., Király u. 15. + VII., Király u. 90. + VII., Dohány u. 63. + VIII., Losonczy tér 6. + IX., Ráday u. 63. VÁSÁROK: VI., Andrássy út 33. VIII., BINGÓHÁZ Rákóczi út 57 Rutimix V., Irányi u. 21. V., Királyi P. u.9. VII., Wesselényi u. 33. IX., Haller u. 8. + XIII., Dráva u. 20. + XIII., Futár u. 14. + VII., Thököly út 38. Vili., Baross tér 10. XIII., Kádár u. 4. Rutiplusz A jelzésnél TEXTILTISZTÍTÓ FELVEVŐHELY IS ÜZEMEL NOMIX SZALONMOSÁS, EXTRANETT VEGYTISZTÍTÁS! 16
