Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995. január / 1. szám

Új és régi arcok a Ferencvárosi Torna Club vezetésében Interjú dr. Szívós István ügyvezető elnökkel Még decemberben tartották az FTC 60. kül­döttgyűlését az egyesület Üllői úti székházá­ban, amelyen megválasztották a klub vezető tisztségviselőit, akik 1998. december 31-ig 'aradnak hivatalukban. Az ügyvezető elnök lűvábbra is a négy évvel ezelőtt megválasz­tott dr. Szívós István maradt. Helyettese, De­ák László is megtartotta posztját A klub új - társadalmi - elnöke dr. Szerdahelyi Péter, a Földművelési Minisztérium közigazgatási ál­lamtitkára lett. Alelnökök: Nagy András, FM államtitkár, Furulyás János, a Zöld Mező MGTSZ alelnöke, Uzonyi Tamás, a Hungá­ria Biztosító Rt. elnök-vezérigazgatója és Ke­lemen Iván, a Kordax Rt. elnök-vezérigazga­tója. Lapunk a főállásban fogorvos dr. Szívós Istvánt kérdezte. —Kinek volt fontosabb az ön megválasz­tása, a küldötteknek vagy önnek?- A Ferencvárosi Torna Club elnökének lenni számomra megtiszteltetés, nem min­dennapi feladat. A küldöttek pedig egyhan­gúlag választottak meg, tehát az ambíció köl­,önösnek tekinthető.- Hogyan foglalná össze a közgyűlésig tartó időszakot?- A nehezén túl vagyunk. Minden posz­ton a megfelelő munkatársakkal dolgozhat­tam; sikerült jó vezetési stílust kialakítanunk.- Egy olyan nagy egyesület vezetésében, mint amilyen a Ferencvárosé, a gazdasági vagy a szakmai feladatok jelentenek na­gyobb kihívást?- Elsősorban szakmailag kell rendben lennie az egyesületnek. Amennyiben a magas minőségű munka népszerűséggel is párosul, akkor a támogatók sem maradnak el. Ala­csony színvonalú teljesítményt sem fenntar­tani sem reklámozni nem érdemes; így popu- laritásából veszít.- Hogyan áll most anyagilag az FTC?- Helyzetünk jónak mondható, bár egyre nehezebb a további feladatokat teljesítenünk. . - Mik lehetnek ezek a feladatok konkré­tan?- Minden szakosztályunk fejlődhet. Azokban a sportágakban, amelyekben a hazai élmezőnybe tartozunk, a nemzetközi eredmé­nyességet kell szem előtt tartanunk.- A nagy klubokban folyó munkát a szurkolók elsősorban a labdarúgók teljesít­ményén mérik le...- Az NB I-ben mindig az élmezőnyben kell lenniük a focistáknak. Ki kell vívniuk a nemzetközi kupákban való indulás jogát. Er­re idén is van esély. A fejlődés mértékét ille­tően nem szabad túlzásokba esnünk. A mér­cét jelenlegi és nem korábbi önmagunkhoz kell mérnünk. Nem szabad nosztalgiáznunk. Azok az idők elmúltak, amikor a WK győ­zelem volt az etalon. Ha tavaly a selejtezővel együtt két fordulót tudott menni a csapat, ak­kor idén ugyanezt kell teljesíteni, de már ki­emeltként.- Egykori sportága, a vízilabda nyilván most is közel áll önhöz.- Pólóban kicsit felemásra sikerült az évad. A nemzetközi porondon, a LEN Kupá­ban jól szerepelt a fiatal erőkből álló gárda, ugyanakkor az OB I-ben csak a hetedik he­lyen zárták a szezont. Wolf Péter edző nincs könnyű helyzetben, mert sok nagy egyénisé­get kell pótolnia. Egy - legfeljebb két - év alatt beérhetnek a fiatalok.- A jégkorong mindig az egyik legered­ményesebb szakosztály volt.- Most is a bajnoki cím megszerzése az egyik cél. Ezen kívül a BEK-ben kellene si­keresebbnek lenni. Mindezt úgy kell teljesíte­ni, hogy nincs saját pályánk és a fedett edző­pályára is csak ritkán tudunk rámenni.- Ebben a sportágban fordult meg a legtöbb külföldi játékos. Az FTC-Whirlpo- olban hemzseg a sok orosz és romániai ide­genlégiós, és - ArkagyijAndrejev személyé­ben - orosz az edző is; nem túlzás ez?- A lehetőségeket ki kell használnunk. Egy orosz mentalitású edző csak előny a ho­kisoknál. Szerintem azok a sportágak, ahol nincs idegenlégiós, halálra vannak ítélve. A külföldiek színt, érdekességeket hoznak a já­tékba.- Kettősség jellemzi a kézilabda szakosz­tályokat- A lányoknál folyó szakmai munkát nem lehet megkérdőjelezni. A KEK-döntő kivételével mindent megnyertek. Jó az után­pótlás színvonala; nálunk játszik a legtöbb saját nevelésű játékos és - mintegy másfél éve - sikerült nagy egyéniségeket is igazol­ni. A férfi kézilabda szakosztályt négy évvel ezelőtt le akarták fejezni. Ma ott tartunk, hogy az NB I/B élmezőnyében vannak. Sa­ját nevelésű játékosokra számítottunk, akik szinte teljesen amatőr alapon küzdenek a második vonalban. Az ő teljesítményük szép példa arra, hogy hogyan sikerülhet ön­erőből működnie egy szakosztálynak. Van esélyük arra, hogy feljussanak az első vonal­ba, és ott már többféle lehetőség kínálkozik a fejlődésre.- Birkózásban egyfajta őrségváltás tör­tént.- A küldöttgyűlésen elbúcsúztattuk Ko­máromi Tibor vezető edzőt, aki szövetségi kapitány lett. A helyét átvevő Kruj Iván sze­mélye garancia arra, hogy karfiolfülű sport­társaink is pótolni tudják mindazokat, akik ki­öregedtek a szakosztályból. A Dölle Zsolt ve­zette tomaszakosztály, amely eddig is adott a válogatottnak versenyzőket, szintén előrelép­het - leginkább itthon -, hiszen a felduzzadt nemzetközi mezőnyben különösen nehéz pél­dául a FÁK-országok versenyzőivel szemben helytállniuk.- A teke és a kerékpár mindig a siker- sportágak közé tartozott.- Ma is legeredményesebbeknek számí­tanak. A Schillerwein István vezette kereke­sek több országos bajnokságot nyertek eddig, mint az összes többi klub együttvéve. A teké- zőknél a nők az erősebbek, ők nemzetközi szinten is kiemelkedőt tudnak nyújtani. Per­sze nem állunk mindenhol ilyen jól. A kajak­kenu szakosztályt szinte egyedül a válogatott Zala György képviseli. Az úszóknál minden szempontból kiemelkedő munka folyik dr. Sós Csaba vezetésével, de azt nekünk is tudo­másul kell vennünk, hogy ott nem egy-két év alatt lehet eredményt produkálni, hanem kö­zel tíz év alatt 23

Next

/
Thumbnails
Contents