Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. szeptember / 9. szám
„Hol sírjaink domborulnak...” Beszámoló a Bokréta utcai Ifjúsági Otthon táborairól M eghívót kaptunk, amelyben a Bokréta utcai Ifjúsági Otthon Békés megyében működő táboraiba invitáltak. Felkerekedtünk hát, és az otthon mikrobuszával töb- bedmagammal Endrődre autóztunk sebesen. Jól érzékelhető lokálpatriotizmus fogadott bennünket. Perceken belül nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy Gyomaendrőd helyett Endrődön vagyunk, ezáltal nem kis mértékben megtisztelve érezhetjük magunkat, ugyanis múlt és jövő itt csak Endrőd- höz kapcsolódik, ahogy ezt a jelen is bizonyítja, minden más dolog érvénytelen. Árkus Péter, aki nevelőtanárként is régész maradt és Gellai István, a messzeföldön híres autodidakta „földfaggató” társaságában beszélgettünk egy sátorponyva alatt, melynek nyílása a szemközti telken serénykedő fiatalokra tekintett. „El itt egy ember, többszáz motorkerékpárból álló gyűjteménye van. Egyedi darabok is. Nem hiszem, hogy még egy ilyen létezne a világon. Van régészeti múzeumunk és tájházunk is. A fél falu régészkedik, tizenöt éve ásnak a környéket}. Szeretnénk megőrizni mindent, ami ehhez a vidékhez tartozik. Én fedeztem fel az avarkori temetőt. Bejelentettük az Akadémiának, de ők csak elvittek mindent, ide semmit sem hoztak. Hát ilyen régészet nem kell nekünk. Ezen a területen akkora zűr van Magyarországon, amekkorát elképzelni sem lehet. Mi igyekszünk támogatáshoz jutni, de a legtöbbet a helyiektől kapunk. A tájházunk is egy itteni tanárnő kezdeményezésére jött létre, és a hivatalos szervek érdektelensége miatt a falu adta rá össze a pénzt,” Árkus Péter elmondta, hogy az ásatásokat régebben a KISZ és az egyház szervezte közösen. Mostanra évente 80-90 pályázati kérelmet adnak be. Néhányan tendenciózusosan támogatják a tábort, a többi pedig mindig az esetleges politikai átrendeződések függvénye. A legfontosabb azonban a helyiek spontán segítsége. „Érdekes vidék ez. Egy ember gyapjút mos a Kőrösben, hogy honfoglaláskori jurtát építsen. Szobrász, kézműves. Megszállott. Szonda Istvánnak hívják. Ez a Gellai is hasonló figura. Mindent Endrédnek akar - hála istennek -, és nem az akadémis- táknak. Abszolút ezermester. Mindenhez ért, mindent és mindenkit ismer a környéken. Leszázalékolt, tüdőbeteg. Saját pénzből dúlatta szét a szemközti házat, hogy a helyére egy rehabilitációs központot építhessünk a gyerekeknek.” A gyerekek intézeti fiatalok. Tizennyolc évesen kapnak a GYIVI-től kétszázezer forintot, és irány a nagyvilág. Hát ebből nem lehet „felnőni”, az biztos. A tervezett rehabilitációs központban lakáshoz, munkához jutnának. Szép idea valósulna meg ezáltal: több ilyen fiatal vesz egy telket itt, és élni kezd... Vékony, szemüveges fiú ül közénk. „Én visszajárok ide. Volt úgy, hogy magam fizettem a rezsimet. Kilencedik évem ez a táborban, most már a szabadságomat töltöm itt. Mi, nagykorúak hozhatjuk a barátnőnket is, így fiúk, lányok, együtt vagyunk.” Készült egy program a Kőrösvölgyére, amelynek célja az ökológiai egyensúly visszaállítása. Idegenforgalmi szempontból is fontos, kiemelt szerep várna így e tájra. A kísérleti régészet, amely a tábori munka lényege, kapcsolódik ehhez a programhoz. Lakóhelyeket, életfeltételeket, kézieszközöket hoznak létre úgy, ahogy az őseinkre volt jellemző. Nyugaton rengeteg pénzt fizetnek emberek azért, hogy nyaranta úgy élhessenek, mint az őskorban. „A gyerekeknek elmagyarázni nem lehet, hogy mi hogyan működik, de ha megcsinálják az eszközöket, edényeket, hálónehezékeket, akkor nagyot változik számukra a világ. Nem beszélve az effajta tevékenység közösségformáló erejéről” - mondja Gellai István. A „gyerekek” délutánra a maguk építette gőzkunyhóba invitálnak, de sajnos vissza kell utasítanunk, pedig tudjuk, érezzük, hogy ez befogadta- tásunkat, felavatásunkat is jelentené. Következő állomásunk a Szarvas városához közeli Furugy melletti régészeti lelet megtekintése. Az avarkori sírban egy teljes épségben megtalált női csontvázra bukkantak. A gyerekek hangulatára jellemző, hogy a csontvázat nemes egyszerűséggel Dezsőnek nevezték el. A sír mellett zsákokba gyűjtve cserepek, fosszili- ák. Titkok és üzenetek, melyeknek első tudói ezek a ferencvárosi fiatalok. Itteni vezetőnk, Szkladányi László szintén régészből lett nevelőtanár. t A két tábor példaértékű lehet hazánkban. A rezsi egy részét az intézet fizeti, a költségek többi része különböző támogatásokból ered. Saját erőből, kétmillió forint körüli anyag- költséggel építik az endrődi házat. Ha ilyen ütemben kapják a pályázati pénzeket, akkor négy-öt év múlva valósulnak meg a terveik. Akkor már hatvanan élhetnek itt. És nem csak nyáron, de akár évekig is. G.S. 4
