Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. augusztus / 8. szám
A tavalyi kupadöntő még idén is tartott Kevés bírósági pert kísér akkora érdeklődés, mint azt, amelyiknek immár egyéves előélete volt. Igaz viszont, hogy a bírósági tárgyalást kiváltó eseménysort a televízió jóvoltából milliók láthatták, így könnyen kerülhetett a figyelem középpontjába. Tavaly június 15-én a labdarúgó Magyar Kupa döntőjét is sokan figyelemmel kísérhették. Akkor azonban senki nem sejthette, hogy még a következő kupadöntő visszavágójának küszöbén sem kerül pont az ügy végére. Az ügyet már régen elfelejthettük volna. Már régen megemészthettük volna azt, hogy a Bozsik-stadionban a kispesti rendőrök nem hagyták ünnepelni a kupagyőztes ferencvárosi csapat szurkolóit, hanem a lovasrendőrök kardlappal, a rohamrendőrök pedig gumibottal ütlegelték a pályára beözönlő nézőket, a bentlevő játékosokat és az akkori ferencvárosi edzőt, Nyilas Tibort A tavalyi kupadöntő fájdalmas másnapján Túrós András, az Országos Rendőrfőkapitányság közbiztonsági főigazgatója elismerte, hogy a rendőri biztosítás parancsnokai többször is hibáztak. Megállapította, hogy miután nem sikerült kordon felállításával megakadályozni azt, hogy a szurkolók is pályára lépjenek, akkor már nem tudták a rendőröket kivonni a gyepről. Hibának tartotta a lovasrendőrök bevetését is. Az akkori belügyminiszter, Kónya Imre kijelentette, hogy semmi sem indokolta a kirívóan durva rendőri fellépést, ezért a rendőrség nevében is elnézést kért a szurkolóktól, a csapattól és mindazoktól, akik joggal háborodtak fel a történtek után. A belügyminiszter szigorú, személyes felelősségre is kiterjedő vizsgálatot ígért. Ezzel szemben a kispesti bíróság három ferencvárosi játékost ültetett a vádlottak padjára. Simon Tibor az elsőrendű, Telek András a másodrendű, Vanicsek Zoltán a harmadrendű vádlott. A vádiratban csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak szerepel. A tengerikígyóvá dagadó ügyben még a második tárgyalás sem hozott döntést. Ráadásul a bizonyítékként levetített videofelvételen Vanicsek Zoltánt nem lehetett felismerni. A bírónő által ismertetett és a rendőrfőkapitányságtól származó jelentésből kiderült, hogy hiányos volt a rendőrség biztosítási terve; hibák voltak a végrehajtásban és rendőri túlkapás is történt. Mindezekért négy rendőrtisztet megfenyítettek. A határozatra még tovább kellett várni, mert a tárgyalást a bírónő elnapolta. Végül csak a harmadik tárgyaláson született dön-. tés. Az ítélet szerint Simon, Telek és Vanicsek bűnös csoportosan elkövetett, hivatalos személy ellen elkövetett erőszakban. Simon Tibor hat hónap, a másodrendű Telek András négy és a harmadrendű Vanicsek Zoltán szintén négy hónap börtönbüntetést kapott. Mindannyiuk büntetését egy év próbaidőre felfüggesztették. A bíróság természetesen indokolta a döntést, és azt is megállapította, hogy a videofelvételek és a tanúvallomások alapján kirívó, durva, jogszerűtlen rendőri intézkedés nem történt. Hozzátette még a Tisztelt Bíróság azt is, hogy nem lett volna joguk a játékosoknak, hogy elbírálják a rendőri intézkedés jogszerűségét. Panaszt viszont tehettek volna. (Erre nem sokkal a kardlapozás után nyílt volna lehetőségük.) A bíróság a rendőri intézkedést nem vizsgálta a tárgyalás során, csak a vádlottak cselekedeteit ítélték meg. A vallomásukat nem fogadta el, mert az nem egyezett a nyomozati szakaszban tett vallomással. Hasonlóképpen ugyanezért nem vették figyelembe Nyilasi Tibor, Páling Zsolt és Szeder József vallomását. A rendőrtanúk vallomását viszont egytől egyik elfogadták; még azét a rendőrét is, akinek az írásbeli jelentéséből kimaradt a - megtörtént - gumibothasználat. Az ő vallomását figyelembe vették, pedig - mint kiderült - nem is sajátkezűleg írta a jelentését, hanem a főnökére bízta. Az ő esetében tehát a kivétel erősítette a szabályt Az elmarasztalt játékosok mindegyikének ügyvédje fellebbezett a döntés ellen. Dr. Búza János, aki Simon és Telek védelmét látta el, bűncselekmény hiánya miatt tereli a másodfok felé az ügyet Dr. Duda Attila Vanicsek ügyében mindemellett a téves tényállásra hivatkozik. Az ítélet tehát nem jogerős, erre még esetleg hónapokat is várhatunk. A tanulság azonban hamarabb levonható. A tavalyi kupadöntőt megelőző megbeszélésen a csapatok képviselőinek és a kerületi rendőrkapitányság vezetőjének sem volt ellenvetése arra a javaslatra, hogy a győztes csapat szurkolói a pályán ünnepelhessenek. Egyedül az MLSZ vezetői nem járultak ehhez hozzá, pedig külföldön is volt már példa arra, hogy a kupa átadásakor bementek a nézők a pályára. A rendőri biztosítás viszont, ahogy a csapatoknak, úgy a szövetségnek sem kerül egyetlen fillérébe. A kibicnek meg semmi sem drága. N. A. 20
