Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1995. július / 7. szám

SPOfif Sport Vendégsportolók az FSZSE-ben Nem sok szakosztálya van a Ferencvá­rosi Szabadidős Sportegyesületnek, de ami működik, az igazán színvonalas. A kerékpáros szakosztályba például két sztár is bejelentkezett, Lehmann Tibor és Zsódér Zsolt, ők a triatlonban sze­reztek nevet maguknak - tavaly a finn­országi Vuokattiban csapatban a har­madik helyet szerezték meg Farkas At­tilával együtt -, de hamarosan a kerék­párosok között is ismertté válhatnak. Edzőjük, Takács Gyula a garancia erre, aki nemcsak arról nevezetes, hogy az FSZSE ügyvezető elnöke. Korábban a kerékpáros válogatott keret edzője volt- egészen addig, ameddig ki nem rúg­ták. Tudását nem kérdőjelezhették meg soha, nemcsak azért nem, mert tanítvá­nyai közé tartozott az a Somogyi Mik­lós, aki az 1984-es moszkvai „ellen­olimpián” első lett a pontversenyben (hasonló siker után nem érdemes keres­gélni a lexikonokban), Iranern, mert ver­senyzői több mint 50 országos csúcsot állítottak fel. Zsódér Zsolt és Lehmann Tibor azért választotta edzőjének Takácsot, mert őt tartják a szakmában a legjobb­nak. A fiúk megjárták már a hadak útját a sportban. Versenyeztek a Budai 11- ben, a sportág egyik első fővárosi bázi­sában; szenvedtek egy sort az ÚTE-ban, még a saját klubjuk versenyzői is voltak- Le-Zsó Team néven - amíg rájöttek arra, hogy mire van szükségük a fejlő­déshez. Először is biztonságos háttérre, amit a hányattatások után az R+R Konstrukt, illetve a tiszaújvárosi Supra- lux egyesület biztosít számukra. Leg­alább ugyanennyire fontos, hogy mind a három sportágban olyan edzővel kell dolgozniuk, akik biztosítják számukra a fejlődést. Hosszú ideje együttműködtek már Zemen János atlétaedzővel, aki kö­zép- és hosszútávfutóként az utolsó iga­zi nagy alakja volt a hazai atlétikának. (Zemen egy darabig dolgozott Omán­ban, de hazajött, mert ott „csak” a pén­zért volt érdemes dolgoznia.) Úszóe­dzőjük, Tóth Csaba, aki 1500-as gyor­súszóként tette le a névjegyét. Jelenleg az OSC-ben nevelgeti az úszósport utánpótlását. Le-Zsóéknak kellett egy kicsit fejlődniük a kerékpározásban is, így azután megtalálták Takács Gyulát. Takács, az FSZSE mindenese (ügy­vezető, edző, szertáros, szerelő stb.) tu­dott annyi időt szakítani, hogy foglal­kozzon a sportág két legreménytelje- sebb menőjével. Az eredmény nem is maradt el. Veszprémben az idei duatlon Európa-bajnokságon csapatban ismét bronzérmes lett a válogatott - Kropkó Péter, Zsódér Zsolt, Fodor István összeállításban egyéniben pedig Zsódér a tizedik lett. Lehmann Tibor ez idő tájt sérüléssel bajlódott, de már jó úton van ahhoz, hogy ismét teljes érté­kű triatlonos váljék belőle. Kerékpáros edzőjük - egyelőre tár­sadalmi munkában végzi felkészítésü­ket. A fiúk szerint ez nem fog így soká­ig menni, hiszen tartoznak valamivel a magas színvonalú szakmai munkáért, de Takács nem sürgeti őket. Hogy mi­ért csinálja „pusziért”? Erre rövid vá­laszt adott a tapasztalt edző:- Ez az életem. Egy szakosztály megszűnik, egy felemelkedik Kényszerű lépésre szánta el magát a Ferencvárosi Torna Club azzal, hogy megszüntette NB I B-s férfi kézilabda­csapatát. A döntés kései, de egyenes következménye annak a hibás határo­zatnak, amellyel hat évvel ezelőtt a klub halálra ítélte - akkor NB I-es - profi élcsapatát. A közönség támogatá­sát mindig is élvező szakosztály, amely bajnok is volt annak idején, több nagy­nevű játékossal rendelkezett. Szilágyi János világválogatott volt; Fodor János több mint 300-szor szerepelt a váloga­tottban, és ugyanennek a csapatnak volt a játékosa Németh András is, aki jelen­leg a százszázalékos bajnokságot nyert ferencvárosi női kézilabdacsapat veze­tőedzője. Az első osztályból távozó FTC azóta issza ennek a levét. A nagy utánpótlás bázissal rendelkező néplige­ti kézilabdás birodalom - a Magyar Ké­zilabda Szövetség erősen vitatható ha­tározatának eredményeképpen - kény­telen átengedni tehetséges fiatal játéko­sait az NB I-es egyesületeknek, amennyiben azok igényt tartanak rá. 20

Next

/
Thumbnails
Contents