Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. július / 7. szám
BESZÉLJÜNK... Marinko Magda (vagy Magda Marinko, már a név is csupa rejtelem: nő vagy férfi?) két napra a tömegkommunikáció, elsősorban is a televízió révén szenzációvá vált. A nyolcszoros gyilkossággal gyanúsított figura csiklandós borzongást keltett a krimin felnőtt újabb generációkban, azaz úgyszólván mindenkiben. A kellékek a gengszterfilmek forgatókönyvét idézték. Állítólag volt bíró, aki nem vállalta a tárgyalást (ezt cáfolták), az egyik tanú a múlt héten megindult perben nem vállalta a tanúskodást. A tárgyalás példátlan biztonsági intézkedések között zajlik, a terembe csak azok juthatnak, akik személyes motozáson is átestek. Ilyesmit az ország lakossága tényleg csak filmekben látott eddig, vagy nyugati tévétudósításokban: túszdráma, megfenyegetett tanúk és bírák, maffia által legyilkolt vizsgálóbírók, tanúk eltevése láb alól. De ezzel eddig úgy voltunk, mint az átlagautós a halálos balesetekkel: ezek mindig másokkal esnek meg. Most viszont itt van a mi saját gengszterünk, s amivel vádolják, a nyolcszoros, hidegvérrel elkövetett gyilkosság, ez még az utóbbi időben elszaporodott fegyveres rablások, leszámolások és emberrablások közepette is rendkívüli „teljesítménynek” számít. Hogy ki Marinko Magda és tulajdonképpen mit is csinált, a bűnügyi beszámolókból kikövetkeztethetetlen, követhetetlen. Annyit lehet tudni róla - de semmi sem biztos -, hogy volt zsoldos, talán részt vett a boszniai polgárháborúban, talán közreműködött egy falu lakosainak lemészárlásában, talán még több egynéhány gyilkosság róható fel neki Szabadkán és környékén. Ó maga a letartóztatása után több gyilkosságot elismert (kivéve a szegedi cukrász és családja kiirtását), majd a tárgyaláson mindent visszavont, mondván, hogy vallomását a rendőrségen veréssel kényszerítették ki belőle. Valószínűleg a posztkommunista Közép- és Kelet-Európábán felburjánzott alvilág tipikus képviselője ő. De már megindul misztikus alakká növelése. A TV-ben közlik róla, hogy az átlagosnál magasabb az intelligenciája. Hogy öt-hat nyelven beszél, köztük magyarul is (bár csupán a te- geződési formát ismeri). Művészi hajlamai vannak, rajzaiból egy pénzt szimatoló válMarinko Magdáról • • és az Ördögről lalkozó már kiállítást is rendezett (bár ezt egy-két nap múlva betiltják). Ő maga közli az első tárgyaláson (arra a kérdésre válaszolva, hogy hol és mikor született), hogy ő nem született, hanem más planétáról került ide. Titkos szektákkal és titkosszolgálatokkal áll kapcsolatban, akik küldetését teljesítette. Ártatlanságát bizonyító videófelvételei édesanyjánál találhatók. Az egyik tanú rosszul lesz, mikor Marinko ráripakodik. A második tárgyalási napon megdicséri a bírót: „Ma jól vezetted a tárgyalást, elégedett vagyok veled”. A tanúk kihallgatását „átveszi” a bírótól. Zavaros handabandázásról egyes tudósítók olyan beállításban beszélnek, mintha azok egy ördögien ravasz taktika részei volnának. Az egyik vidéki napilap cikksorozatot közül róla „A vádlott a Halálosztó” címmel. Már látható: Marinko Magda megcsinálta a szerencséjét. Az előtte álló perspektíva beláthatatlan. Nyilván már írják valahol róla a könyvet, ami bestseller lesz. A regényből filmet fognak csinálni, amiben „Rambo” fogja alakítani a címszerepet. Ehhez majd találni fognak egy nőt az életéből, akiről kiderül, hogy önzetlenül szereti, mert a világ végzetesen félreismerte őt, aki igazában véve egy költői lelkületű, érzékeny idegrendszerű ember, nemcsak rajzol, de szabadidejében szonetteket is ír (ezeket majd egy élelmes kiadó publikálni fogja). Van egy kanárija, „akit” az életénél is jobban szeret. A filmen látni fogjuk, hogy esténként, mikor még szabad volt, szerelmével verseket olvastak fel egymásnak, mint Bonnie és Clyde. Egy énekes dalt fog írni róla, a lemez óriási siker lesz, a dal hónapokig a slágerlista elején áll majd. Marinko a befolyt jogdíjakból a börtönben alapítványt tesz, amelyből áldozatai hozzátartozóit s a határon túlról érkezett magyar nemzetiségű egyetemi hallgatókat fogja támogatni. Régen évtizedek vagy évszázadok kellettek ahhoz, hogy egy, mondjuk, urakat sarcoló rablóból népi hős legyen, mint Cartouch az emlékezetes Belmondo-film- ben, mert időre van szüksége a kollektív tudatnak a történésekből minden zavaró valóságelemet eltávolítani s a mitikussá növelt alakot mint valami őstípust a maga balladai tisztaságában megrajzolni. Ma viszont ezt a tömegkommunikáció a precíziós gépek pontosságával megcsinálja szinte pillanatok alatt. Legyen akár a legközönségesebb ember egyébként: a médiának hírre és hírességre van szüksége, és ha nincs valódi hős, csinál. Mert valójában Marinko Magda velejéig közönséges átlagember, csak éppen a banalitás és közhely óriása. A középszerűség óriási kertitörpéje. Titkát a tárgyaláson nem ő, hanem az egyik tanú mondta ki, nem róla ugyan, hanem egyik áldozatával kapcsolatban, de rááll igazában. „Alkohollal, ékszerrel, kocsival, fegyverrel kereskedett. CSAK EBBŐL LEHET MEGÉLNI!” Na, kérem. Hát erről van szó. A megélhetésről. Vagyis amiről ma, itt, Kelet- és Közép-Európában mindenkinél, mindannyiunknál szó van. Hogy is mondták Brecht „Koldusoperájában”? „Előbb a has jön, aztán a morál”. A különbség annyi, hogy ez még a harmincas években volt, s már ma nem jön a morál utána sem. A kábítószerrel, szervezett kocsilopással, fegyverkereskedelemmel nagy pénzt kaszáló alvilágot ugyanaz mozgatja, mint az olajszőkítőket, a milliós vámhátralékkal a semmibevesző cégeket, a hamis ÁFA- visszatérítést igénylőket, a pénzmosással foglalkozó fantomcégeket, de a nagy osztalékokkal kecsegtető szélhámosok létesítette bankoknál részvényeket vásárlókat, a legális bankok élén álló korrupt vezetőket, egészen a nagy pénzekért áloktatókkal áldiplomákat gyártó oktatási menedzserekig. Szóval: a megélhetés. Úgyhogy régiónk felett Mephisto áriája harsog: „Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül... s a Sátán örül”. A Sátán, vagyis az Ördög, aki meglátogatta és csábította Faustot, Iván Karama- zovot és Adrian Leverkühnt. Mert az Ördög nem más mint saját kollektívánk, eme boldogtalan Kelet-Közép-Európa lelki és morális alvilágának kivetülése. És néha testet ölt. Például Marinko Magdában. Az ördög ma nem kénköves lángoktól övezve jár a világban. Ki hinne ilyen ócska trük- kökben manapság? Nem, az Ördög olyan, mint mi, megzavarodott, eszmevesztett, biztonságot és célt csak az anyagi javakban látó, posztkommunista kelet- és középeurópaiak. Mint Iván Karamazov mondta az Ördögről: „maga a testet öltött erkölcsi és észbeli átlag”. Marinko Magdából csak azért lehet mitikus alakot csinálni, mert nem különbözik tőlünk, befogadó és kitermelő közegétől. Legfeljebb mi nem gyilkolunk. Talán... Ne 17
