Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. június / 6. szám
Szünidő és gyermekbalesetek K ezdődik a vakáció, gyermekeink, unokáink álmainak netovábbja. Ilyenkor fantáziáinak is, készülnek a tervek játékokról, kirándulásról és táborozásról, izgalmas kalandokról, szóval, a nagy szabadságról. A szülők is gondolnak már a szünidőre, de sajnos, sokak számára az nem a felhőtlen örömök lehetőségét, hanem a gondok szaporodását, a tartós aggódást jelenti. Nekik ugyanis megoldhatatlan, hogy a gyermekeik folyamatos felügyeletét biztosítsák. A tapasztalat és a statisztika azt bizonyítja, hogy van alapja a fokozott szülői aggodalomnak. 5 és 30 éves kor között a megbetegedési és halálozási statisztikák kiemelkedő oka a baleset. Azt jelenti ez, hogy gyermekeink általános egészségi állapota sokat javult, bármennyi gonddal küzd is a hazai egészségügy, a baleset elleni védelmük azonban nem megoldott. A mentőorvosi tapasztalat is azt mutatja, hogy nyáron megszaporodnak a gyermekbalesetek, és bizony nem egyszer találkoztunk megmásíthatatlan tragédiákkal. Ha az okokat vesszük tekintetbe, kiemelkedő helyen szerepel a közlekedési-, pontosabban a kerékpár-balesetek nyári megszaporodása. Alig van nap, hogy az ország útjain ne történne kerékpárütközés vagy kerékpáros elgázo- lás, és nyáron a gyermeksérültek száma ugrásszerűen megnő. A kerékpározás kitűnő sport és rendkívül jó nevelő-iskola, mert a közlekedés alapvető szabályait a gyakorlatban sajátítja el a gyerek. Nagy hibája azonban, hogy rendkívül labilis és egy jellegtelen koccanás is elegendő ahhoz, hogy a kerékpáros bukjon, aminek kimenetele kiszámíthatatlan. Azt tudom ajánlani, hogy a szülők, főként az apák értessék meg gyermekeikkel, hogy a közlekedésben való részvétel nem játék, és az ott érvényes szabályok az életet védik. Játszani, bravúros mutatványokat produkálni, kerge- tőzni kerékpáron lehet zárt térben, pl. sportpályán vagy egyéb, jármű által nem használt területen, közúton azonban a fegyelmezettlenség és figyelmetlenség kiszámíthatatlan következményekkel jár. Kerékpár-balesetek esetében a legsúlyosabb sérüléseket a koponya-agykárosodás okozza. Ma már nagyon jó kerékpáros sisakok kaphatók. Ajánlom, hogy kerékpározó gyerekünk számára szerezzünk be ilyen védőeszközt, ha anyagi lehetőségünk van rá! Ugyancsak növekedést mutat a gyűjtőnéven „magasból esés”-nek nevezett baleseti forma gyermek áldozatainak száma a nyári hónapokban. A leggyakoribb helyek a fák, a külső területekben lévő családi házak, fészerek teteje, de tragikus balesetek történnek a Budai helyekben található néhány sziklamászásra alkalmas terepszakaszon, sőt, még a Gellért-hegy oldalában is előfordult súlyos sérülést okozó magasból esés. Valamire való fiúgyermeket nem lehet visszatartani a fáramászástól, sőt sportosabb alkatú lányok is utánozzák a fiúkat. E „sportágnak” igazi ismerői a vidéki gyerekek, a városi gyerek ha kiszabadul a természetbe, kellő gyakorlat nélkül lódul neki a „fáramászásnak”. E téren is nagy szerepe van az apának vagy az idősebb fiútestvérnek. Ha sikerül néhány szabályt elfogadtatni, akkor csökkenteni tudjuk a leesés esélyét. Meg kell értetni, hogy akár fára, akár sziklám mászik valaki, minden lépést ki kell próbálni! Teljes súlyával csak akkor nehezedhet rá az elöUévő lábra, ha érzi, hogy az ág megtartja, a szikla nem mozdul el. Kézzel akkor válthat fogást, ha lábai szilárdan állnak. Egymást közvetlenül ne kövessék, nehogy aki megcsúszik, lesodorja az alatta lévőt. Ritkább baleset, de ugyancsak nyári jellegzetesség a földdel való eltemettetés. Partoldalon, domboldalon örömmel ásnak mélyedést, „barlangot” a gyerekek, nem figyelve arra, hogy a laza talaj beomlik, ha túl mélyre ásnak. Erre a veszélyre is fel kell hívni gyermekeink figyelmét, mert ugyan ez vidéken előforduló gyermekbaleset, de Budán, vagy akár a Pesti külső területekben a gyermekek megtalálják azt a helyet, ahol ásni tudnak. Az igazi védelmet az jelenti, ha a gyerekek a nyarat felnőttek, esetleg felelősségtudattal rendelkező idősebb gyermekek felügyelete alatt töltik. E szempontból van jelentősége a különböző iskolai, egyesületi, ifjúsági táboroknak. Mivel azonban a felügyelő nem lehet mindenhol jelen, a szülőknek, nagyszülőknek fel kell készíteni a, gyermekeket atTa, hogy a nyár örömei és szabadsága veszélyeket is rejthet magában. E felkészítés része az is, hogy a gyermekek már kiskorukban tanuljanak meg úszni, hogy tökéletesen kerékpározzanak, de nagyon fontos, hogy a különböző veszélyeket és azoknak következményeit pontosan ismerjék. Téli beszélgetések, hétvégi séták, a nyárra vonatkozó közös tervezgetés módot és lehetőséget ad a szülői felkészítésre. Arra is hívjuk fel a figyelmet, hogy ha baj történik, akkor a gyermekcsapat tagjainak egy része maradjon sérült társuk mellett, a legjobb futó vagy legjobb kerékpáros pedig hívjon segítséget. Dr. Pap Zoltán 13