Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. június / 6. szám
Angyal utcai „angyalok” Az Angyal utca 41-ben tavaly ősz óta várja a rászorulókat a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének kerületi szervezete.- Cigány vagy magyar, nálunk nincs különbség, mi mindenkinek megpróbálunk segíteni, aki jelentkezik nálunk - mondja Po- zsár Sándorné elnökasszony, aki mindig is a IX. kerületben lakott, sok szegény emberrel hozta össze a sorsa s úgy gondolta, nemzetiségre való tekintet nélkül mindenkit segíteni kell, aki rászorul.- Milyen kéréssel fordulnak Önökhöz leggyakrabban?- Leginkább az önkényes beköltözők, a kilakoltatottak keresnek meg bennünket. S hogy mit tudunk ilyenkor tenni? Sajnos nem sokat. Kimegyünk a helyszínre, környezettanulmányt készítünk. Megnézzük, milyen a kapcsolatuk a szomszédokkal, a gyerekek járnak-e iskolába, aztán ezt leírjuk és átadjuk egy kisebbségi képviselőnek, rendszerint Csorba Lajosnak, aki megpróbál intézkedni. Egyszer így sikerült elérni egy négy gyerekes cigány családnál, hogy még fél évig maradhattak a már szinte félig lebontott szükséglakásukban. De ők tisztességesen fizették a számláikat! A napokban meg egy három gyermekes család jött hozzánk, akik kipakolás után beköltöztek ugyanannak a háznak a pincéjébe, ahonnan kilakoltatták őket!- Szerintem - szól közbe Sebők Ferenc altitkár -, azoknak az önkényes lakásfoglalóknak, akik becsületesen fizetik a költségeiket és akik itt a kerületben nőttek fel, biztosítani kellene az ittmaradást. Nem azokra gondolok, akik vidékről feljönnek, megkapják az önkormányzattól a lakást, aztán jó áron túladnak rajta és mennek vissza a falujukba. Ilyen is van ám rengeteg! Én itt éltem, itt is dolgoztam a kerületben, úgyhogy az itteni cigányok jó részét ismerem, ezért azt mondom, hogy minden ilyen ügyet külön- külön kellene megvizsgálni. És azt is mondhatom, hogy a lakásfoglalás a kerületben élő cigányok legnagyobb problémája...- És a munkalehetőségek? Jelentkeznek-e az irodánál álláskeresők?- Hááát - húzza el a szót az elnöknő -, ritkán, de előfordul. Kapcsolatban állunk a József Attila lakótelepi Közösségi Házban lévő Munkanélküli Egyesülettel, ahonnan olyan álláscímeket kapunk, ahová cigányokat is várnak. Volt már, hogy ilyet is kerestek nálunk.- Milyen terveik vannak a közeljövőre?- Szeretnénk kialakítani egy ifjúsági és gyerektábort a József Attila lakótelepi Kiserdőben - folytatja Pozsárné. A helyet a kerületi Munkáspárt ajánlotta, akik sokat segítenek nekünk, a rendezvényeinkhez szokták átadni a Haller utcai helységüket. Persze a Kiserdőt előbb ki kellene takarítani, rendbe tenni, hogy aztán ott majd értelmesen tölthessék el idejüket cigány és nem cigány gyerekek egyaránt. Ne csavarogjanak, ne szipuzzanak, hanem sportoljanak, sakkozzanak, játsszanak. De hát ehhez szükségünk lenne a kerületi kisebbségi képviselők segítségére is, ám hiába küldtük el nekik a programjainkat, választ még egyiküktől sem kaptunk. Pedig nagyon jó lenne, ha megtalálnánk velük a kapcsolatot, hiszen most végre itt az alkalom, hogy felemeljük a kerületi cigányságot és hogy megmutassuk, van értelme a kisebbségi önkormányzatoknak! De amíg a képviselőink sem jutnak egyetértésre...? Tervezzük még, hogy megpróbálunk szakmát adó tanfolyamokat szerezni a legalább nyolc osztályt végzett, 14 éves kor feletti fiataloknak, úgy mint virágkötő, szobafestő, sofőr, asztalos, kosárfonó stb., de azt is szeretnénk elérni, hogy a gyerekek a tanulási idő alatt is kaphassanak valamilyen jelképes összeget. Szerveztünk már tavaly lakossági fórumot, ahol magyarok és cigányok is voltak, előtte véradást, majd gyermeknapot játékosztással, karácsonyi ünnepséget ajándékokkal, idén anyák napi ünnepélyt rendeztünk, az irodánkban pedig rendszeresen reggel 8-tól várjuk a segítségért jelentkezőket.- Honnan kapnak Önök támogatást?- Rendezvényeinkhez a kerületi Emberi Jogi Bizottság adott az idei évre 150 000 Ft-ot. Nagyon sok segítséget kapunk a Szövetség elnökétől, dr. Ná- day Gyulától, valamint a kerületben a jegyző úrtól, a polgármestertől és a képviselőktől. Rendszeresen kapunk a Máltai Szeretetszolgálattól és a budapesti Vörös- kereszttől ruhaneműket, amikből hajléktalanoknak és nyugdíjasotthonoknak is szoktunk adni. Még élelmiszert, kenyeret is tudunk szerezni. Szeretnénk, ha a Roma kisebbségi önkormányzat támogatná, hogy megkaphassuk ezt a2 irodát, hiszen amíg nem volt itt szervezetünk, a ferencvárosi cigányok kijártak a X. kerületi MCDSZ központba. Most viszont már 600 tagunk van, és folyamatosan várjuk a segítségre vágyókat. Szeretnénk, ha minél többen fordulnának hozzánk, cigány, nem cigány, tag, nem tag egyaránt! Réz Judit 5
