Ferencváros, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995. május / 5. szám
„Jó szóval oktasd, játszani is engedd...” Levelet kaptunk a minap, szépen szerkesztett, tárgyszerű és reményteli levelet a Gát utca 6-ból. „Tisztelt Szerkesztőség, engedjék meg, hogy bemutatkozzunk. Iskolánk enyhe fokban értelmi fogyatékos tanulók oktató-nevelő munkáját ellátó általános iskola. Tanulóink 100%-a többszörösen veszélyeztetett helyzetben él. A tanulók 76%-a cigány családból kerül ki, a szülők 43%- ánál mindkettő munkanélküli, közel 30%-uk már jövedelempótló kiegészítést sem kap. A 138 fő tanulóból 120 fő napközis, így az egész napos pedagógiai ráhatás után nagyobb az esélyük, hogy az iskola befejeztével az épek társadalmába beilleszkedjenek. Ahhoz, hogy ilyen sok tanulónak biztosítani tudjuk az étkezést, kellett a Humán- szolgáltató Iroda és a Ferencvárosi Gyermekjóléti Szolgálat anyagi segítsége. Ennek hiányában aligha lehetne ilyen sok napközis tanulónk. Szeretném, ha a kerület polgáraival megismertetné pedagógusaink áldozatos munkáját és eredményeinket is, és támogatókra lelnénk a kerületben. Elsősorban a környezetünkben élő vállalkozókra és nagyvállalatokra gondolok, de természetesen örömmel fogadjuk a legkisebb anyagi támogatást is. Bízva kérésem kedvező fogadtatásában maradok tisztelettel: Tőkés Sándor megbízott igazgató. ” K anyargók a jobbkezes utcákon, próbálom betájolni magam, hol járok, bosszankodom, hogy nem találom a Gát utcát, pedig így április tájban mindig előfordulok itt, József Attila házát keresve a megemlékezéskor. Fülemben egy verssor, felettem a szürke égbolt, magamban mormolom: „Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, / füst száll a szomorú táj felett, úgy leng a lelkem / alacsony, leng, nem suhan....” *** Az iskolában napközi-idő van, kelkáposzta főzelék és sült hús szaga vegyül a krétapor sajátos illatába, gyermekkorom szorongásai elevenednek meg az ismerős iskolaszagban, vásott nebulók hada hömpölyög elénk a lépcsőn, fotózáshoz sorakoznak boldogan. »- Sanyi bá! - kiabál egy kilencéves forma gyerkőc - pézt találtam! - és nyitja ki maszatos kis öklét, amelyben húszforintos érme lapul.- Mit csinálsz vele? - kérdezi Sanyi bá, az iskola igazgatója. - Veszek rajta csokit! - mondja a fiúcska boldogan.- Nem gondolod, hogy előbb meg kellene tudnod, ki veszíthette el? A gyerek megtoipan, elbizonytalanodik, bánja mái- a dicsekvést, de Sanyi bá ismét igazságot tesz.- No jó, vegyél rajta csokit, mostmár úgysem lehet megtalálni a pénz gazdáját, de legközelebb előbb nézd meg, kinek a zsebéből eshetett ki, és add vissza neki - mondja, majd kedvesen megborzolja a kisfiú haját, és tudjuk, hogy most már még ízlete- sebb lesz az a csokoládé. A nevelői szoba felé tartunk, utunk során ezernyi kérdés záporoz „Sanyi bá” felé, hogy lesz-e délután foci, alszanak-e még a kicsik...- Úgy látom, Ön inkább hasonlít egy nevelőapához, mint egy igazgatóhoz.- Tudja, már 68 óta tanítok ebben az iskolában, egy éve vagyok megbízott igazgató. így hát vannak családok, ahol a szülőket is én tanítottam, ismerem jól az összes gondjukat-bajukat. Ezeknek a gyerekeknek mérhetetlen szeretetigényük van. A nyugalmat, a rendszerességet legtöbbjük csak az iskolától kapja meg, mint ahogyan enni is csak itt eszik a gyerekek nagy többsége, így hát ebben az iskolában a nevelőmunka, a türelem és a szeretet még fontosabb mint az oktatás. Ha nincs iskola, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Védettséget, életteret kapnak, és itt kell megtanulniuk az egészséges társadalomba való beilleszkedést is.- Hogyan kerülnek ide a gyerekek, ki dönti el, hogy képességei szerint egy ilyen jellegű intézményben van a helye?- Többnyire már az óvodában kiszűrik, hogy gyengébb szellemi képességű a gyermek, mert szomatikusán sérült. Ez a létszám a tanulók 30%-a, a többieknél „csak” a fokozottan hátrányos helyzetükből adódik a szellemi fejlődésben való lemaradás. A nevelési tanácsadókban egy szakértői bizottság több alkalommal vizsgálja a gyermeket, mire eldől hogy egy általános iskolát képes-e elvégezni. A cigány családok nagy része rosszul felfogott féltésből - vagy sajátos kultúrájuk miatt - nem engedi óvodába járni a gyermekét, ezért az általános iskolában már nem tud megfelelni az egyre magasabb követelményszintnek. Annak, hogy az iskolánk létszámában évről évre óriási a növekedés, más, demográfiai okai is vannak. A vidéki rokonok jönnek látogatóba, majd munkát remélve itt is maradnak a dzsumbujban, ahol sikerül lakást foglalniuk. Gyermekeik nagy része aztán hozzánk kerül, mert kevesebbet tudnak, ingerszegény környezetben élnek. Fő „ellátóink” Hajdú, Szabolcs és Heves megye.- Milyen a pedagógusok kapcsolata a cigány származású szülőkkel? Nem ütköznek ellenállásba éppen az eltérő kultúrájuk, szokásaik miatt?- Több dolgot egyszerűen tudomásul kell vennünk, és a helyén kezelnünk. Ilyen például egy haláleset. A gyermek hiányzását legalább három napra igazoltnak kell tekintenünk, mert a temetési szertartás ennyi időt vesz igénybe. Egy nap a virrasztás, egy nap a halotti tor, és egy nap az alvás, pihenés. De azon sem 12
