Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. április / 4. szám

Tölgy essy Péter,

az SZDSZ képviselőjelöltje a 12-es számú választókerületben.

1957. szeptember 15-én született Esztergomban. 1981 óta a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa.

Társadalomkutatóként érdekképviseleti és közjogi témákban jelentek meg írásai. 1988-ban a „Gazdasági érdek- képviseletek Magyarországon” című kötetében foglalta össze kutatási eredményeit. 1986-87 fordulóján közreműködött a „Fordulat és reform” című reform-tervezet megírásában. Neve 1988 nyarán az egyesülési és gyülekezési törvénytervezetek, illetve az új választójog vitája során vált ismertté.

1988-89 fordulóján kidolgozta „A rendszerváltás programja”, az SZDSZ Kék Könyvének alkotmányjogi fejezetét.

Kezdettől fogva egyik meghatározó résztvevője volt az Ellenzéki Kerékasztal, majd a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásoknak. Javaslata alapján egyeztek meg a tárgyalások technikájában és tematikájában, a demokratikus átmenethez szükséges ún. sarkalatos törvények körében. Az alkotmányozással és a választójogi törvénnyel foglalkozó albizottságban az ellenzéki delegáció vezetője volt. 1990. szeptember 18-án pártja nevében nem írta alá, de nem is vétózta meg a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások megállapodását, hanem népszavazást kezdeményezett az egyezségből kimaradt, illetve tisztázatlanul hagyott négy kérdésről.

Az SZDSZ 1989. őszi küldöttgyűlésén a legtöbb szavazattal választották ügyvivővé. Az 1990. évi országgyűlési választásokon mandátumát a Komá- rom-Esztergom megyei területi listáról szerezte.

Az új Országgyűlésben a szabaddemokraták helyi választásokon aratott győzelméig az SZDSZ képviselőcsoport vezetője volt. Részt vett az MDF- SZDSZ-megállapodás létrehozásában.

1991. november 23-án meggyőző többséggel pártja elnökévé választották. Az SZDSZ mérsékelt, gyakorlatias, szabadelvű középpártként kívánta meghatározni.

Az 1992. november 13-i küldöttgyűlésen a pártelnök Pető Iván lett.

Tölgyessy Péter azóta inkább a történések elemzőjeként tevékenykedik. 1993-ban több tanulmánya jelent meg különböző napi- és hetilapokban. Októberben 13 részes televíziós sorozatot forgattak vele „Közjogi esték” címmel a modem demokráciák működéséről.

Az 1994-es országgyűlési választásokon dr. Tölgyessy Péter újra az SZDSZ ferencvárosi képviselőjelöltje. Az országos listán a harmadik helyen szerepel.

WSWHSmmmmmm

Dr. Szabó Iván

az MDF képviselőjelöltje a

12. választási körzetben (IX. kerület)

Budapesten születtem 1934-ben. Könyvelő édesapámat demokratikus beállítottsága miatt 1944-ben a nyilasok, 1948-ban a kommunisták függesztették föl állásából. 1956-ban a forradalmi bizottság tagja volt, ezért egy évvel később kényszernyugdíjazták. Édesanyám tizenöt éves kora óta dolgozott, s a munka mellett sajátította el a könyvelői szakmát. 1957-ben megnősültem, feleségem mérnök, nagyobbik lányom építész, a kisebbik pedagógus. Családunkat négy kisunokám teszi teljessé.

Első diplomámat 1957-ben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, a másodikat 1968-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen vehettem át, s egy év múlva, disszertációm megvédése után a közgazdaságtudományok doktorává avattak. Az egyetem elvégzését követően először tervezőként, később három nagy építőipari vállalatnál kivitelezőként dolgoztam, végigjárva a ranglétrát a főmérnöki beosztásig. 1985-ben az állami szektorból a magángazdaságra váltottam. A Mérnök és Építőgépész

Kisszövetkezet elnöke voltam 1990-ig, képviselővé való megválasztásomig.

1956. október 22-én a műegyetem nagygyűlésén rész vettem a MEFESZ megalakításában, majd 25-étől a Forradalmi Diák Bizottság tagja voltam. Az itt kapott megbízás alapján tárgyaltam a pártközpontban Szántó Zoltánnal, majd Koczkás Sándor bölcsészkari oktató vezetésével a szakszervezeteket igyekeztünk átállítani a forradalom oldalára. November negyediké után a MEFESZ vezetőségében dolgoztam, szoros kapcsolatot tartva a Nagybudapesti Munkástanáccsal. Életem e fontos, máig meghatározó szakaszának 1957. január 31 -i letartóztatásom vetett véget. Két hónapi vizsgálati fogság után szabadultam, s befejezhettem egyetemi tanulmányaimat.

1963-tól 65-ig a szomszédos, nyolcadik kerületben tanácstag voltam, de e tisztemről politikai okokból lemondtam.

1963-tól 84-ig a VIII. kerületi Jó Pásztor római katolikus egyházközség világi elnöki teendőket láttam el. A Magyar Demokrata Fórumba 1988. októberében léptem be. 1989 januárjában egyik szervezője és résztvevője voltam a műszakiak és közgazdászok első országos megbeszélésének. Ettől kezdve az MDF-en belül gazdaságpolitikai kérdésekkel, a párt gazdasági programjának kidolgozásával foglalkoztam. Az Országos Elnökség megbízásából képviseltem az MDF-et a Világkiállítás előkészítése során.

1990-ben a ferencvárosi választópolgárok bizalmából országgyűlési képviselő lettem. 1991 decemberéig, ipari és kereskedelmi miniszterré való kinevezésemig az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke voltam. 1993 februárjában Antall József miniszterelnök úr megbízásából a pénzügyi tárca irányítását vettem át.