Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. április / 4. szám

Kötődés FranzstadI Czinder Antal Munkácsy díjas szobrászművész. 1937-ben szüle­tett Budapesten. Kedvelt műfaja az éremkészítés, de örömét leli kis­plasztikák megalkotásában és nem idegen tőle szobrok, emléktáblák létrehozása. 1961-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. Azóta több mint harminc kiállítása volt. Munkái megtalálhatók a londoni British Múzeumban, a drezdai Zwingerben, Stockholm, Ravenna múzeumaiban. Köztéri szobrai több vidéki városban láthatók. Bu­dapesten a Bakáts téri 1956-os em­lékmű dicséri tehetségét, egyéni lá­tásmódját. Czinder Antal huszonöt éve tanít a Török Pál utcai Iparművészeti Szakközépiskolában. Tipikus bu­dapestinek tartja magát, ezer szál­lal kötődik a városhoz, ezenbelül is a Franzstadthoz. Budapest szép épületeit, szobrait, s.ökőkutait módszeresen felkutatta, a legszebb helyekre időnként elsétál, csak úgy, különösebb cél nélkül, az esztétikai élvezet kedvéért. A Ferencváros­ban az Erkel utca környékét szereti a legjobban, a szép udvarokat, a nagy, fehér ajtajú lakások sajátos miliőjét. A reformkor hangulata még visszaidézhető a falak árnyé­kában, ha az ember becsukja a sze­mét, talán még Jókai lépteit, vagy Erkel zongorajátékát is hallhatja.- Októberi számunkban tévesen ír­tuk, hogy Ön részt vett az 1956-os for­radalom harcaiban. Amint kiderült, ez félreértésen alapult. Mi ihlette a szobor megalkotására? - kérdeztük Czinder Antaltól.- Valóban, a harcokban nem vet­tem részt, de mint fiatal főiskolai hallgatót nagyon érdekeltek az ese­mények. Ereztem, hogy valami rendkívüli megismételhetetlen do­log történik. Közelről akartam lát­ni, milyen egy forradalom. Az első lövések eldördülése után ez sem volt teljesen veszélytelen. Egy alka­lommal közvetlenül a fülem mel­lett süvítettek el a golyók, kicsit megijedtem, de nem gondoltam, hogy meghalhatok. Az első halottat a Szentkirályi utcában láttam. Hoz­zám hasonló korú, fiatal fiú feküdt egy kapu alatt, nemzetiszínű zász­lóval letakarva. Valószínűleg futás közben érte a gyilkos golyó. A ha­lott fiú látványa megrendített.- Legszömyűbb emlékem azon­ban a Ferencvároshoz kapcsolódik. A Kilián laktanya előtt láttam egy kiégett harckocsiban elszenesedett orosz katonák tetemét. Elborzasztó látványt nyújtottak az összezsugo­rodott holttestek. Rengeteg halott volt a városban, őket ott temették el, ahol egyáltalán fel lehetett ásni a földet. Parkokba, templom kertek­be temették az embereket.- A Bakáts téren nagyon sok sír volt. Az áldozatok nem mindegyi­ke harc közben vesztette életét, so­kan belövés áldozatává váltak. Az eltévedt golyók is jó néhány ember életét oltották ki. A sírokon renge­teg volt a virág és a gyertya.- Első tervem szerint a Bakáts té­ren a templom körül készíthettünk volna egy csomó jelképes sírt, ame­lyek emlékeztettek volna a tér ak- "kori hangulatára. Ez a terv nem ka­pott kellő támogatást. Később az önkormányzat pályázatot írt ki, amit megnyertem.- A fekvő figurát az első általam látott halott fiú ihlette. A szobor el­sősorban a polgári áldozatok em­lékére készült. A fegyveres harcok­ban elesettek tiszteletére már több helyen állítottak emlékművet, ez az első, amely a civil áldozatok emlé­ke előtt tiszteleg - fejezte be vála­szát a művész. káéi 17 TISZTELGÉS CIVIL ÁLDOZATOK ELŐTT

Next

/
Thumbnails
Contents