Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. április / 4. szám
„Semmi sincs magától! Minden cél megvalósítása, elérése energiabefektetést igényel.” Ez akár a következő beszélgetés mottója is lehetne. A helyszín: a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri épületének 16. emeletén egy kis szoba, lenyűgöző budai és pesti panorámával. A riportalany: Dr. Rosivall László egyetemi tanár és kutató orvos, akitől a fenti idézet származik, és aki hatalmas lendülettel, optimizmussal és meggyőződéssel avat be terveibe. A téma: nagyszabású elképzelések a Belső-Ferencváros, az Üllői út környékének - ezen belül is az egyetemnek - fejlesztéséről, részben a közelgő világkiállításhoz kapcsolódva.- Hogy van az, hogy egy kutató orvos egyszer csak fogja magát és gondolatban átrendezi a Belsó'-F erencvárost, só't, nem elégszik meg ennyivel, hanem útra kel és megkeresi azokat a hivatalokat és embereket, akiknél nyitott fülekre találnak első' hallásra - nekem legalábbis - nem könnyen megvalósíthatónak tűnő tervei?- Nálunk a családban mindenki mérnök volt, én is építésznek készültem eredetileg. A bennem rejlő építész szemével figyeltem fel arra, hogy a Ferenc József-i Budapest az eklektikus, századeleji épületeivel olyan vonzerővel rendelkezik, amit mindenképpen meg kellene őrizni. Gyerekkoromban a VIII-IX. kerület nem volt ennyire lelakva, „leépülve” - legalábbis néhány jobb kerülethez viszonyítva mint most. Nem szabad hagyni, hogy éz így menjen tovább, hiszen olyan szépek az épületek! A világkiállítás pedig jó apropó és igazi késztetés lehetne, nemcsak egy alapos felújításra, hanem arra is, hogy kiteljesítsünk egy olyan funkciót, ami egyébként is magától, az itteni intézmények fejlődéséből adódik. Arra gondoltam hát, hogy létre kellene hozni az Üllői út két oldalán felsorakozó egészségügyi intézményekkel és az egyetemmel közösen egy hatalmas egészségügyi központot. Ha végignézzük, itt van az Üllői út 26., aztán a Tűzoltó utca, a belső és a külső klinikák, a Heim Pál-, a László-, az István Kórház, az OKI, stb. Ezen a területen már a múlt században mindenféle barakk-kórházak voltak. És, amire nem is gondolnánk, rengeteg a zöld terület is: a Füvészkert, az Orczy-park, a Húsvágóhíd mögötti rész, és még sorolhatnám. Minden adottság megvan egy óriási egyetemi egészségügyi központ kialakításához. Ez nem csak a városfejlesztés, de a két kerület fejlődése szempontjából is hatalmas lehetőség lenne. Ugyanis, ha ez a terület campus jelleggel összefonódna, nagy nyitott zöldövezettel, parkokkal, alul-, és felüljárókkal, kisbusz-, kerékpár- és sétautakkal, ha a Ludovikából mondjuk nemzetközi kongresszusi központ lenne, szállodákkal, éttermekkel, környezetszennyezés nélküli iparral; akkor ez a városrész ugrásszerűen felértékelődne. Szívesebben költöznének ide az emberek, a kórházak külföldi betegeket tudnának fogadni, az egyetem külföldi hallgatói itt bérelnének lakást, nem máshol, vagyis rögtön megtelne élettel a környék. A központ létrehozása mellett szól az is, hogy minőségileg sokkal jobb egészségügyi ellátást tudnánk nyújtani a betegeinknek. A kórházak között strukturálisan és szakmailag szervezettebb és átláthatóbb kapcsolat alakulhatna ki, közös információs rendszerrel, továbbképző és oktatási együttműködéssel stb.- Tehát ezek a tervek. Mi történt a megvalósítás érdekében?- Én ezeket az elképzeléseimet, a koncepciót és a várható előnyöket egy 6-8 oldalas pályázatban kifejtettem, Demszky főpolgármester pedig már fel is vette a budapesti hosszútávú általános városrendezési koncepciójába, mint Nagyvárad téri hagyományőrző orvosi centrum fejlesztést. Időnként előadásokat tartok róla, időként eljárok a VIII- IX. kerületi önkormányzatokhoz bizonyos dolgokat egyeztetni. Már megkértem a Műszaki Egyetem Városfejlesztési Tanszékét, a Közgazdasági Egyetemet, valamint az Orvostörténeti és Társadalomorvostani Tanszéket, hogy írják ki diplomamunkának, hogyan lehet egy ilyen nagy központot egészségügyileg megszervezni, gazdaságilag menedzselni, város- szerkezetileg megtervezni. Most már „csak” az egyetemnek kellene lépnie, fellépnie, mint hosszútávú megrendelőnek, mint vállalkozónak a fővárosi önkormányzatnál, a VIII-IX. kerületi önkormányzatokkal karöltve,' hogy megvalósulhassop ez a nagy lehetőség. ;- Mindez nagyolt szépen hangzik, de honnan lenne rá pénz?- Félreértés ne essék, senki nem gondolja, hogy ez a közpopt 25 vagy 50 év múlva állni fog. Jelenleg ez nem több, mint egy koncepció. Én előálltam vele, az illetékesek pedig tudnak róla. Meg lehet kérdezni persze, hogy mi a jelentősége, ha nincs rá pénz? Semmi, lehetne válaszolni. Csakhogy - egy koncepció meghatározó lehet a terület fejlesztése szempontjából, főleg ha kellően ápolják! Megakadályozhatja azt például, hogy erre a részre mondjuk sörgyárat telepítsenek, vagy valami hasonlót. Ilyen értelemben nagy szükség van tehát arra, hogy ezt a tervet ápoljuk, érleljük, vigyük előre. Most ugyan nincs pénz, de majd lesz. A gondolat, a terv, a mozgás előbb-utóbb embereket, megrendelőt, tőkét vonz. Az egyetlen kiütünk: mobilizálni az embereket és érdekeltté tenni őket abban, hogy időt és energiát fektessenek be a közösségért. Nekem van például még egy elképzelésem. Körbejártam a Nagyvárad téri épület tetejét. Körülbelül 150-200 m2-es hely lenne ott egy körgyűrű formájú kilátó megépítésére. Étteremmel, kávézóval, mindegy, a lényeg a kilátó! Az Eif- fel-toronyra is mindenki felmegy egyszer, ha már Párizsban jár! Budapestnek pedig ez lenne a legnagyobb kilátója, tágas és csodálatos panorámával a város mindkét felére! A világkiállítás minden egyes fáját lehet innen látni! Huszonkét emelet magasság, gondolja csak el! Az épület oldalán két külső üveglift szállítaná fel az embereket, akiknek persze ehhez ide kellene jönniük. Vagyis, ez élőbb, mozgalmasabb környezetet, a két kerület fejlődésének fellendülését eredményezné. Hiszen az emberek biztosan eljönnének ide, ha már Budapesten vannak! Én azt gondolom, hogy szükség van arra, hogy álmodozzunk és aztán az álmaink megvalósításán dolgozzunk. R.J. VÁROSÁLOM
