Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. április / 4. szám
A szülőnek sem lehet igaza Az előző számban megjelent egy ismertetés az iskolaszékek jelentőségének méltatásáról, A gyereknek nem lehet igaza címmel. A cikk bevezetője- kénti történetben egy osztályfőnökről esik szó, aki a gyerekek őszinte véleményét kéri az egyik tanártársáról és miután az egyik nebuló megmondja a kritikai észrevételeket sem nélkülöző, őszinte véleményét, az osztályfőnök ezt követően megszégyeníti a kitárulkozó gyermeket. A történet olvastán többen magukra ismertek. Az osztályfőnök, az énektanárnő, a szülői munkaközösség (ha van még ilyen) vezetője és a gyerekek. Az osztályfőnök személye elleni aljas merényletként értékelte a cikket, követelte a gyerekektől, hogy valljanak színt, ki hogyan emlékszik az esetre, és az eredménytől sírógörcsöt kapott. A megkritizált énektanár sértettségében pikírt megjegyzésekkel kommentálta a történteket és mindent folytatott ott, ahol abba sem hagyott. A szülői munkaközösség vezetője jelezte, hogy nem ért egyet a cikk megírásával, és ezt a véleményét a gyermeke is közvetítette az osztályközösségnek. A gyerekek megszeppentek, többnyire hallgattak és jobbára értetlenül néztek. Volt azért, aki szerint a történet úgy esett meg, ahogy az újságban az megjelent. Az iskola igazgatója szerint semmi szükség a gyerekek megnyugtatására, a kedélyek lecsillapítására, mert egyik gyereket sem fenyegeti tanári retorzió, és a gyalázatos módon megrágalmazott pedagógusokon esett seb pedig lassacskán beheged. Nyilvánosság A történet utóélete is rávilágít arra, milyen nagy szükség lenne a jól működő iskolaszékekre. Vajon megkezdték- e már működésüket a sebtében létrehozott iskolaszékek, van-e már szervezeti és működési szabályzatuk, éves munkatervük? Az iskolaszék ülései nyilvánosak, azok időpontjáról, napirendjéről értesíteni kell a szülőket és a pedagógusokat. A tagok egyharmadának indítványára (a háromtagú iskolaszék esetében bármely tagjának kezdeményezésére) köteles összeülni az iskolaszék, és javaslatot tehet a helyi nevelést érintő bármilyen ügyben, az iskolai élettel kapcsolatos kérdésekben, például véleményezheti a pedagógusok munkáját is. Erkölcsi nevelés A napokban lépett életbe a nemzeti alaptanterv (NAT). Érdemes idézni belőle, akár tanulságként is, akár a jövőre nézve is. „Az erkölcsi nevelés legfontosabb eleme a példaadás. Minden pedagógus példát ad, akár akarja, akár nem. A pedagógusok egyéni és testületi magatartása tükrözze és mintázza azt a közösségi értékrendet, amire a tanulókat nevelni akarjuk. Az erkölcsi értékek a mindennapi cselekvésekben alakuló szokások útján, s az értékek tudatosításával válnak a hétköznapi élet irányítására tartósan alkalmas jellemformáló erővé.” És talán még befejezésül: „Fontos, hogy a szülő és a pedagógus elvárása ne legyen ellentétes, ne kényszerítse a tanulót alakoskodásra, képmutatásra.” S. J. Az iskolaszékről A lap márciusi számában megjelent „A gyereknek nem lehet igaza” című cikk késztetett e levél megírására. Magam nem vagyok a kerület lakója, de az egyik kerületi iskola tanáraként viszonylag rendszeresen szoktam olvasni lapjukat. Gondolom, dr. Somogyi János is azt szeretné - velem együtt -, hogy a jelenleg legtöbbször kényszeredetten létrehozott iskolaszékek megtalálják helyüket és szerepüket az oktatás-nevelés - ma még meglehetősen kaotikus rendszerében. Egy dologban azonban az írása félrevezető, illetve meglehetősen tendenciózusan felhívó. Nevezetesen arról van szó, mintha az iskolaszék egyetlen feladata a vélt, vagy valós hibákat elkövető pedagógusok „megrendszabá- lyozása” lenne. Nem szeretném, ha bárki úgy gondolná e sorok elolvasása közben, hogy a mundér becsületének mindenáron való védelmét vállaltam fel. Csupán szeretnék arra utalni, hogy a veszekedések, egymásra mutogatások végeláthatatlan sorozatát indíthatja el, ha a szülők elsődleges feladatának gyermekeik megvédését tekintjük, és megfordítva, a pedagógusok pedig saját presztízsük védelmével foglalják el magukat. Gondolom, elég sokan vagyunk, akik mindenféle kiragadott példákat tudnánk felhozni a cikkben említetteket, vagy éppen annak ellenkezőjét igazolandó, de nem erről van szó. A pedagógus is, mint minden ember, követ el hibákat és ennek kezelésére ma is és az elmúlt rendszerben is megvoltak a lehetőségek és az eszközök. Igaz az is, hogy a pedagógus „kirakatban” van, így az általa elkövetett hibák sokszorosan hatnak. Ennek ellenére sem tartom megfelelő indoknak egy alapvetően érdekegyeztető szerepet betöltő fórum munkájában való részvételre felhívó, első oldalon szereplő cikk „indító poénjának” a cikkben szereplő két esetet leírni. Néhány szót az iskolaszékhez tartozó előzményekről. A létrehozását elrendelő oktatási törvény megjelent az elmúlt nyáron, és hatályba lépett szep12
