Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. április / 4. szám

A szülőnek sem lehet igaza Az előző számban megjelent egy is­mertetés az iskolaszékek jelentőségé­nek méltatásáról, A gyereknek nem le­het igaza címmel. A cikk bevezetője- kénti történetben egy osztályfőnökről esik szó, aki a gyerekek őszinte véle­ményét kéri az egyik tanártársáról és miután az egyik nebuló megmondja a kritikai észrevételeket sem nélkülöző, őszinte véleményét, az osztályfőnök ezt követően megszégyeníti a kitárul­kozó gyermeket. A történet olvastán többen magukra ismertek. Az osztályfőnök, az énekta­nárnő, a szülői munkaközösség (ha van még ilyen) vezetője és a gyerekek. Az osztályfőnök személye elleni al­jas merényletként értékelte a cikket, követelte a gyerekektől, hogy vallja­nak színt, ki hogyan emlékszik az eset­re, és az eredménytől sírógörcsöt ka­pott. A megkritizált énektanár sértettségé­ben pikírt megjegyzésekkel kommen­tálta a történteket és mindent folytatott ott, ahol abba sem hagyott. A szülői munkaközösség vezetője jelezte, hogy nem ért egyet a cikk megírásával, és ezt a véleményét a gyermeke is közve­títette az osztályközösségnek. A gyerekek megszeppentek, több­nyire hallgattak és jobbára értetlenül néztek. Volt azért, aki szerint a törté­net úgy esett meg, ahogy az újságban az megjelent. Az iskola igazgatója sze­rint semmi szükség a gyerekek meg­nyugtatására, a kedélyek lecsillapításá­ra, mert egyik gyereket sem fenyegeti tanári retorzió, és a gyalázatos módon megrágalmazott pedagógusokon esett seb pedig lassacskán beheged. Nyilvánosság A történet utóélete is rávilágít arra, milyen nagy szükség lenne a jól műkö­dő iskolaszékekre. Vajon megkezdték- e már működésüket a sebtében létreho­zott iskolaszékek, van-e már szervezeti és működési szabályzatuk, éves mun­katervük? Az iskolaszék ülései nyilvánosak, azok időpontjáról, napirendjéről értesí­teni kell a szülőket és a pedagóguso­kat. A tagok egyharmadának indítvá­nyára (a háromtagú iskolaszék eseté­ben bármely tagjának kezdeményezé­sére) köteles összeülni az iskolaszék, és javaslatot tehet a helyi nevelést érintő bármilyen ügyben, az iskolai élettel kapcsolatos kérdésekben, példá­ul véleményezheti a pedagógusok munkáját is. Erkölcsi nevelés A napokban lépett életbe a nemzeti alaptanterv (NAT). Érdemes idézni be­lőle, akár tanulságként is, akár a jövőre nézve is. „Az erkölcsi nevelés legfontosabb eleme a példaadás. Minden pedagógus példát ad, akár akarja, akár nem. A pedagógusok egyéni és testületi maga­tartása tükrözze és mintázza azt a kö­zösségi értékrendet, amire a tanulókat nevelni akarjuk. Az erkölcsi értékek a mindennapi cselekvésekben alakuló szokások útján, s az értékek tudatosí­tásával válnak a hétköznapi élet irá­nyítására tartósan alkalmas jellemfor­máló erővé.” És talán még befejezésül: „Fontos, hogy a szülő és a pedagógus elvárása ne legyen ellentétes, ne kényszerítse a tanulót alakoskodásra, képmutatás­ra.” S. J. Az iskolaszékről A lap márciusi számában megjelent „A gyereknek nem lehet igaza” című cikk késztetett e levél megírására. Ma­gam nem vagyok a kerület lakója, de az egyik kerületi iskola tanáraként vi­szonylag rendszeresen szoktam olvasni lapjukat. Gondolom, dr. Somogyi János is azt szeretné - velem együtt -, hogy a jelen­leg legtöbbször kényszeredetten létre­hozott iskolaszékek megtalálják helyü­ket és szerepüket az oktatás-nevelés - ma még meglehetősen kaotikus rend­szerében. Egy dologban azonban az írása fél­revezető, illetve meglehetősen tenden­ciózusan felhívó. Nevezetesen arról van szó, mintha az iskolaszék egyetlen feladata a vélt, vagy valós hibákat el­követő pedagógusok „megrendszabá- lyozása” lenne. Nem szeretném, ha bárki úgy gondolná e sorok elolvasása közben, hogy a mundér becsületének mindenáron való védelmét vállaltam fel. Csupán szeretnék arra utalni, hogy a veszekedések, egymásra mutogatá­sok végeláthatatlan sorozatát indíthatja el, ha a szülők elsődleges feladatának gyermekeik megvédését tekintjük, és megfordítva, a pedagógusok pedig sa­ját presztízsük védelmével foglalják el magukat. Gondolom, elég sokan vagyunk, akik mindenféle kiragadott példákat tudnánk felhozni a cikkben említette­ket, vagy éppen annak ellenkezőjét igazolandó, de nem erről van szó. A pedagógus is, mint minden ember, kö­vet el hibákat és ennek kezelésére ma is és az elmúlt rendszerben is megvol­tak a lehetőségek és az eszközök. Igaz az is, hogy a pedagógus „kirakatban” van, így az általa elkövetett hibák sok­szorosan hatnak. Ennek ellenére sem tartom megfelelő indoknak egy alap­vetően érdekegyeztető szerepet betöltő fórum munkájában való részvételre felhívó, első oldalon szereplő cikk „in­dító poénjának” a cikkben szereplő két esetet leírni. Néhány szót az iskolaszékhez tarto­zó előzményekről. A létrehozását el­rendelő oktatási törvény megjelent az elmúlt nyáron, és hatályba lépett szep­12

Next

/
Thumbnails
Contents