Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. április / 4. szám

Tisztelt V álasztópolgár! Engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Dr. Doncsev Tosonak hívnak, a Fidesz ország- gyűlési képviselőjelöltje vagyok a budapes­ti 13. választókerületben. Nős vagyok, egy fiú édesapja. Édesapám bolgár, édesanyám és anyanyelvem magyar. 1944-ben születtem Budapesten. A középiskola elvégzése után az ELTE Bölcsészettudományi Karán szereztem diplomát. 1984-ben kandidátusi fokozatot kaptam. Gyermekkoromtól kezdve kötődöm a Ferencvároshoz: abba a művelődési otthon­ba jártam az 1950—es évektől, amelyet most én irányítok. Számos itt élő barátom, jó isme­rősöm révén évtizedek óta ismerem a helybé­liek örömeit és gondjait. 1991-ben megválasztottak a Magyarorszá­BESZÉLJÜNK MEG MINDENT! Ebben az érthetően bizalmatlan világ­ban nagyon nehezen vállalom ezt az „ön­bemutatást”, mivel egy politikust nem az önmagáról vallott nézetei, hanem tettei minősítenek. Ma egyébként is leértéke­lődtek az önminősítések, hiszen a koráb­bi választásokon megismert politikusok­ban nagyot csalódott a közvélemény, a be nem váltott, sőt elfelejtett ígéretek, a gőg és az önmutogatás miatt. Joggal ol­vashatja tehát e sorokat is kétséggel a vá­lasztópolgár, mert: „Már megint telerak­ták a postaládámat ígéretekkel! Persze ilyenkor fontos vagyok...!” Mégis: meg kell szólítanom Önt, a választópolgárt! gi Bolgárok Egyesülete ügyvezető elnökévé ás ebben a minőségemben a művelődési ház­ból, szállóból és étteremből álló székházunk igazgatói teendőit is ellátom. Szerkesztője va­gyok a Haemus c. kétnyelvű társadalmi és kulturális folyóiratnak. A Magyarországon honos tizenhárom ki­sebbséget tömörítő kerekasztal elnökeként hozzájárultam a kisebbségi törvény előkészí­téséhez és elfogadtatásához, ennek folyamán sokrétű politikai tapasztalatot szereztem az érdekegyeztetés és az érdekérvényesítés terü­letén. A ferencvárosi bolgárság története több mint 100 esztendős. Az 1870-es években több sza­kaszban Magyarországra érkező kertészek ter­mékeiket a Duna partján levő piacon, majd a később felépült Vásárcsarnokban értékesítették, így eresztettek gyökereket a főváros e kerületé­ben. A Lónyay utcában alakult meg 1914-ben az egyesületünk, ugyanitt nyílt meg az első is­kolánk, majd a Vágóhíd utcában 1931-ben fel­épült a Szt. Cirill és Metód templom, vele átel- lenben 1957-ben közadakozásból elkészült a művelődési házunk. 1992-ben a Ferencvárosi Önkormányzat képviselő testületé az itt építen­dő iskolának ajándékozta a Vágóhíd utcai 17- 19. szám alatti telket. A parlamentben ma is tevékenykedik több olyan kisebbségi származású képviselő, aki párt­elkötelezettsége mentén cselekszik a választó­Kérem, figyeljen rám, beszéljen velem, és ha elnyertem bizalmát, szavazzon rám! 1954. október 5-én születtem, a Mér- leg jegyében. A Magyar Szocialista Párt országos elnökségének vagyok tagja, ezen belül a párt szakszervezeti, érdek- védelmi ügyvivője. Életem meghatározó lépése volt, amikor 1986-ban bekapcso­lódtam a szakszervezeti mozgalomba. Rá kellett jönnöm, hogy az emberek nem megváltásra, ideológiákra vágynak, ha­nem békére és biztonságra, egy olyan szabad országban, ahol a hétköznapok­nak is megvannak az apró örömei. A mindennapi élet ezen egyszerű igazságai vezettek el a Szocialista Párthoz. Úgy gondolom, hogy egy demokratikus társa­dalom a különböző érdekcsoportok bé­kés együttműködésére, egyensúlyára épül. Alapelvem, hogy ezt az országot senki és semmi nem sajátíthatja ki. Ez az ország mindannyiunké, hívőké és ateis- táké, keresztényeké és zsidóké, szociális­kerülete gondjainak megoldásáért. Elsősor­ban mindannyian a Magyar Köztársaság: ál­lampolgárai vagyunk, és ebben a tekintetbdn másodlagosak a nyelvi-kulturális különtísé- gek. Én az egyéni megmérettetés híve var gyök, a választók nem csak pártprogramok­ban gondolkoznak, hanem ugyanolyan fon­tos, vagy talán még fontosabb számukra, hogy képviselőjük képes-e érvényesíteni a választók általános és helyi érdekeit. Tapasztalataim, eddigi gazdasági munkám és politikai tevékenységem révén meggyőző­désem, hogy az ország felemelkedését lakó­helyünk gondjainak megoldásával indíthatjuk el. Legfontosabb feladatunk a gazdaság talp- raállítása, az infláció megfékezése és a növe­kedés beindítása. Tudom, hogy jelenleg az ország legsúlyosabb gondja a munkanélküliség. Támogatni fogom azokat a munkahelyteremtő beruházásokat, amelyek enyhítenék a választókerület foglal­koztatási gondjait. Közös jövőnk függ a fiata­loktól, attól, hogy milyen oktatásban részesül­nek. A 12 osztályos bolgár-magyar iskola fel­építése a kerületi oktatási rendszerhez illeszked­ve többfajta lehetőséget kínál majd a jövőben. Ha elnyerem az Önök bizalmát, ebben az értelemben fogom választókerületünk fejlő­dését és az itt lakó polgárok érdekeit képvi­selni. Dr. Doncsev Toso táké és liberálisoké, tőkéseké, paraszto­ké, munkásoké, azaz mindannyiunké. Az, hogy ebből érdekkülönbségek, konf­liktusok származnak, az természetes. Meg kell tanulnunk elviselni, becsülni, tisztelni egymást, különböző nézeteink, érdekeink ellenére. Biztos vagyok benne, hogy hibázik az a képviselő, akinek csak a választások közeledtével jutnak eszébe a választói. Ha megválasztanak, nekem az Önök to­vábbi támogatására, együttműködésére is szükségem van. A képviselő elsősorban választóinak tartozik felelősséggel, köte­lessége az őt megválasztó polgárok, a választókörzet érdekeit képviselni, kijár­ni minden lehetséges, törvényes előnyt választói számára. Azoktól is szeretnék tanulni, akik másra szavaznak. A válasz­tási kampányban az a legfontosabb cé­lom, hogy minél többen menjenek el szavazni és tisztes, kulturált versengés eredményeként szeretném elnyerni meg­tisztelő bizalmát. Csintalan Sándor, az MSZP parlamenti képviselőjelöltje a 13. sz. választókörzetben IX

Next

/
Thumbnails
Contents