Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. február / 2. szám
SPORT * szokták általában megterhelni az újságolvasókat. Most mégis kivételt teszünk, és ennek oka az, hogy már nagyon sokszor elővettük ugyan az utánpótlásképzés vesszőparipáját, de a módszereket még igazából senki nem fogta rendszerbe. A teljes önállóság azért lenne fontos, hogy a kor- osztályos csapatok soha ne függjenek a felnőtt csapattól se anyagilag, se szakmailag. A felnőtt csapat élén álló - de szinte évente cserélődő - edző ne zavarhassa meg saját pedagógiai módszereivel az ifiket, a fiatalok csapatait gondozó gazdasági- és sportvezetők pedig ne kerüljenek a nagycsapat - szintén változó - költségvetésének hatása alá. Tudomásul kell venni, hogy az utánpótlásképzés nem rentábilis - akárcsak az iskolai nevelés. A fiatalok számára el kellene különíteni a szakosztály költség- 'etésének egy állandó részét (de legalább tíz százalékát), így nem függne egy válogatott játékos megvásárlásától - mondjuk - az ifik szünidei edzőtáborozása. A Ferencváros utánpótlás szakágvezetőjéhez - az előkészítő csoportoktól az ifi I-ig - kilenc évfolyam 21 csapata tartozik. Ez 720-730 gyereket jelent. Sokan vitatják ennek a nagy létszámnak a jogosságát. így viszont lehetőséget kaphat mindenki. Edzhet a vezetők, edzők ösz- szes barátjának gyereke, a zsonglőr és az ügyetlen is. És ha valakiből nem lesz később igazolt labdarúgó, akkor sincs nagy baj, mert akkor „csak” felnőtt egy egészséges ember, aki szereti a focit. Az FTC utánpótlás-szakágának vezetője szerint már csak a sportág népszerűsítése miatt is szükség van arra, hogy nagy létszámmal dolgozzanak; háromszor annyival, mint máshol. Ugyanis ott tartunk, hogy a futball-t népszerűsíteni kell itthon. Ezért dolgoznak 21 korosztályos csapattal; és azért is, hogy kétévente legalább egy játékost fel tudjanak adni az ifiből a felnőtt csapathoz. Ez az arány megvalósulni látszik, hiszen az elmúlt három évben három játékos a 74-es születésű Zavadszky Gábor, a 75-ös Hrutka János, valamint a 76-os Lisztes Krisztián - is felkerült Keller Jóskáékhoz. Minden évben más foglalkozik a gyerekekkel. Az ifiknek is van összesen három edzőjük; a 16 éveseknél Szűcs Lajos, a tartalék csapatnál Szokolai László, az ifi I-nél pedig Vincze Géza a főnök. A viszonylag gyakori edzőváltással elkerülhető, hogy automatizmusok alakuljanak ki. Az a játékos, aki sok edzővel dolgozik, több tapasztalatot is szerezhet. Az egyes évfolyamokban párhuzamosan dolgozó csapatok (serdülő Vl-nál öt keret edz egymástól függetlenül) lehetőséget nyitnak arra is, hogy aki nem jön ki az edzőjével, az átlépjen a korának megfelelő másik csapatba. Ebben a rendszerben a fiatalokkal foglalkozók szako- sodhatnak a különböző korosztályokra, hiszen egészen más jellegű képzésre van szükség kora serdülőkorban, majd a serülőkor végén; és egészen más tényezők lényegesek az ifikorban. Az egyes életszakaszokban máskor kell a koordinációs, és máskor kell a kondícionális képességeket fejleszteni, emellett más pedagógiai eszközök is szükségesek. A Ferencváros mindig híres volt az utánpótlás eredményességéről. A mai NB I-esek közül is nagyon sokan játszottak még az ifiben. Szeder, Balogh Tamás, Telek, Szűcs Mihály, Szekeres, Páling, Albert, Nagy Zsolt, Wukovics, Gregor végigjárta a szamárlétrát, de legalábbis szerepelt az ifiben, tehát egészben vagy részben Fradi nevelésnek tekinthető. Kis erőltetéssel egy saját neve- lésűekből álló felnőtt csapatot is ki tudnak állítani a zöld-fehérek. Ma már hat helyen képeznek - a bázis iskolákra építve - serdülő játékosokat. A IX. kerületben a Lobogó és a Telepi utcai iskolában, Budán a Czakó utcában, Békásmegyeren a Pajzs utcában, valamint a XVI. kerületi Zrínyi utcában. Aki az előkészítő csoportba szeretne bejutni, és azt kérdezi, hogy „bácsi kérem, hol lehet itt focizni”, annak Rózsa Lajos válaszol a Népligetben vagy a László Kórház pályáján. A Bika jegyében látja meg a napvilágot 1945-ben. Nappali tagozaton szerzi testnevelőtanári diplomáját a TF-en 1968-ban. Később labdarúgó szakedző is lesz. Játszik és edzősködik a főiskola csapatában, majd 1970-ben a Ferencvároshoz igazol. Itt rúgja a labdát '74-ig. Közben - 1973-ban, mint pszichológus szerzi harmadik diplomáját az ELTE-n. A következő év őszétől az ifi I. edzője. A '79-'80. évi szezont már háromszoros ifibajnokként kezdi meg, de nem fejezi be, mert Irakba megy dolgozni. Sok játékosa kerül későbbi felnőtt együtteshez. A szomorú sorsú Zsib- orás Gábor, valamint Tepszics Ignác, Kékesi Rezső, Rubold Péter, Mészöly Pál, Koch Róbert és Józsa Miklós stabil NB l-es futballistává fejlődik. Négy év bagdadi edzősködés után jön haza - ismét az ificsapathoz, de a '83-'84-es bajnokságot sem tudja befejezni. Decemberben a felnőtt csapathoz kerül vezetőedzőnek. Viszi magával sok játékosát. Maradhat is egészen 1985 áprilisáig. Ezalatt egy csapatra való ifistája (köztük Szeiler, Haaz, Dukon, Deák) debütál az NB l-ben. Keller, Pintér, Fischer, Limperger, Zsinka és Répási később válogatott is lesz. Bukott edzőként távozik már 1985 májusában Algériába, a Siddi bel.Abbeshez. Flárom és fél éve van arra, hogy felfrissítse angol, francia és arab nyelvtudását, mert 1989-ben a III. ker-i TTVE kieső helyen álló NB ll-es csapatát veszi át. A 16. helyről a 12.-re hozza fel tizenöt meccs alatt az óbudai együttest. Marasztalják, de amikor ismét a Fradi hívja, nem gondolkodik sokat a válaszon. Ma már öt ifibajnokság részese. A legnagyobb elismerést is az Üllői úton kapja meg. Munkájáért a klub Aranydiplomáját veheti át. Elhunyt Háda József Volt néhány nagyformátumú kapusa a Ferencvárosnak. Háda József közéjük tartozott. Háromszoros bajnok, 16-szo- ros válogatott és Közép-Európa Kupa győztes volt. Az FTC-től örökös bajnoki címet, Aranydiplomát kapott. Részese lehetett egy történelmi győzelemnek is, amikor a sportág tanítómestereit, az angol válogatottat győzte le Magyarország az Üllői úti stadionban. Legnagyobb sikerét az 1938-as franciaországi világ- bajnokságon érte el. Az ezüstérmes csapat tagja volt. A legnagyobbaknak lehetett játékostársa. Többek között Lázár „tanár úr" és Toldi Géza - aki a Fra- di-szív megtestesítője volt - játszott előtte. Tagja volt az 1931-32-es évad százszázalékos bajnokságot nyerő csapatának. Később edzői munkát is vállalt Szudánban és Etiópiában. Szakkönyvet irt „ A kapus iskolája” címmel. Január 31-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Barátai, tisztelői itt vehettek végső búcsút tőle. Nyolcvanhárom évet élt. Összeállította: Nagy Ákos 21
