Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. december / 12. szám
Háziorvosok továbbképzése Az egészségügyi reform egyik fontos állomása a háziorvosi szolgálat kialakítása. Azt szeretnénk, hogy a háziorvosok a járóbeteg-ellátás szerteágazó feladatában nagyobb szerepet vállaljanak. Ehhez azonban szükséges a folyamatos továbbképzés, a korszerű diagnosztikai és terápiás lehetőségek ismerete - mondja Dr. Pap Zoltán, önkormányzati képviselő, az Egészség- ügyi Bizottság elnöke. A ferencvárosi háziorvosok nemcsak elméleti ismereteiket bővítik az önkormányzat jóvoltából ingyenes oktatáson, hanem a gyakorlatban « ulják meg az új egészségei vizsgálóberendezések kezelését. És hogy ez nem csupán öncélú, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rövidesen minden IX. kerületi háziorvosi rendelő - és sok orvos is - hordozható ultrahang berendezést kap, amellyel érrendszeri megbetegedések diagnosztizálhatók. Nemsokára hordozható EKG készülékkel is rendelkeznek majd a továbbképzés helyi résztvevői.- A háziorvosi szakvizsgát kétéves továbbképzés után tehetik le a más területen szakvizsgát szerzett orvosok. A tanfolyamot helyben, a Ferencvárosi Egészségügyi Oktatási Központban végezhetik a kollégák - mondja Papp doktor, aki nyugdíjas mentőfőorvos, és az első vizsgaköteles tárgyat, a sürgősségi orvostan (oxyológi- at) tanfolyamot szervezte meg. Az orvosi eseteknek mindössze 1-1,5 százaléka klasszikus sürgősségi eset, mint például a szívizominfarktus vagy az olyan eszméletvesztéses esetek, amikor az orvos a klinikai halál állapotában találja a beteget Az orvosnak ilyenkor haladéktalanul cselekednie kell, hogy mit abból már negyven ferencvárosi háziorvos-jelölt levizsgázott. K. L. Ha nem velem történik, hanem meséli valaki, talán el sem hiszem. Dehát velem történt. Még nem volt egészen sötét, de már ^^apcsolták a közvilágítást. A Mester utcai villamos-járdaszigeten várakoztam, a Blaha Lujza tér felé igyekeztem. Nem voltunk sokan, úgy öt-hat méternyire álldogáltunk egymástól. Egyszer- csak odaperdült mellém két dámának korántsem tekinthető nőnemű lény. Az egyik fiatalabb, a másik idősebb. Az előbbit tizennégy-tizenöt esztendősnek, az utóbbit harminc körülinek véltem. A „kicsi” szólított meg:- Megismersz? - kérdezte nagy közvetlenséggel.- Sohasem láttalak mondtam, ami egyrészt igaz volt, másrészt célszerű válasznak tűnt.- Úgy élj, hogy sohasem láttál? Megismételtem:- Sohasem láttalak. Megdöbbentő folytatás következett:- Akkor legalább hadd fogjam meg! És nem várva beleegyezésre, már nyúlt is. A jobb kezével „oda”, a ballal pedig farzsebem felé, ahol a pénztárcámat sejtette. (Nem volt ott.) Hátra léptem, s ekkor közbeszólt a „nagy”:- Mér nem hagyod, hogy megfogja? Hát jány ez! Nézd meg, micsoda méllyé van!- Látom, de hadd döntsem el én, hogy ki fogja meg nekem. A „kicsi” erre új prepozícióval állt elő:- Akkor hadd fogja meg a Mari! Miután ezt a „szíves ajánlatot” is visszautasítottam, a párbeszéd ekként folytatódott:- Meghívsz valamire?- Nem hívlak.- Tudod, mi vagy te?- Nem tudom.- Ez! - mondta, s nagyot krákogva kiköpött. Aztán felszálltak könnyedén az éppen beérkező hatosra. (morvay) 23 Körúti közjáték
