Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. november / 11. szám
Sport * Sport Apák és fiúk a medencében Remekül kezdte a bajnokságot az FTC-Vitasport vízilabdacsapata. Az őszi keresztelő, az új név szerencsét hozott a csapatnak; 22-7-re verték a fiatal erőkből álló Csanádi Árpád KSI együttesét. Mindez még talán említést sem érdemelne önmagában, hiszen elképzelhető, hogy a bajnokság leggyengébb gárdáját páholták el ilyen nagyon. Apró érdekesség viszont, hogy a hétgólos Vad Lajos és a háromgólos Loványi Róbert mellett Kásás Tamás és Steinmetz Barnabás is egyformán három gólt lőtt. Először játszottak együtt bajnoki mérkőzésen a Ferencvárosban és rögtön eredményesen szerepeltek. Ilyen névvel persze el is várják tőlük a sikert. A Kásás és a Steinmetz név ismerősen cseng a vízilabdaberkeken belül. Kásás Zoltán éveket játszott az FTC pólócsapatában védő- és irányító játékosként. Szerepelt a Kupagyőztesek Európa Kupáját megnyert együttesben, több, mint kilencvenszer volt válogatott, mint FTC-játékos. Kis kitérők után visszatért a zöld-fehérekhez; az elmúlt szezonban még a felnőtt együttest irányította, idén - elfoglaltságai miatt - már csak az ifjúsági csapatra jut ideje. Éppen akkor köszönt el a felnőttektől, amikor fia - a KSI-ből - odakerült játszani.- Gondoltam arra, hogy milyen lenne az, ha én lennék a fiam edzője az első csapatnál - mondja az idősebb Kásás a kondicionáló teremben, miközben ifistái gyúrják magukat a szerekkel. Lett is volna néhány konkrét gondolatom, hogy miben tudnék segíteni Tamásnak, azonban hamar eldőlt az, hogy nekem nem lesz időm napi két edzésre, így a felnőttektől meg kellett válnom. A fiam eddig is jó kezekben volt a KSI-ben; tulajdonképpen most is szem előtt van. Mint edző látom az erényeit, de talán az egyik nagy erénye inkább csak adottság. Éppen két méter magas, és ez nem hátrány ebben a sportágban. Védekezni, még meg kell tanulnia, de az talán már most látszik, hogy nem egyposztos ember. A centerjátékon kívül mindenre alkalmas, bár egy évet még centerként is játszott a KSI-ben. Jót is tett a lábtempójának.- Áz ám! Lábtempó! Ez volt egyik vesszőparipája Kásás Zoltánnak, amikor szövetségi kapitány volt. Azidőtájt pedig éppen Steinmetz János volt a segítője a legjobbaknál.- Jánossal barátok vagyunk régóta. A gyerekek is sokat voltak együtt. Jó kapcsolat alakult ki közöttük. Barnabás 75-ben született, fél évvel idősebb Tamásnál, ennek köszönhetően hamarabb került be a válogatottba, és a Fradiba is. Amennyire kézenfekvő volt az, hogy Tamásból pólós lesz, szinte legalább annyira bizonytalan volt az, hogy melyik csapatban fog majd felnőttként játszani. Minden nagyobb OB I-es klub megkereste, én pedig rábíztam a döntést. Ő a Fradit választotta... A kondizás időközben véget ér, az edző összeszedi az elhagyott holmikat, körbekérdezi melyik kié lehet, majd távozik. Csak percekkel kerüli el fiát és Steinmétz Barnabást, akik ha nem is karöltve, de egymás mellett érkeznek a „tornaóra” helyszíne felé. Szolidan, illedelmesen köszönnek, visszafogottan fogadják az első győzelem utáni gratulációt.- Tudtuk, hogy ezekkel vigyázni kell; az elején meg kell fogni őket, mert képesek szétúszni a védelmünket - kezdi Tamás úgy, mintha az előző idényben nem ^ezekkel” lett volna” még egy csapatban. Kettejük közül ő a kevésbé rutinos, de a nagyobb utat kétségtelenül ő futotta be. Fél évig Ausztráliában élt, ahol apja edzősködött, majd két évet Olaszországban töltött, szintén apja révén. A szicíliai Siracusa ifjúsági csapatában ekkor már játszott is. Az olasz póló hiába áll - egyelőre — a magyar előtt, Tamás nincs elragadtatva az ottani élményektől.- Egyáltalán nem nevezhető profi munkának ami ott folyt, pedig az első osztályban játszott a Siracusa. Az utánpótlás szervezetlennek tűnt, de a felnőttek sem törték össze magukat. Mindig sokan hiányoztak az edzésekről; beteget jelentettek vagy más kifogást találtak. Előfordult az is, hogy nem jutott edzésre vízfelület a pólósoknak. Látszott, a vízilabda ott nem volt központi kérdés még a játékosoknak sem. Ezek után nehéz megállapítani, hogy Tamásnak előnyére vagy hátrá-| nyára szolgált a két hosszabb-rövidebb" ideig tartó kiruccanás.- Megtanultam két nyelvet viszonylag jól, de kimaradtam a gimnáziumból. A velem egyidősek már leérettségiztek, én viszont most estin végzem a harmadikat; ez pedig azzal jár, hogy felejtem az angolt és az olaszt. Szakmailag talán nem ért kár, mert idén válogatott is lettem. Steinmetz Barnabásnak viszont ez az évadja nem olyan szerencsés. Tavaly 15-ször, idén viszont csak háromszor szerepelt a legjobbak között.- Posztomon Monostori és Németh Zsolt is előttem van, azt mondta Hor- kay György szövetségi kapitány. Az olaszországi világbajnokságon már nem is lehettem ott a válogatottal. A kedvemet azért nem vesztettem el, mint ahogy a jogi egyetemre jövőre is felvételizni fogok, mert idén nem vettek fel. Nagy Ákos 22
