Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. november / 11. szám
Táncolnak, énekelnek, színházat játszanak Szombaton délelőtt övék az egész ház. Azoké a lányoké és fiúké, akik gyermeki ábrándozással, vagy már érettebben, komoly szándékkal elhatározták, hogy színészek, énekesek lesznek; vagy csupán szeretnek táncolni, dalolni, más bőrébe bújva alakoskodni. Pontosan kilencvenen vannak. A legkisebbek még óvodás korúak, a legidősebbek már túlhaladták a húszat. Fél tízkor Botka Valéria stúdióvezető elindítja a foglalkozásokat; s attól kezdve ének-zene hallik ki a termekből.- Nem először foglalkozik olyan gyerekekkel, fiatalokkal, akik korunk talán legnépszerűbb színházi műfajához, a musicalhez vonzódnak...- Férjemmel, és örökös munkatársammal, dr. Csányi Lászlóval 1990-ben alapítottuk a Budapest MusicalstúdióL Több művelődési házban dolgoztunk,"3e egyik helyen sem tudtak számunkra elegendő termet biztosítani. A Ferencvárosi Művelődési Házban tavaly szeptemberben találtunk - reméljük -'végleges otthonra. Ittannyi termet kapunk, ahányra szükségünk van, jelesen a csoportok számának megfelelően hatot; s rendelkezésünkre áll a színpad, illetve a színházterem is. Ez ideális lehetőség. Csak hálásak lehetünk, és köszönettel tartozunk Illés Klára igazgatónőnek és Nánási Zsolt népművelő osztályvezetőnek, akik mindenben készségesen és szeretettel segítik munkánkat.- Milyen a stúdió szervezeti felépítése, hogyan folyik az oktatás?- Ebben a tanévben hat csoportot indítottunk, mindegyikben tizenöten vannak. Az első csoportban az óvodások ismerkednek az alapokkal életkori sajátosságaiknak megfelelően, a hatodikban pedig a már dolgozók vagy érettségizők, illetve magasabb tanulmányokat folytatók tanulhatnak. Nálunk ugyanis nincs felső korhatár, s mindenki addig jár a stúdióba, ameddig akar. A további négy csoport vegyes; ezek szervezésénél arra ügyeltünk, hogy ne keverjük össze azokat, akik már több éve stúdiósok, azokkal, akiket csak most vettünk föl. Ebben a tanévben eddig negyven új növendékünk van. A felvétel folyamatos, bármely szombat délelőtt lehet jelentkezni. Stúdiósaink zenét, táncot és színészmesterséget tanulnak. Minden szombaton háromszor két órájuk van délelőtt fél tíz és délután fél három között. Azért nagyon jó, hogy szombatonként egyvégtében tudjuk megtartani a foglalkozásokat, mert sok vidéki növendékünk van; a többi között Fertődről, Nagykanizsáról, Szegedről, Szolnokról. A szeptember és az október mind a kezdők, mind a haladók számára az alapozás időszaka; majd minden csoport elkezd készülni a saját produkciójára. Januárban tartunk egy házi bemutatót, amelyre csak a szülőket, hozzátartozókat várjuk; a tanév végén pedig nyilvános előadáson adunk számot tudásunkról. A múlt tanévi musical részletekből összeállított vizsgaelőadásunk olyan jól sikerült, hogy a nyár folyamán három hónap alatt - a Nemzeti Filharmónia felkérésére - ötvenötször játszottuk különböző művelődési házakban. E mostani tanév végén egy teljes darabot szeretnénk bemutatni. Hogy mit, azt még nem döntöttük el, de, jó esélye van” Rán- ki György és Hárs László musicaljének, amely igencsak alkalmas arra, hogy gyermekek, fiatalok adják elő. A Győztes ismeretlen c. darabot öt- venszer dirigáltam annak idején a Gyermekszínházban. Persze ahhoz, hogy egy ilyen produkciót létre tudjunk hozni, pénzre volna szükségünk; pénzünk viszont nincs. Pályázati kérelmet adtunk be a kerületi önkormányzathoz; s miként a felnőtt színházak, mi is keresünk szponzorokat. Ha ezt az előadást is olyan jól tudnánk - és miért ne tudnánk?! - megcsinálni, mint a tavalyit, akkor ezzel is járhatnánk a főváros kerületeit és a vidéket. Annál is inkább, mert mind Budapesten, mind szerte az országban egyre kevesebb a gyermekek számára készült produkció.- Ha már szó esett a pénzről, milyen anyagi feltételek mellett lehet beiratkozni a stúdióba?- A teljes tanévre 25 ezer forint a tandíj, ez óránként mintegy száz forintot jelent. A mai viszonyok között ez nem sok, és indokolt esetben, - például a leány hármas ikreinknek - még kedvezményt is adunk. A pénzt a művelődési ház kapja, s ebből fizetjük a tanárokat.- Kik tanítanak a stúdióban?- A csoportok létszámának megfelelően hat tanárunk va; minden „tantárgyból” kettő-kettő. Színész mesterséget Medgyessy Mária, a Fővárosi Operettszínház művésznője és Vennes Emmi: táncot - az ugyancsak „operettes” Ascher Ági és a Honvéd Művészegyüttes volt tagja, Kovács Kati, ének-zenét pedig Szarka György, a Rock Színház korrepetitora, illetve Horváth Györgyi szolfézstanár tanít. És van egy szerző-dramaturg mindenesünk Peiler Károly személyében. Beszélgetésünk a végéhez közeledvén, arra kértem Botka Valériát, hogy szót válthassak néhány „öregdiákkal”. Magamra hagyott, és néhány perc múlva két ifjú hölgy és egy fiatalember társaságában tért vissza. Íme, így mondták el néhány rövid mondatban, miért járnak a stúdióba. Gól Judit (20 éves);- Színésznő szeretnék lenni. Jövő tavasszal szándékozom felvételizni a főiskolán. Naivának képzelem magamat. Gondolom,* elsősorban lírai szerepeket tudnék eljátszani; Tündét, a Fekete Péter női szerepeit vagy a Nebáncsvirágot... Sas Brigitta (21 éves):- Közgazdasági szakközépiskolát végeztem, jelenleg a tőzsdén vagyok titkárnő, de szeretnék pályát módosítani! Gyermekkoromtól fogva énekelek, három éve komolyan tanulok. Olyan énekesnő szeretnék lenni, aki mindent énekel: pop nótákat, dzsesszt, operettet, musicalt, talán még operát is... Borzi Zoltán (23 éves):- Tősgyökeres szolnoki vagyok; jelenleg is szülővárosomban élek. Mivel gyermekkoromban színész szerettem volna lenni, az általános iskola befejezése után a szentesi dráma tagozatú gimnáziumba szerettem volna bejutni, de nem vettek fel. Elvégeztem az autóforgalmi technikumot, de nem a szakmámból élek. Jelenleg éppen könyvelek, és statisztálok a szolnoki Szigligeti Színházban. Öt éve tanulok énekelni a helybeli zeneiskolában - magas bariton vagyok - járok szolfézsra, és zongorázom is. A Zeneakadémia szegedi kihelyezett tagozatára fogok felvételizni Berdál Valéria tanárnőhöz. A többi majd elválik...- Mint a Rádió Gyermekkórusának karnagya, majd később az Operaház Gyermekkarának vezetője komoly zenével foglalkozott. Hogyan s miért fordult az utóbbi években a musical felé? - Kérdezem végül Botka Valériától.- Éz talán valamiféle nosztalgia. Miután a legendás Salvator intézetben befejeztem a tanítóképzőt, Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába jártam. O javasolta, hogy próbálkozók meg a főiskolával. Megfogadtam a tanácsát, és legnagyobb meglepetésemre, majd ijedelmemre, már az első vizsga után felvettek. Akkoriban - 1949-ben - a musical még nem kapott színpadot nálunk; szubrettnek készültem. Ám szofézstanárunk, Gát József átcsábított a Zeneakadémiára. Félévkor átmentem, így lett belőlem karnagy... Hogy milyen szubrett lett volna Botka Valériából, azt immár sohasem fogjuk megtudni, ám karnagyként - Csányi Lászlóval - a Magyar Rádió Gyermekkarának aranykora fűződik nevéhez; ismerik a szó szoros értelmében az egész földkerekségen az Egyesült Államoktól Japánig; s mintha megállt volna fölötte az évek könyörtelen repülése, lankadatlan erővel kezd mindig valami újba. Most - mint a Ferencvárosi Musicalstúdió vezetője - éppen japáni és tajvani vendégszereplésről tárgyal... Morvay István 9
