Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. október / 10. szám
Nem hatalmi szóval- Beszélgetés Dr. Nagy Imre fővárosi képviselővel A kereszténydemokrácia egyik alapelve, hogy minden kérdésben azok döntsenek, akiket az leginkább érint, mondja dr. Nagy Imre. Ez az elv azonos az önkormányzatiság elvével, amiből az következik, hogy nem lehet ellentét a fővárosi, a kerületi és a pártérdekek között... Dr. Nagy Imre fővárosi képviselő a kereszténydemokraták budapesti listáján került a közgyűlésbe. A hatvanhárom esztendős kutató fizikusnak pár évvel ezelőtt szembe kellett néznie valamivel: vagy a munkája szenvedi meg a képviselőséget, vagy fordítva. Ő úgy döntött, inkább a nyugdíjazást választja- Itt lakom a kerületben, de ez egyben főváros is. A „magasabb szintnek a szerepe tulajdonképpen csak az, hogy segítséget nyújtson, ha valamilyen kérdés helyben nem dönthető el. Ha - mint fővárosi képviselő - ezt az elvet vallja az ember, akkor világos, hogy minden olyan ügyben, ami a kerület érdekeit szolgálja, a kerületet képviselem. Az önkormányzatiság elvének megsértése mögött vagy halalmi érdekek húzódnak meg, vagy az, hogy rosszul értelmezik a szerepüket a képviselők.- A hozzánemértésre nem gondol?- A szakmai hozzáértéssel nincs baj. Azzal inkább, hogy nem igazán értik az emberek, mit jelent az önkormányzatiság. Tehát a politikai hozzánemértésre gondolok.- A politikai szakmába is bele kell tanulni...- Igen, s ezt mindannyian most tanuljuk. Bár elég sokan vannak a fővárosnál, akiknek van tanácsi múltjuk. S ez a múlt egy másfajta gondolkodást is jelent. A hatalmi szó és az önkormányzás elve, ugye, egészen más koncepciót jelent.- Hogyan lehetne javítani a fővárosi közgyűlés munkáját?- Úgy látom, a születőiéiben lévő törvények könnyítik majd a működését. De ezek csupán könnyítik. Ha egyre jobban érvényesül az önkormányzatiság elvev akkor beszélhetünk majd javulásról. Úgy látom, egy központosított közigazgatás és önkormányzatiság van kialakulóban. Ezért mondom, hogy a főváros munkája könnyebb lesz. De igazából az volna a jó, ha továbbra sem vonnák el a kerületektől a döntési kompetenciát. Sőt! Még a mostaninál is nagyobb szabadságot, lehetőséget kellene kapniuk a helyi önkormányzatoknak. És még nagyobb anyagi lehetőséget ahhoz, hogy a helyi döntések megvalósíthatók legyenek.- Vannak viszont a főváros egészét, vagy egyszerre több kerületet is érintő ügyek...- Ezek társulási szerződés keretében megoldhatók. Ez az a forma, ami meghagyja a helyi közösségek beleszólási jogát, ugyanakkor lehetővé teszi a közös tevékenységek, fejlesztések, intézményhálózatok működtetését. Lehet, hogy így egy kicsit nehezebb a működés, de ez az a rendszer, amelyik nem sérti a helyi érdekeket, sőt nagyobb teret ad azok érvényesülésének. Ha a szándék megvan erre, akkor a dolgok előbb-utóbb a konfliktusoktól a konszenzus irányába mozdulnak el. Például, egy tömeg- közlekedési társulás az egész fővárosra kell, hogy kiterjedjen... A BKV mindig minden pénzt kevesellt, a főváros nem tudta, honnét szerezze meg, a kerületek meg azt mondták, miért kell annyit pazarolni a BKV-ra, amikor az nem működik, nem az embereket szolgálja.- A közgyűlésben ön a foglalkoztatáspolitikai bizottság elnöke. Milyen szerep jut a bizottságnak?- A foglalkoztatáspolitikai bizottságot 1992-ben hoztuk létre, igazából még mindig keressük a helyünket, a feladatokat. A legkritikusabb kérdés a munkanélküliség, és ez jóformán csak akkor kerül az önkormányzatok elé, amikor megszűnik a munkanélküli járadék.- A munkanélküliség munkahely és pénz kérdése. Ebben a pillanatban mindegyikből kevés van. Mi lesz az emberekkel?- A tény, hogy a munkanélküliség egy piacgazdaságban nem szüntethető meg. A kérdés, hogy milyen mérvű az, és hogy a munkanélküliek ellátása miként történik. A piacgazdaságban nem az állam feladata munkahelyeket teremteni, az önkormányzatnak meg pláne nem. Az államnak ebben az a szerepe, hogy a gazdasági szférát „helyzetbe hozza”, és a gazdaság aztán munkahelyeket tudjon teremteni.- Várható valamiféle változás?- Akár állami, akár önkormányzati ez a feladat, a kérdés, hogy a támogatás mennyire tud eljutni ahhoz, akinek szánjuk. Márpedig a helyi ön- kormányzat, a képviselőtestület mégiscsak jobban ismeri az adott helyen élő embereket. De amikor a támogatási rendszerről beszélek, nem csupán a jövedelempótló támogatásra, a segélyezésre gondolok. Ugyancsak a közvetlen környezet tud leginkább segíteni abban is, hogy új pályára állítsa a munkanélkülit, vagy hogy a mentális gondoskodást hatékonyai megszervezze.- A kulturális bizottság tagjaként sokat tett a Pinceszínház ügyében...- Elég hosszú küzdelem volt, de végül sikerült: a Pinceszínházat megkapta a kerület a fővárostól.- Ön tagja a környezetvédelmi bizottságnak is. Van még levegő Budapesten?- Ha a hasonló nagyvárosokkal vetjük össze Budapestet, akkor azt látjuk, hogy nem olyan nagyon rossz a levegő nálun. De a környezethez még sok minden hozzátartozik: a házak, az utcák tisztasága, és így tovább. Én úgy látom, hogy a főváros nagyon-nagyon keveset áldozott az utcák, terek tisztaságára, a parkokra. Költségvetési vitáknál mindig mindenkinek az jut eszébe, hogy ilyesmire nem is kell adni pénzt. Azt kell mondanom, hogy a kerületek sokká' többet tettek a környezetük ügyében. Ez így természetes is, csak az a gond, hogy ennek anyagi bázisai a kerületekben még kevésbé vannak meg, mint a fővárosnál. És nincs rend Budapesten. Én azt mondom, ha nincs szemetesláda, akkor természetes, hogy szemetelnek az emberek. Ha van, nagyobb részük mégiscsak a ládába szemetel. Persze, sok minden múlik az embereken - de a lehetőséget a fővárosnak, a kerületeknek kell megadniuk.-És a szennyvíz?- A Dunába továbbra is húsz százaléknyi tisztított víz ömlik csupán, akárcsak négy évvel ezelőtt. Továbbra is küszködünk a szeméthalmazzal... Ezek olyan kérdések, amelyeket me- gintcsak a már említett társulásos szerződés keretei közt lehetne megoldani. És nem hatalmi szóval. Herceg Árpád 4
