Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. szeptember / 9. szám
„Hogyan lettem vállalkozó" „A Vendéglátóipari Üzleti Szabályzat VI. fejezet 19.§. 3. pontja értelmében XY (név és cím a szerkesztőségben) felszolgáló ismételt figyelmeztetésem ellenére sem volt hajlandó az egész arcát beborító szakádtól megválni, így sérti a külső ápoltságra vonatkozó rendelkezéseket. A munka felvételétől a mai nappal eltiltom, erre a napra munkabért nem számfejtenek Önnek. Felhívom figyelmét, amennyiben holnapra ápolatlan szakállától nem válik meg, raktári segédmunkásként tudom a jövőben Önt foglalkoztatni.” (Aláírás: Sz. I. éttermi igazgató)- És Ön hogy reagált erre?- Hazamentem, ittam néhány pohár italt és...- ...megborotválkozott.- No, nem! Megfellebbeztem a határozatot. Én akkor már hat éve voltam szakállas, a szállodába is szakállasán kerültem. Nézze, nekem két nyelvvizsgám van és tudok még egy-két nyelvet, a Gellértben voltam tanuló, négy évig dolgoztam ott. Aztán megfordultam egy-két helyen, és abban a szállodában, ahol egyszercsak kiakadtak a szakállamon, kormányszintű rendezvényeken szolgáltam fel olyan színvonalon, hogy többször is pénzjutalmat kaptam.- És másnap?- Másnap nem voltam másnapos, ha arra gondol. Szép, ápolt szakállammal reggel, pontos időben jelentkeztem a szállodában raktári segédmunkásnak.- Aztán ott élte le hátralévő éveit...- Nem. Egy napig lábatlankodtam ott, de munkát adni nem tudtak. Öt nap rendkívüli fizetett szabadságra küldtek. Öt nap múlva behívtak meghallgatásra, jegyzőkönyvet vettek fel. Itt van, olvassa... (Olvasom, és nem hiszek a szememnek: „a kiadott intézkedésre - konkrétan a szakállal kapcsolatban - az új vezetésnek a vendéglátás egységesebb arculata, illetve az ezzel kapcsolatos színvonal emelése érdekében kerül sor... A jogi képviselő hangsúlyozza, hogy itt kifejezetten az új gazdaság vezetés, illetve az étterem vezetéséről van szó, függetlenül a korábbi időszaktól, melyet a gazdaság vezetés is természetesen támogat...” (sic!)- Mit szól hozzá?- Nem egészen értem, meglehet, műveletlen vagyok. Ön hogyan nyilatkozott azon a meghallgatáson?- Csak megismételtem, hogy amikor idejöttem, akkor is szakállam volt, kétszer kaptam fizetésemelést, pénzjutalmat, gondolom nem véletlenül. Ha felvételemkor nem tetszett volna valakinek a szakállam, nyilván körülnéztem volna más helyeken... Ja, és megjegyeztem, hogy a szakállamat a barátnőm szereti, és én az ő ízlését, véleményét tartom döntőnek...- Gondolom, egy pillanatra megállt a levegő...- Képzelheti. El is küldtek megint szabadságra. Aztán hívtak, hogy mégis dolgozhatom szakállasán, csak ne csináljak ügyet az egészből, hagyjuk elsimulni.- Hagyta?- Elegem volt az egészből. Jött a lehetőség, és betársultam egy szerződéses üzletbe. Hát, így lettem vállalkozó, a magam ura most már. Legalább a szakállamért ne piszkáljanak.- Telt-múlt az idő, és Ön megnyitotta ezt a kellemes üzletet. Csak úgy, egyik napról a másikra? Mennyi időbe telik egy ilyen kis üzlet beindítása?- Akinek pénze van, annak huszonnégy óra elég. De én szinte a semmiről indultam neki. Ne tudja meg, hogy mit jelent a szakhatósági véleményeket beszerezni! Mert az egyik nem adja meg az engedélyt, amíg a másik aláírása nincs a papíron, a másik pedig visszaküld az egyikhez. A hivatalokban senki nem tépi magát egy aláírásért, tartják magukat a harminc napos határidőhöz. Na most, az ember mindig talál egy kiskaput...- Ez régen is így volt...- Annyi különbséggel, hogy régen, ha jól-rosszul is, de dönteni tudott a hivatalnok, és a létrán maximum fölfelé mehetett az évek során. Most az van, hogy ülnek a szobában, egyik ember az egyik párthoz húz, a másik a másikhoz, és félnek és lesik egymást, hogy melyik párt lesz az erősebb'... Szóval, egyik ember lesi a másik székét, és mindenki kapaszkodik a saját székébe, ezerszer lefedezi magát, abszolút feleslegesen négy-öt igazolást kér tőlem, hogy senki ne köthessen belé. Elérkeztünk oda, hogy a bürokrácia iszonyatosan lelassult emiatt a félelem miatt.- Ne politizáljunk.- Jó. Akkor elmondom ennek a játékgépnek a történetét. Megnyitottam az üzletet, és iksz hivatal jött ellenőrizni a működési engedélyt. Azt az engedélyt, amit a hivatal maga adott ki. Mégis, mit gondoltak: megkapom a dokumentumot és öszetépem?! No, az ellenőr beírta a naplóba, hogy felfedezett a helyiségben egy ilyen és ilyen típusú játékgépet. Hál’istennek, annyi esze azért volt, hogy nem játékautomatát írt... Na most, a játékot, amit a gép tud, a világon már mindenhol ját- szák, Angliában például már párszáz éve minden kocsmában van, és ez egy sporteszköz. Nem is lett volna semmi baj, ha ez a célkorong egyszerűen csak a falra van felszerelve, és mellette egy táblán krétával írja az eredményeket. De sajnos, azok a nagyon hülye amerikaiak, azok az őrültek - merthogy nagyon sok lusta ember van a földön -, kitalálták a gépet. És a gép átvállalja azt a fáradságos műveletet, hogy összeadja a dobások eredményét, kiírja, jelzi, hogy a verseny hányadik körnél tart. Na, ettől ez a gép valami másnak látszik, mint ami... Hát ez a jóember beírta az ellenőrzési naplóba, hogy szerezzem be a szakhatósági engedélyeket a szerencsejáték-felügyelettől, a rendőrségtől, az önkormányzattól... Még mázlim volt, hogy nem helyszíni bírság lett belőle, mert úgy ugrálnak ám a tízezer forintos helyszíni bírságok, hogy az párját ritkítja. Lényeg, hogy elindult az én vesszőfutásom. Mert akitől én bériem 22 Szakállasam
