Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. szeptember / 9. szám

H árom év szünet után a nyár elején tért vissza szövetségi kapitányként Schillerwein Ist­ván, aki 1960-tól a mai napig megszakí­tás nélkül a Ferencváros, majd a Stoll- werk-FTC kerékpárosainak az edzője. A palermói kerékpáros világbajnokságra mégsem utazott ki, mondván, mivel nem ő kezdte a felkészülést a válogatott keret­tel, ezért nem akar abba a munkába bele­avatkozni, amit kollégái, Schneider Kon- rád, és Illés Bálint elkezdtek. Hogy egy negyedéve kinevezett kapi­tány hiányozhat-e a sportág legnagyobb versenyéről, azon lehet vitatkozni, de hogy Schillerwein István okkal maradt távol, azon nem. Korábban annyi tám­adás érte őt, hogy érezte, nem árt, ha óvatos lesz. Egyébként is: edzéselméleti alaptörvény, hogy a főversenyre való fel­készülés nem júniussban kezdődik, ha­nem az előző év novemberében. A kapitány tehát minden bizonnyal jól döntött. Biztosíték erre évtizedek óta tartó sikersorozata. Harmincnégy évvel ezelőtt tagtoborzóval kezdte meg adzői tevékenységét; 1969-ben már bajnoki cí­met szerzett versenyzője, Hóbor Lajos (aki jelenleg a Stollwerk-FTC női ver­senyzőit edzi). Innentől kezdve évi 8-10 bajnokságot szinte mindig nyertek a ke­rekesei. Mára mintegy 180 bajnoki címet szereztek versenyzői. Ezzel toronymaga­san a legeredményesebb hazai edző. Miért támadták akkor mégis olyan sokszor? Talán azért, mert léteznek olyan fogalmak, mint irigység, féltékenység, harag... Többször a szemére hányták, hogy a szíve haza húz; vagyis fradistákkal tömi tele a válogatottat. Ebből annyi igaz is volt, hogy válogatott 50-70 százalékát a ferencvárosiak adták. Ebben az egyéni sportágban a legjobb szakosztálytól min­dez egyáltalán nem volt meglepő. Tám­adási felületet adhatott az is, hogy Schil­lerwein István nem mindig azt a verseny­zőt vitte ki a jelentős külföldi versenyek­re, aki a legjobb magyar volt, hanem aki­ben fantáziát látott, akit menedzselni kí­vánt a későbbi nagy sikerek reményében. Ha kellett, elindított pályakerékpárost is országúti verrnyenyen, mert úgy látta, előnyére válik a versenyzőnek a hossz­abb távú állóképesség megszerzése is. Nem történt ez másképpen Havarik Tamás esetében sem, aki külön fejezete a ferencvárosi és a magyar kerékpársport­nak. A ma 26 éves fiú a BVSC neveltje volt, de - a vasutasok nagy bánatára -, hogy a legjobb szakosztálynál dolgozhas­son -, átigazoolt a zöld-fehérekhez. Egyik legnagyobb sikerét 1987-ben még korosztályos versenyzőként érte el, ami­kor részt vett a bulgáriai Ifjúsági Barát­ság Versenyen, ami vb erősségű megmé­rettetés volt. A következő évadban, első­éves felnőttként - 19 évesen - már a Fra­diban kerekezett, és a vezetőedző rögtön a mélyvízbe dobta; elindította a kubai körversenyen. Később talán megbánta „tettét” Schil­lerwein István, bár szakmai hibát itt sem követett el. Az ötödik napon óriási sze­rencsétlenség történt. Havarik egy tö­Kétszer három év kihagyás és egy kisebb csoda megbukást próbált meg kikerülni, ezért a mély árkon átívelő híd szélére húzódott. A manőver azonban nem sikerült és a ke­rékpáros többedmagával - mivel korlát nem volt a híd szélén - a mintegy tízmé­teres szakadékba esett. (Próbáljuk meg elképzelni, amint a versenyző a klipszbe szíjazott soplival is rögzített lábával három emeletnyi mély­ségbe zuhan, hogy a hátára essen...) Sokan megsérültek a legsúlyosabban azonban Havarik Tamás. Három háti csi­golyája (7-es, 8-as, 9-es) keresztirányban eltört. (Ezalatt egyik ellenfele kiszerelte versenygépének egyik kerekét és elvitte.) A tehetséges fiú rögtön merevkötést kapott a gerincére. A repülőn is csak fek­ve tudott hazajönni, és ekkor még az or­vosok szerint is úgy tűnt, hogy nemcsak a csontok, hanem a pályafutás is ketté­tört. Tamás azonban nem bírta elviselni a tétlenséget, és visszavágyott a bringások közé. Folyamatosan járt orvosi vizsgálat­ra, majd gyógytornára; később elkezdte erősíteni hátizmait. Olyannyira sikeresen tette, hogy az izmok idővel át tudták ven­ni a csigolyák szerepét. A gyógyulás há­rom évet vett igénybe és csak 1991-ben szállhatott újra nyeregbe Havarik. Kipróbálta magát a hegyikerékpáro­zásban. Ekkor még csak kóstolgatta, hogy milyen is az, amikor körbeforgatja a pedált. A következő évben már jelent­kezett a Ferencvárosnál, de - mint mond­ta minden különösebb cél nélkül. Egy évvel később - 1993-ban - már teljes ér­tékű edzésmunkát tudott végezni, miköz­ben az edzők alig győzték visszafogni, nehogy túleröltesse magát... GÁZKÉSZÜLÉKEKKEL BOSCH szerszámokkal, valamint csillárokkal, falikarokkal, kandeláberekkel várja kedves Vásárlóit a DUDÁS és Társai BT. Bp. IX., Ferenc krt. 6-8. Tel./fax: 217-5800 Nyitva tartás: H-P. 9-17 óráig Sz. 9-12 óráig Az idei év pedig meghozta neki azt a sikert, ami eddig váratott magára, il­letve ami korábban örökre veszni tűnt. Klubtársával, Fábiánnal országos baj­nok lett a 120 körös páros versenyben a Millenárison. Kecskeméten a ház­tömb körüli országos bajnokságon a szintén klubtárs válogatott Pais mögött végzett a második helyen. A szezon­nyitó 124 kilométeres országúti verse­nyen pedig - pályakerekes létére - a harmadik lett. A hazai sikerekkel együtt jöttek a nemzetközi eredmények is, amiben iga­zán nem dúskál a magyar kerékpársport. A Világ Kupa második, koppenhágai fu­tamán a hetedik helyen ért be, több mint 20 ország versenyzőit előzve meg. A har­madik - franciaországi - futamon már a negyedik lett, újabb értékes VK pontokat gyűjtve. A két verseny között elindult a München melletti Niederöring csodálatos pályáján, ahol a nagy nemzetközi verse­nyen párosban ismét Fábiánnal a harma­dik lett. Ezeket az eredményeket tavalyi mun­kája alapozta meg, így jutott el idén Pa- lermóba, a világbajnokságra is. Sikereit még tovább is lehetne sorol­ni, azonban talán még ennél is többet je­lent a szövetségi kapitány értékelése, aki szerint Hvarik Tamás nemcsak jó fiziku­mú, hanem remek taktikai érzékkel ren­delkező kerékpáros, aki remekül lát a pá­lyán, érzi, mikor kell robbantania, és ki­vel kell együtt mennie. Hozzá hasonló, tehetséges és állhatatos versenyzőt Schil­lerwein István nem ismert hosszú tevé­kenysége során. N.Á. E+A4 Divatáru Nagykereskedés Vásárolni nem kötelező, de körülnézni mindenképpen érdemes! Nyitvatartási idő: Hétfő 07-15 Kedd 07-15 Szerda 07-15 Csütörtök 07-18 Péntek­Szombat­Vasárnap 15-19 Női, férfi-, gyermekkonfekció, divatkiegészítők, cipők, illatszerek, fehérneműk, és még. sok olyan dolog, amire Önnek szüksége van. Budapest IX., Lenhossék u. 3. Tel.: 215-6610 19

Next

/
Thumbnails
Contents