Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. szeptember / 9. szám
. Si . . A DEMOKRÁCIA ÉLETKÉPESSÉGE O tthon, abban a vidéki mezővárosban, ahol felnőttem, mi 8-10-12 éves gyerekek bandákba verődve védtük territóriumainkat, érdekeltségi köreinket egymás ellenében és megpróbáltuk kiterjeszteni befolyásunkat mások területeire. Harcban álltunk az Arany János utcaiakkal, aztán szövetséget kötöttünk velük a Luther utca ellen, és így tovább, egészen, amíg kialakult minden érinthető szférában teljes szuverenitásunk szervezete. Tárgyaltunk és feltételeket szabtunk, garanciákat harcoltunk ki egymás ellenében e szervezet igazságos működésére. Mai szemmel nézve pontosan azt tettük, amit egy demokratikus párt tesz egy többpártrendszerű, alkotmányos ország politikai gyakorlatában. Mindez az 50-es években történt, nem lehet tehát azt mondani, hogy a felnőtteket utánoztuk. Mi csak ösztönösen tettük, amit emberi lényünk közösségi természete diktált egy nyitott, szabad esélyekkel rendelkező küzdelemben. Fogalmunk sem volt róla, hogy amit teszünk, az az európai politikai gyakorlat, amely emberi tartalmában meghaladja azt a világot, aamiben éltünk. Csodálatos, embert formáló idők voltak ezek. Úgy gondoltam rá vissza később, mint egy nagyszerű kalandra, egy nemes, szép játékra és soha nem hittem volna, hogy évtizedek múlva, mint önkormányzati képviselő, valami hasonlóval találom szembe magam. És számomra is meglepő módon, a tudatom mélyén életre kelt a régi tapasztalat, hibátlan tájékozódást adott, eligazított ebben a frissen kialakult, új világban. Miért írtam le mindezt? Mert meggyőződésem, hogy a demokrácia a társadalmi együttélésnek olyan gyakorlata, amelynek lényegi köze van az ember nembeli mivoltához, vele született közösségi alaptermészetéhez és szabad, nyílt, esélyekkel rendelkező közegben életre kel a kollektív tudat mélyéről és hatni kezd. Immár hat esztendeje hat az ország életében, és a semmiből életre kelt és megszerveződött az önkormányzatokban is. Sőt, az önkormányzatokban még jobban érvényesült a demokráciának ez a spontán, emberi gyakorlata, lévén az önkormányzat szűkebb, átfoghatóbb emberi közösség, szemben az országos politika áttételes, nagy szervezeti egységekhez kötött gyakorlatával. 1990-ben visszavonhatatlanul megtörtént, hogy a helyi let közösségei, a pártok helyi csoportjai kezükbe vették a helyi politikát. Egyik képviselőtársam nagyon szellemesen és találóan ezt a folyamatot az amerikai politika gyakorlatából vett kifejezéssel „grass-root democracy”-nak, fűből nőtt demokráciának nevezte. Én hiszem, hogy csak az a demokrácia életképes, amely élni hagyja ezt a gyökerekből táplálkozó demokráciát, nem kebelezi be, nem formálja az országos politika arcára, hisz a tölgyfák is a fűból nőnek ki és mi volna a demokrácia más, ha nem örökös megújulás? Nekünk, polgári pártoknak itt a kerületben az önkormányzati választások során sincsen más eszközünk, csak ez a fűből nőtt demokrácia. Az együttműködésnek az a szép gyakorlata, amelyet a négy év folyamán az országos politika hullámverésétől függetlenül, sajátos helyzetünk követelményei szerint, feladatunk hatékony megvalósítására mindvégig gyakoroltunk. Tettük ezt azért is, mert az önkormányzatok szintjén csak így volt érvényesíthető pártjaink programja. Ha van lépéselőnyünk, akkor az nem más, mint saját együttműködésünk tapasztalata. Négy éven át a józan önvédelem működtette közöttünk ezt a gyakorlatot, amelyben mindenki engedményt tett, mert mi a feladatainknak akartunk megfelelni és nem pártpolitizálással szétverni a kerületet. És az önvédelem szólít minket most is összefogásra az önkormányzati választásokon. Az a meggyőződés, hogy az önkormányzat nem az országos politika szolgálólánya, hanem a politika formálásának cselekvő részese, amely megkísérli a tavaszi választások eredményeit módosítani. Ez nemcsak érdekünk, de felelősségünk is a kerület választópolgáraival szemben, mert tűrhetetlen és lehetetlen, hogy a polgári politika hívei számára csak eleve vesztes választási lehetőségeket állítsunk. Ez a felelősség hatványozottan kötelez minket, már csak azért is, mert a tavaszi forduló kerületi választási eredményeit szemlélve első pillantásra szembetűnő, hogy a polgári pártok, az SzDSz, MDF, KDNP és a Fidesz nem vesztették el a választást, együttesen jelentős fölényük volt a kerületben. Ebben a fölényben olyan választói akarat nyilvánult meg, amelynek reális esélyt nem teremteni bűnös mulasztás volna, amely által megérdemelhetnénk, hogy végleg elveszítsük választóink bizalmát. Vétkes könnyelműség volna a magunk szempontjából is, sőt komoly lelkiismereti válságot okozhatna bennünk, mert vélt politikai presztízsszempontok miatt odadobnánk, semmivé tennénk négy évi munkánk legértékesebb politikai eredményét, az együttműködés érett és szuverén gyakorlatának emberi tartalmát. Közös együttműködésünk folytatásának szándéka tehát kész, a reménység is megvan, a döntés a választópolgároké. dr. Lázár Pálma alpolgármester KÁLVIN TÉRI TEMPLOM Október 10-11. (hétfő—kedd) 19,30 órakor HAYDN: ÉVSZAKOK című művét hallhatják az érdeklődők. Előadja: Ferencvárosi Strauss Zenekar Budapesti Kórus (karig. Antal Mátyás) Kincses Veronika - szoprán Kállay Gábor - tenor Tóth János - basszus Vezényel: Bogár István A BELÉPÉS DÍJTALAN! Az előadás létrejöttét a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága támogatta. 3
