Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. augusztus / 8. szám
Kofatüntetés a Közraktár utcánál B udapest egyik ékessége, a Vámház körúti Nagyvásárcsarnok három éve bezárt. Teljes felújítása négymilliárd forintba került, de mostanra már megszépülve várja a nyitás napját. Az eladók és vásárlók között kialakult már-már családias viszonyt (sokan évek óta ugyanattól a zöldségestől vagy hentestől vásárolnak) feltehetően megújítja majd a szebb környezet, a háttérben azonban jogos indulatok dúlnak, amelyek következménye, hogy a Kereskedelmi Kamara július 14-én, 12 és 13 óra között munkabeszüntetést hirdetett. A Kamara elnöke, Kmetty Ágoston szerint a Fővárosi Önkormányzat előző napi közgyűlésén hozott határozat késztette a piaci dolgozókat erre a lépésre. A vásárlók az árusokkal szimpatizálnak. Van olyan dolgozó, aki ötvennégy éve árusít ezen a helyen, és most kétségbeesetten, tehetetlenül várja a helyzet javulását. A demonstráción Kmetty Ágoston válaszolt kérdéseimre.- Miért tartják elfogadhatatlannak az önkormányzat döntését?- Mi, aki harminc-negyven éve még nagyszüleinktől örököltük csarnokbéli helyeinket, azzal a feltétellel költöztünk ki onnan, hogy a munkálatok befejezése után reális feltételek szerint mehetünk vissza. Most viszont kiderült, hogy nekünk, alapvetően jogosultaknak többet kell fizetnünk a saját helyeinkért, mint azoknak, akik nyílt árverésen, az utcáról jutottak üzletekhez.- Mennyit kellene fizetniük?- A Fővárosi Önkormányzat eredeti ajánlata az üzletekre 60 ezer forint négyzetméterenként, míg a pincék és raktárak négyzetméterenkénti ára 30 ezer forint volt. Ezt, bár méltánytalannak tartottuk, de elfogadtuk, mert úgy éreztük, hogy nekünk is hozzá kell járulnunk a Nagycsarnok felújításához. Tegnap este (július 13-án - a szerk.) viszont a beleegyezésünk nélkül született egy döntés, amely szerint az üzletek és a raktárak négyzetméterenkénti díja is egységesen 76 ezer forint lesz. Ez számunkra elfogadhatatlan, hiszen így többet kell fizetnünk, mint azoknak, akik sohasem dolgoztak itt. Kérdem én, hol van akkor a mi visszaköl- tözési jogosultságunk, ki veszi figyelembe azt, hogy amikor ebbe a lóistállóba kiköltöztünk, 200 millió forintért tettük ezt a területet egyáltalán használhatóvá? Most aláírattak velünk egy papírt, hogy mindent le kell bontani és elszállítani, az „istállót” pedig eredeti állapotában kell visszaadnunk. Ráadásul a Csarnokba semmit sem vihetünk vissza.- Valamennyi őstermelő résztvesz a demonstrációban?- Igen, mindenkivel személyesen beszéltünk, hiszen ez az ő érdekük is, ők is vissza akarnak költözni. Úgy érzem, képesek vagyunk meggyőzni a vásárlókat arról, hogy ez értük is történik. Az új Nagycsarnokban 600%-kal kívánják megemelni a helypénzt. Mi nem háríthatjuk ezt a vásárlókra akkor, amikor az embereknek nincs pénzük. Ugyanúgy kapható nálunk most is 1-2 forintos hegyespaprika meg 24 forintos krumpli, mint tíz évvel ezelőtt. A főváros vezetése fel kell, hogy figyeljen ránk, hiszen nekik is érdekük a közellátás. Ha ez Kádáréknak fontos volt, akkor most, a demokráciában miért nem az? Demszky úr kaphatott kedvezményes lakásvásárlási hitelt, minket meg rákényszerítenek egy 27%-os bankkölcsönre, és még az üzleteink díjait is megemelik. Ennyi pénzért már tulajdonjogot lehet kapni, és nem kell még helypénzt is fizetnünk, nem kell eltartanunk többszáz városi alkalmazottat.- Ha ennek a tüntetésnek nem lesz eredménye, akkor mi a következő lépés? 8
