Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. augusztus / 8. szám

rületek feljavításával kezdjük, vagyis a közművek kiépítésével, kar- ' bantartásával, forgalomcsillapított övezetek kialakításával, parkolási lehetőségek megteremtésével, zöldterületek, fasorok telepítésével.- Ennek a városfejlesztési akciónak a tervek szerint nyolc év alatt érünk a végére. Ez idő alatt mintegy ezer lakás, összesen több mint 70 ezer négyzetméterrel, továbbá 16 ezer négyzetmé­ternyi üzlet, 48 ezer négyzetméternyi iroda és 20 ezer négyzetmé­ter egyéb funkciójú épület létesül.-Az impozáns terven belül mi a SEM IX. feladata?- Természetesen szó sincs róla, hogy mi lennénk az építkezé­sek fővállalkozói, kivitelezői. De mi készítjük az akcióprogram­hoz tartozó tanulmányokat, terveket. Ezen belül a közterületek részletes terveit, a szükséges infrastruktúra, azaz a közművek, az utak, a zöldterületek fejlesztési terveit. Mi határozhatjuk meg az építési területek funkcióit és a beépítés feltételeit, s elkészítjük mindezek pénzügyi terveit.- Azt mondhatom, hogy ingatlangazdálkodással is foglalko­zunk. Ez egyrészt a magántulajdonú beépítetlen telkek vagy le­bontandó épületek megvásárlását jelenti, másrészt az üressé tett és építkezésre előkészített önkormányzati tulajdonú területek érté­kesítését. Eközben jelentős rendezési munkák is hárulnak ránk. Lehetővé kell tennünk, meg kell szerveznünk a bontásokat, a köz­művekhez való csatlakozásokat.- Ez lenne a ,Jrancia modell” lényege, ami sikeressé teszi a SEMIX-et?- Nincsen semmi francia trükk vagy titok a munkánkban, bár kétségtelen, hogy a társaság francia tulajdonosai magukkal hozták a náluk jól működő módszereket, amelyek a mi munkánkat is ha­tékonyabbá teszik.- Az egyik ilyen, hogy egy önálló szervezetet hozott létre az önkormányzat, amely nem „hivatal”, nem olvad be a másutt elke­rülhetetlen bürokráciába. Rugalmasak vagyunk, de mégsem átlát­hatatlan a működésünk az önkormányzat, mint fő részvényes és , mint fő megbízó előtt. A ránk bízott akciót kis létszámú csapat, (Folytatás az I. oldalról) A terület felszíne alatt körülbelül 80 cen­timéterre csapadékelvezető csatornarend­szer húzódik. A csatornákat ugyan lezárták a Duna ág felé, ám ezek szennyeződött vize szintén folyamatosan feltöltődött az olajos talajvízből. Ezt olajfölöző módszerrel tá­volították el. A kárelhárítási munka ered­ményeként így húsz hordó (5200 liter) olaj- származék gyűlt össze, amit a MÓL Rt. csepeli bázistelepére szállítottak el. Eközben a Kordax Rt. megbízta a BME Memokgeológiai tanszékét a talajszennye­zés feltárásával. Ennek dokumentációja szolgált a kárelhárítási terv alapjául. A szennyezés lokalizálására és felszámolására zárt pályázatot hirdetett a Kordax. A nyertes, a gödöllői Agruniver cég elő­ször egy úgynevezett hidraulikus gátat alakí­tott ki a legveszélyeztetettebb szakaszon. A Dunával párhuzamosan, a parttól mintegy húsz méterre 11 talajvíztermelő kutat fúrtak, hét méteres talpmélységgel, egymástól nyolc méter távolságra. A június 13-án üzembe he­lyezett rendszer lokalizálja a szennyeződést, összegyűjti az olajos talajvizet. A kialakított technológiával szeparátorok és aktív szenes szűrők segítségével az oldott szénhidrogén szennyezést is képesek eltávolítani. A meg­tisztított vizet visszavezetik a telep keleti oldalára, ahonnét a talajon át cirkulálva lé­nyegében lezárja a további szivárgást. Ezzel lényegében párhuzamosan két vé­dekezési rendszer alakult ki. A telep keríté­sén kívül a Vízügyi Igazgatóság fékezte meg a szivárgást, belülről pedig a hidraulikus gát állta útját a további szennyeződésnek. A Környezetvédelmi Felügyelőség szakembe­rei a helyszíni szemlén megállapították, hogy a kialakított technológia megfelel a ha­mint afféle agytröszt irányítja, a speciális feladatokkal pedig kül­ső szakértőket, vállalkozókat bízunk meg.- Ezt a tevékenységet Franciaországban ugyan koncessziós alapon végzik, de a mi felhatalmazásunk is lényegében azonos ér­tékű. így az építési vállalkozó nagyrészt mentesülhet az admi­nisztratív és bürokratikus akadálytól, mert a SEM IX-nek teljes­körű önkormányzati felhatalmazása van, ugyanakkor az önkor­mányzatnál tapasztalható bizalom is segít.- Ön szerint milyen ma a Középső-Férencváros presztízse, értéke, és ez az érték hogyan értékesíthető?- Ma még óriási az ellentmondás a potenciális lehetőségek és a fővároson belüli presztízs között. Mindezt befolyásolja az ingat­lanpiac pangása is. A városfejlesztési akció itt csak akkor lehet si­keres, ha képesek vagyunk az alacsony presztízs emelésére, a vá­rosrész imázsának javítására.- A SEM IX. a mostani akcióval meg akarja mutatni, hogy képes a városrész látványos átformálására, s ennek hatására valóban élén­külhet a kereslet az itt lévő irodák, üzletek és lakások iránt.- Ennek jelei máris tapasztalhatók, s lényegében ez adja a műkö­désünk anyagi hátterét. Eredetüeg is az volt a szándékunk, hogy az eladott ingatlanokért kapott pénzből fedezzük a városrendezési mun­kák költségeit. Az így feljavított, közművesített, parkosított területek értéke nő, tehát könnyebb a további ingatlanokat értékesíteni, s ezzel újabb fejlesztési forrásokhoz jutni. Egyszer jutottunk olyan helyzet­be, hogy komolyan meg kellett fontolni hitel felvételét, de végül erre nem volt szükség ,és ma már stabil a társaságunk anyagi helyzete.- És milyen a SEM IX. presztízse?- A kerületen belül egyértelműen pozitív. Az Önkormányzat egyre több olyan munkába vonja be a társaságot, ami nem alapve­tő feladatunk. Ugyanakkor a főváros és néhány minisztérium is is­meri tevékenységünket. A ferencvárosi fejlesztési akciót modellér­tékűnek tekintik, és példaként állítják a többi önkormányzat elé. Galvács László tósági elvárásoknak, a további párhuzamos védekezés nem indokolt. így négy hónap környezetvédő küzdelem után június 15-én a III. fokú készültséget I. fokúra mérsékelték. A közvetlen szennyeződés tehát végre megállt. A veszélyeztetettség azonban nem szűnt meg, csak akkor fog, ha a teljes kár- elhárítás is megtörténik. A fővállalkozó ennek tervét is benyúj­totta, a felügyelőség - meghatározott felté­telekkel megadta az engedélyt a terv vég­rehajtására. Erről a munkáról a későbbiek­ben beszámolunk. Pillanatnyilag tehát fel­lélegezhetnek a ráckevei horgászok, no meg mindenki, aki szívügyének érzi kör­nyezete tisztaságát. Igaz, a háttérben még küzdenek az erők, kiderült például, hogy olaj mellett más, nehézfém-szennyezés is előfordult, aminek okozója nem a telep mai bérlője. Kérdés az is, hogy ki viselje a kárelhá­rítás költségeit? Hasonló célokra országo­san 30 milliós keretet adott a kormányzat, ám ez hamar kimerült. Ki tudja, hogyan egyezik meg a terület tulajdonosa, az AVÜ a bérlő Kordax Rt.-vel a költségek megoszlásában? Egyáltalán, mi­lyen feltételekkel adható bérbe egy ilyen múltú telep? Reménykedjünk, hogy minden kérdésre mielőbb megszületik a válasz. Hogy végre tiszta víz kerüljön a Dunába. G.L. 3

Next

/
Thumbnails
Contents