Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. július / 7. szám
FORUM T. Ferencváros, a IX. kerület polgárainak lapja! Ezúton nyilvánosan köszönöm meg a polgármester úrnak, dr. Gegesy Ferencnek gyors és hathatós intézkedését. A Pöttyös u. 6. szám előtt a járdát soron kívül kijavíttatta, ezek után nem kell bukdácsolni. V. Gy. 1096 Pöttyös u. 6. Tisztelt Polgármester Úr! Fővárosi Önkormányzat hatáskörébe tartozó intézményünk hosszabb ideje vesz részt kerületük szociális ellátásának segítésében. Étkezésünket jelenleg 170 fő veszi igénybe. Az elmúlt másfél évben folyamatos problémák merültek fel a Pénzügyi Iroda jóvoltából. Egyrészt a „nehezen” megkötött szerződés ellenére sem a megadott időben utalják át a pénzt, s e miatt több alkalommal jelentős késedelmi kamatot kellett kifizetnünk. A Pénzügyi Iroda képviselőtestületi döntés és polgármesteri közbelépés ellenére sem volt hajlandó mind a mai napig átutalni azt a kb 150.000 Ft-ot, ami az 1993. július, augusztus, szeptember havi térítési díj emeléséből fakad. A fentiek miatt közlöm, hogy amennyiben a pénz 1994. június 10-re nem érkezik meg számlaszámúnkra, vagy intézményünk pénztárába, 1994. június 13-tól az étel kiadását megszüntetem. Felhívom figyelmét, hogy minden ebből fakadó felelősség Önökre hárul. Budapest, 1994. 06. 07. Gyors intézkedésében még bízva Árkus Péter ig. h. Budapest Főváros Önkormányzatának Ifjúsági Otthona Budapest Főváros Önkormányzatának Ifjúsági Otthona Árkus Péter igazgatóhelyettes részére Tisztelt Igazgatóhelyettes Úr! A vita értékeléséhez hozzátartozik, hogy az Ifjúsági Otthon 1992 őszén támogatási kérelemmel fordult a kerületi önkormányzathoz. Ebben vállalták, hogy 1 évig cserében az étkezési árakat nem emelik. Mi a kért összeget - 350 ezer Ft - átutaltuk, mégis megtörtént az áremelés. Ennek ellenére - mivel a hét elején egy nagyobb pénzkövetelésünk befolyt - az összes vitatható vagy nem vitatható tartozásunkat rendeztük. Az Ifjúsági Otthonnál a kért összeg átutalásában az esett nagy súllyal a latba, hogy habár az intézmény nem kerületi fenntartású és ezért gazdálkodásának megfelelő pénzügyi feltételeit nem nekünk kellene megteremteni, de a szolgáltatást szép számmal veszik igénybe kerületi polgárok is, így az intézményt rossz gazdasági helyzetében támogathatjuk. Budapest, 1994. június 15. Tisztelettel: Dr. Gegesy Ferenc polgármester A középső- és Belső-Ferencvárosban az egy lakosra eső lombfelület talán a legkisebb az országban: a légzőszervi betegségek statisztikájában feltehetően emiatt áll a legrosszabb helyen. Május végén a Tűzoltó és a Viola utca sarkán lévő kalandos sorsú házból kitelepítették a lakókat, a házat lebontották, a helyét elegyengették. A bontást végzők gondosan megőriztek négy hatalmas gesztenyefát. Annyi levél volt rajtuk, hogy minden ferencvárosi lakos hazavihetett volna belőle egyet. Néhány nap alatt parányi parkocska formálódott a romhalmaz helyén. Az örömünk azonban nem tartott soká. A telket kerítéssel vették körül, s egy szomorú szerdai napon mind a négy fát leterítették. Ne keressék hűlt helyüket sem. Ugyan alig pár nap telt el azóta, serényen munkálkodnak benne a betonömlesztő gépek. Nem tudom, volt-e engedélyük az építkezőknek a fák kivágására. Tegyük fel, hogy igen, hogy az önkormányzat ráütötte a pecsétjét az építési engedélyre. Nem vitatom az önkormányzat jogát az ilyen engedélyek kiállítására, hiszen a választók, a mi bizalmunkból tevékenykedik, s azért értékesíti a telkeket, hogy a lepusztult Középső-Ferencvárosban a romok helyén új házak épülhessenek. De aligha tudja az önkormányzat, mekkora értékeket pazarol el, amikor a puszta földet értékesíti. Egy példával szemléltetem, hogy miért. Néhány évvel ezelőtt beállított hozzám egy magyar származású úr az Egyesült Államokból. Újságcikkeket, díszes kiadványokat mutatott, fényképeket, amelyeken szenátorokkal, az Egyesült Államok elnökével ül egy asztalnál. Hazánkfia benne van a rekordok könyvében is, mert ő ültette át a világon a legnagyobb élő fát. Parképítő. Pompás kerteket tervez, s odaát jól megél abból, hogy új áruházak, bevásárlóközpontok mellé öreg fákat ültet át. Megrendelői nem kivagyiságból varázsolnak ősparkokat az új üzletközpontok köré, amelyeken még meg sem száradt a festék, hanem azért, mert rájöttek, ez növeli a vásárlók bizalmát, ami pedig pénzben is kifejezhető hasznot hoz. A törvény is őt segíti, mert abban az országban, ahol - ugyebár - minden lehetséges, nem szabad a nagy időket megélt fákat csak úgy, egyszerűen kivágni, ha útjában állnak egy autópályának vagy egy felhőkarcolónak. Az építtető köteles arról gondoskodni, hogy a fát valahová áttelepítsék, bármekkora költséggel jár is az. Vajon nem szabhat-e hasonló feltételeket az önkormányzat? Hiszen ő nem az építtetők, hanem az egész lakosság érdekeit képviseli. És - akár tudunk róla akár nem - a mi érdekünk nem csak az, hogy betonépítmények magasodjanak, hanem az is, hogy évtizedek alatt nagyra nőtt fák megmaradjanak. A Viola utca sarkán nagyon útban lehetett az a négy gesztenyefa. Törvény nem védte őket, pusztulniuk kellett. Pedig sok hasonló sorsú társukkal nagyon hiányoznak a Ferencvárosnak. De ha már ott, ahol felcseperedtek, útban voltak, milyen szépen mutathatnának az Expo területén. Rajtuk már nem segíthetünk, de a bontás és az építkezés még folytatódik a Ferencvárosban, és a fűrész - sajnos - mindig kéznél van. Talán valakit érdekel: parképítő munkájával dicsőséget szerzett magyar barátunkat úgy hívják, Steve Nagymarosi. A címét szívesen megadom bárkinek. Barabás Zoltán (Viola u. 1.) 15 Négy gesztenyefa |
