Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1994. július / 7. szám

(Folytatás a 3. oldalról) nincs, csak a munka, amit meg akarsz csinálni. Ha ez ugyan munkának számít... mert ugye az én gyerekek­kel történt találkozásaim során az volt az egyik leg­jobb kérdés, hogy „Ervin bácsi csak ír, vagy dolgozik is". Erről a szemléletről van szó, az emberek nem is tekintik igazából munkának az írást. Pedig, te is tu­dod, hogy ez kemény meló... Szabadúszóként az em­ber mindent alárendelhetett az írásnak. Aztán egyre nehezebb lett, - most meg már nagyon nehéz iroda­lomból megélni, muszáj volt állást vállalnom. Én meg nem tudok reggel íráshoz kezdeni, mert idegesít ha tudom, hogy délután egyre valahova mennem kell. Ez nyilván belém rögződött a szabadúszás húsz éve alatt, így aztán néhány dologgal talán kevesebb született, mint amennyi születhetett volna, de lehet, hogy elő­nyére válik az ember életművének, ha bizonyos dolgo­kat nem ír meg.-Amikor írsz, folyamatosan írsz?- A! Egy könyvet írtam egyvégtében, amit Fruzsi lá­nyom rendelt meg. Akkor öt-hat éves volt, és minden nap megkérdezte, hol tartok, és már marhára szégyell­tem, hogy egy hónapja a hatodik oldalnál... és akkor muszáj volt nekiülni. Az a könyv készült el leghama­rabb. De a többi úgy, mint a Luca széke.- Kinek írsz?- Nehéz ezt megmondani... Az ember elsősorban magának ír. Abszolút nem gondolok arra írás közben, hogy ez most kinek szól, hanem arra gondolok, hogy a magam elé állított feladatot meg kell valósítani, a lehe­tő legjobban megcsinálni. Ami természetesen sose si­kerül, mert az ember bizonyos dolgokat nem tud meg­csinálni. De ha megszakadok, akkor se tudok úgy írni, hogy ezt egy négyéves gyerek majd nagyon jól tudja érteni és felhasználni... mert ilyen eszembe se jut. Vagy olyan lesz, hogy jó lesz egy négyévesnek is, vagy olyan lesz, hogy nem.- Mostanában írsz is, vagy csak dolgozol?- Muszáj volna... Egy könyvet akarok befejezni, ami­nek még a felénél se tartok. Az én szerelmetes Alsó- rácegres-pusztámról írok.- Novellákat?- Hát, ilyen kis novellákat... vagy... Mese? Novella? Nem tudom én ezeknek a műfaját.- A régi barátokkal tartod a kapcsolatot?- Vannak olyan barátságok, tudod, amik akkor is megmaradnak barátságnak, ha évente háromszor lá­tod a pasast. Ahogy öregszünk, szakadoznak a rend­szeres kapcsolatok. Rengeteg szervezkedésbe kerül, amíg a régi baráti kör egyszer-egyszer összejön. Úgy látom, ez a kor se kedvez a baráti együttléteknek. Na­gyon fölgyorsult a tempó, nagyon nagy lett a bizony­talanság, általában mindenki a helyét keresi, és keve­sebb idő jut arra, hogy leülj és eldumálj egy kicsit. A politikai hovatartozás is szült olyan dolgokat, hogy bi­zonyos emberek fenntartással nézik a másik embert. Majd elmúlik, ha a politika visszatér a rendes kerékvá­gásba. De ez még odébb van. Meg kell mondanom, nogy a legbelső baráti kört a politikai hovatartozás nem érintette, még ha nem ugyanazt gondoljuk is.- íróként hogy érzed magad?- Te is tudod, hogy ez egy kurva bizonytalan foglal­kozás. Amikor írással foglalkozom, azt szeretném, ha asztalos lennék, mert akkor csinálok egy asztalt, meg­fogom és látom, hogy ez egy jó asztal. Az írással nem így van, örökké bizonytalan az ember. Hol azt hiszi, hogy most valami nagyon jó dolgot csinált, hol meg azt, hogy nem ér az egész semmit. Én legalábbis így vagyok vele... Herceg Árpád A Szentatya kezet fogott velük „Ami megma­radt az ötven év­ből, szinte sem­mi más, csak száraz adathal­maz, csupán holt visszfénye elmúlt lelkese­déseknek, dü­börgő forték­nak, forró sike­reknek. De akik átélték, a félig barát, már-már rokon énekes­társak, a nagy Család, a Kórus tagjai, egészen másképp vélekednek: sorsokat meghatározó élmény számunkra a kórustag- élet. Szorgos mindennapjaik része volt az áldozatos munka, a próbák egymásutánja, a koncertek feszültsé­gei. Nagy alkotók műveinek tolmácsolása közben vala­hogy részesei lettek az alkotásnak, hiszen interpretáto- rok nélkül a zsenik üzenetei is „csak” kották. Ehhez az újraalkotó légkörhöz kellettek, kellenek a zenéért sem­mi áldozattól vissza nem riadó, a szó legnemesebb ér­telmében amatőr, kitartó és elkötelezett kórustagok, vagyis mi mindnyájan.” Az idézet, a Budapesti Kórus ötvenedik szüle­tésnapjára, még 1991-ben készült - az énekegyüttes történetét feldolgozó - füzetben olvasható. És hogy a kórus valóban egy nagy család, azt személyesen is ta­pasztaltam a Lónyay utcai próbateremben. Az ének- együttes sokáig az Országos Filharmóniához tartozott, de a 90-es évektől egyre inkább háttérbe szorultak, ami az anyagi támogatás megcsappanásához vezetett. A kórus csakhamar, még próbatermétől is kénytelen volt megválni. A Ferencvárosi önkormányzat az egyet­len fórum szinte, amelynek nem volt közömbös nagy­múltú együttesünk sorsa és próbatermet bocsájtott rendelkezésünkre a Szentgyörgyi Albert iskolában - mondja Nagy Ádám titkár, aki több mint négy évtizede tagja a Budapesti Kórusnak. Pedagógusok, vegyészek, raktárosok, irodai alkalmazottak és még ki tudja hány­féle foglalkozású, a zenét rajongásig szerető ember jár ide énekelni, hogy zene iránti szerelmének hódoljon. Az együttes 1941-ben alakult a Cecília és a Palesztina kórus egyesülésével. Első karigazgatójuk Bárdos La­jos, öt követte Forrai Miklós, aki 30 évig vezényelte az Európa szerte ismert énekkart. A magyarországi kóru­sok közül sokáig csak ők adtak elő oratóriumot. Külön­leges műfaj ez, a kezdők évtizedek után tanulják meg az „öregektől” az előadásmód sajátosságait - mondja Antal Mátyás, a Budapesti kórus karnagya. Az együttes időnként külföldi meghívásoknak tesz eleget, legutóbb Assisiben jártak. Ez alkalommal a pápa rezidenciáján is énekeltek. Az előadás után a Szentatya kezet fagott valamennyi énekessel, az erről tanúskodó fényképeket büszkén őrzik. Az idén a Bakáts napok rendezvényein találkozhat­nak a ferencvárosiak a kórussal. Július 7-én és 8-án Mascagni, Parasztbecsület című operájában működnek közre. Ősszel Haydn, Évszakok című művét éneklik a Kálvin téri református templomban, majd a Bakáts téri templom felújított orgonájának felszentelésekor szere­pelnek ismét. A kórus új tagokat toboroz, mindenkit várnak, aki­nek szép énekhangja van, jó a zenei hallása és egy kicsit ért a kottaolvasáshoz. Meghallgatás minden hétfőn és csütörtökön háromnegyed hétkor, próba előtt a Szentgyörgyi Albert iskolában, a Lónyay utca 3/a-ban. Káéi. 4

Next

/
Thumbnails
Contents