Ferencváros, 1994 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1994. május / 5. szám
T ÜHÜT TFT FMTKT^NT L&rl& 1 J JL ívliíZ^iM 1 A valamikori Pinceszínházban (most Pinceszínház és Kosztolányi Kulturális Központ) régóta nincsenek e'lőadások. A belső rész lepusztult. siralmas állapotban van. de tűzvédelmi és egyéb szigorú előírásod miatt is kizárt, hogy itt és így színházat lehessen csinálni. Ennek emberi és egzisztenciális okai tisztázatlanok, mindenki csak legyint és azt mondja: hosszú! Ámde friss felhívás függ most a bejáratnál, mely új időket sejtet. Kétéves színházi tanoda nyílik! Új emberek kerültek a színház élére, új elképzelésekkel.- Minden más lesz! Komplex színházművészeti iskolát nyitunk, új társulatot alakítunk, az önkormányzat segítségével az épületet hamarosan felújítjuk, s ha minden igaz, bővítjük is. Egy új budapesti színház lesz itt. alternatív és befogadó repertoárral, színészbüfével, társalgóval - sorolja rendületlenül Vass Péter, a színház új művészeti vezetője.- Évadonként négy-öt bemutatót, s ehhez egy minden követelménynek megfelelő tizenhárom fős társulatot tervezünk. Már folynak a szerződés- kötésekkel kapcsolatos beszélgetések.- Mi lett a régi amatőr társulattal?- A régieket megkérdeztük, milyen előadásokat szeretnének, milyen szellemben kívánnak dolgozni. Három hónap elég volt arra, hogy talán két ember kivételével mindannyian önkritikát gyakoroljanak és önként távozzanak. A maradék két ember egyike pedig a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezik. így aztán tőle is meg kell válnunk, azt ugyanis elfogadhatatlannak tartom, hogy velünk szemben valaki a „ha ló nincs, jó a szamár is” elvét alkalmazza. Az új embereket alapos keresgélés után válogattam össze, velük tárgyalok, az utánpótlás pedig, jó lenne, ha a mi iskolánkból kerülne ki.- Milyen lesz az új színház?- Sok konkrétumot nem mondhatok, hiszen a bemutatandó darabok is aszerint alakulnak majd, hogy milyen emberek kerülnek ide. Az viszont biztos, hogy minden ízében érzékenységet közvetítő, nem szellemi és nem okoskodni akaró színházat csinálunk. Olyat, amely érzéki, és a napi politikához még véletlenül sincs köze. Minket két-három év múlva bizton remélem, a szerelem színházának neveznek majd.- Ez mind nagyon szép, mégis rossz érzés, hogy a régiek közül ebben senki nem vehet már részt.- Mi megadtuk a lehetőséget. Egyébként, tudja hányán látogatták a Pinceszínház előadásait? Átlagosan 22-en. Amit csináltak, az egyszerűen érdektelen volt. Egy színházat lehet szidni vagy dicsérni, de nem lehet érdektelen! Én jó színházat akarok csinálni, olyat, amelyik a lehető legkevésbé alkuszik meg a pénz miatt. Katarzist akarok és nem exhibíciót meg önmegvalósítást. Ép. nem mondom azt egy színésznek, hogy rossz amit csinál, olyan feladatot adok neki, amelyben rájön arra, hogy képes-e bizonyítani. Itt nem lesz hierarchia, meg hatalmi bűvkör, csapatszellem lesz, ahol mindenki közösen dolgozik, tervez, az előadások a közös akarat eredményeként jönnek létre. Én sem születtem adminisztrátornak, meg a Pityi sem mutat a csendben üldögélő Valovics Istvánra, aki beosztása szerint színházi titkár, ő is játszani szeretne és nem csak aktákat bújni. Én demokráciát akarok azzal a kikötéssel, hogy az önértékelés mindenkiben kellőképp működjön, ne pusztán karrierre hajtson, aki itt van, hanem dolgozzon is keményen. Ehhez, ha kell, vállalom a diktátor szerepét is. mert tudom, hogy amit létre kívánok hozni, az a közönségnek jó lesz. Bf 12 Erdélyi Péter grafikája •%
