Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. május / 5. szám
Mindennapi történetek... ÁLLATI -1. Amikor kilépek a stúdió ajtaján, fázósan húzom össze kabátomat, a márciusi szél fagyos lehellete belém hasít. Gyorsan végiggondolom, hová kell mennem. Igen. Először a fogadóóra a gimiben, a kínos félórás ácsorgás, mire egy tanárnál sorra kerülök; még hat előtt bejutni a kórházba, édesanyámhoz, akinek ez a napi félóra jelenti a felüdülést. Szatyromban a család másnapi reggelije, tej, kenyér, felvágott. Szembejön velem az utcán. Vidámnak tetszik, és nem is túl éhesnek, s amikor megszólítom, barátságosan csóválja a farkát. Soha nem volt kutyám, nem igazán tudom,hogy kell velük bánni, de szeretem őket. Odajön hozzám, megnyalja a kezemet, én máris nyúlok a felvágottért. Az első szeletet héjastul és rágás nélkül, egyben nyeli le. Adom a következőt, azt is. Majd jön a harmadik, a negyedik, a sokadik. Aztán elfogy, nincs több - mondom neki. Hunyorít a szemével, mintha értené. Felugrik rám, két mellső mancsa a vállamnál, megnyalja az arcomat. A másodikat sikerül elhárítanom. A többit a kezem kapja, íz, amelyikkel a felvágottat adtam. Elindulok, jön utánam. Amikor már biztos, hogy nem kap többet, vidáman lohol tovább. Gyönyörű, „fajtiszta” korcs. Másnap újra látom a stúdió ablakából. Ott sétál a Czucor utcában. Biztosan éhes. Átszaladok a Közraktár utcai csarnokba. Veszek három kiló marhalépet. Kínálom neki, meg se kóstolja. Megfőzöm, így már ízlik. Ujjnyi szeletekre vágom, mert a tenyérnyit is egybe nyelné le. Utána gondosan lenyalja a kezem. Elkezdek nyomozni utána, úgy tűnik, a szemközti elkerített telekről való. Onnan hallok néha mély, öblös ugatást. Kiderül, a telepen társa is van. Másodhegedűs egyelőre bentről kukucskál. Harmadnap a résen beköszönök nekik, a válasz kéznyalogatás. Nem maradnak el a finom falatok sem, a lépből még jócskán van. Kutyának és Másodhegedűsnek felváltva adom a falatokat. Amikor elmennék, a kerítés szűk résén kipréselik magukat, és usgyi utánam. Pár lépés, és a stúdió bejárata elnyel. Mindketten lefekszenek az ajtó előtt, keresztbe a járdán. Járókelő nem jöhet közelükbe, hangos morgással, ugatással jelzik, tiltott terület. Hétvége jön, készül a hétfői műsor. Vágás, konferálás, reflektorok, felvétel. Az őrzés folyamatos. Úgy látszik, odaát felmondtak, átszegődtek hozzánk. Üzemi étkeztetés nélkül nem vállalják a munkát. Becsengetek a telepre, keresem az őrt, de nem jön ki senki. Ők nem dolgoznak hétvégén, ilyenkor a kutyák sem kapnak enni. Vasárnap reggel, amikor beérek a stúdióba, tele van a járda üres konzervdobozzal, tarhonyával, krumplival és ott van egy pa- pundekli darab is. Ők szintén ott vannak. Rám várnak. Gyorsan le- söpröm a járdát. Hétfőn március 15-e van. Etetek, itatok, filmet vágok. Ők őriznek. Kutya és Másodhegedűs most már mindörökre a barátom. Nem választhat el minket senki. Gyakori ugatásuk jelzi, rendet tartanak. 16-án újra munkanap van. A kutyák bent ugatnak a kerítés mögött. A résen keresztül egy kalapácsos kezet látok. Éppen beszögeli a kerítést. ÁLLATI - II. Gyalogolni jó és egészséges - lenne, ha nem kellene annyit, és ha nem kézben kéne cipelni a kamerát, állványokat, lámpát. Mind a két csizmám talpa szétrepedt a télen, nem bírta az iramot. Irány a használtkocsi-telep. Aránylag jó állapotban lévő Wartburg. Beülünk, zörög a kilométeróra spirál, nyekereg a mitfárer ülés rugója, de jól húz. Bepakolunk, indulás a stúdióba. Furcsa hangot hallunk. Az ülés rugója(?l) Nem. A kilométeróra spirál (?!) Nem vitatkozunk. Este korábban szabadulok, buszra szállók. Laci éjfélig filmet vág, aznap már nem találkozunk. Másnap reggel irány a stúdió. Mintha mácska- nyávogást hallanék. Laci szól, hogy már éjfélkor is hallott valami gyanúsat. Megállunk. A csomagtartóban semmi. Kinyitja a motor- háztetőt, s nem hiszünk a szemünknek, tenyérnyi cica nyávog ránk a kerék feletti mélyedésből. Lehet vagy négyhetes. Vigyük haza - mondom. Laci ellenzi, otthon már van kettő. Bevisz- szük a stúdióba. A kollegám majdnem elájul, amikor megjelenek a cicával. Kupaktanács. Döntés: úgyis többet vagyunk a stúdióban, mint otthon -, legyen a stáb macskája. Cica - mondjuk, de kéne valami nevet adni neki. Szaladok homokért, hozom az almot, a tejet, párizsit, felvétel, telefon, majd a fejemhez kapok, persze: legyen a neve Kandúr Bandi. Nem jó - mondja kolleganőm, már van neve. Mi lenne az? - Rettegett Iván - vágja rá. Micsoda? Rettegett Iván? Ki adta neki ezt a szörnyűséges nevet? Laci. De miért Rettegett Iván? - Hát azért, mert két napig ott rettegett a motorháztető alatt, mire megtaláltuk. M. Fazekas Erzsébet Ferencvárosi Televízió 15
