Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1993. január / 1. szám

ményt, megkérdőjelezik a világkiállítás megrendezhetőségét. Éppen akkor teszik ezt, amikor az érintett szervezetek együttműködése kedvező fordulatot vett, és a gazdasági érdekképviseletek kedvező­en ítélik meg a helyzetet. Tisztázottak az expó alapkérdései - jelentik ki az aláírók -, az előkészítés megfelelő ütemben halad, s most min­denkinek a megvalósításra kellene összpontosítania, nem pedig vi­tákkal gyengíteni a siker esélyeit. A pro és kontra vélemények krónikáját itt csupán megszakítjuk, hi­szen a polémia folyik tovább. Úgy tűnik, a kutya ugat, a karaván ha­lad. Csak azt nem lehet tudni: siker vagy kudarc felé tart-e. A járda­koptató közember félénken kérdi, ha ennyi a kérdőjel, ekkora a koc­kázat, akkor vállalhatjuk-e? A magam nevében hozzáteszem: elvi­sel-e ez az ország egy akkora fiaskót, hogy a világ előtti bemutatko­záson leégjünk? Aligha. De megengedhetjük-e magunknak, hogy egy ilyen esélyt elszalasszunk? Olvasom, hogy eddig mindössze két ilyen rendezvény zárult null- szaldóval, azaz vesztség nélkül, s mindkettő Japánban. Japán pe­dig messze van tőlünk, nemcsak földrajzilag... Ám a haszon nem ki­zárólag a befolyt forintokban, dollárokban mérendő, figyelmeztetnek más hozzáértők, lökést ad az ország modernizálásának, megindít­hatja gazdaságát felfelé a lejtőn, egyedülálló propaganda egy nép kultúrájának, kooperációs, pénzügyi, kereskedelmi kapcsolatok gar­madáját hozza "házhoz" és így tovább. A bizalomhoz azonban té­nyek és megalapozott érvek, nem csupán remények szükségeltet­nek. S az előbbiekből korántsincs elég. Rovom a pesti utcákat, nézelődöm. A karácsonyi kavalkádban többször ellenőrzőm a pénztárcámat, megvan-e még. Túl sokan pá­lyáznak rá. Kékesi Katalin ÉS A GARANCIÁK? Ungár Klára, a Fidesz frakcióvezetője kifogásolta, a fővá­ros nem tudott garanciákat kicsikarni, hogy a szükséges budapesti infrastrukturális fejlesztésekhez hozzájáruljon a költségvetés. Kovács Kálmán, az SZDSZ frakcióvezetője javasolta, hogy a tervezett beruházások megvalósítása ér­dekében a főváros - élve felterjesztési jogával - kezdemé­nyezze az expótörvény módosítását, ebben szerepeljen a 17 milliárd forint időbeli ütemezése, jelenjen meg a költség- vetésben is. Ugyancsak Kovács Kálmán kérte, hozzanak határozatot, hogy az expóbiztos, aki a világkiállítási alap fölött rendelkezik, legalább félévente számoljon be a fővá­rosi önkormányzatnak. Demeter Ervin MDF-es frakcióveze­tő szerint szükségtelen a 17 milliárd felhasználását tétele­sen rögzíteni a törvényben. JÓZSEF ATTILA : MOSTOHAGYEREK? Az István telefonközponthoz csatlakozás előnyeit a kerü­let egy kisebb részében - például a József Attila lakótelepen élők-nem élvezhetik. A részvénytársaság és az önkormány­zat keresi a megoldás lehetőségét - írtuk decemberi lap­számunkban. A József Attila lakótelepen élők az információ olvastán többízben kerestek bennünket: hogy - hogy? miért nem? velük mi lesz? Kedves József Attila lakótelepiek: szeretnénk az elsők között lenni, akiktől megtudhatják majd, hogyan, miképpen és legfőképp mikor jutnak telefonhoz. A gyorsaságért druk­kolunk - az információnak természetesen utánajárunk, hisz mi szeretjük a mostohagyerekeket. LUXUSLAKÁST? NEM! "A korúiét legnagyobb gödre..." Októberben ajánlat érkezett az Immobilia Rt-től az Önkor­mányzathoz: Liliom utcai telkekre tettek vételi ajánlatot ab­ból a célból, hogy az ingatlanokat a kerület üzletház céljára értékesítse. A szóbanforgó ingatlanokban bérlakások is vannak, s a bérlők érdekeit is szem előtt tartva a képviselő- testület a következő határozatot hozta: A testület a terület beépítése ügyében ragaszkodik a Részletes Rendezési Terv előírásainak betartásához. Áru­ház ne épüljön, maximum egy szint plusz galéria lehet ke­reskedelmi funkciójú. Az esetlegesen létesítendő épület a Mester utca 5-ös számú ház elől nem zárhatja el a nap­fényt. A Liliom utca 10-es számú ház ellenértéke fedezze az ottani bérlők elhelyezésének költségeit. A szerződés bár­mely vállalkozóval egyébként az irodaépület készpénzzel vagy lakásterülettel történő kiváltása esetén köthető meg. A képviselőtestület a megfelelő garanciák kidolgozása mellett a beruházással különben egyetért. Ezt a határozatot többfordulós, sok-sok órás vita előzte meg. A viták során Vágújhelyi Ferenc képviselő úgy véleke­dett: az Immobilia egy figyelemre méltó dolgot már tett kerü­letünkben - nevezetesen kiásta a kerület legnagyobb göd­rét. Dr. Lázár Pálma képviselőben felmerült, hogy telekspe­kulációról van szó, hisz úgy tudja, az Immobilia mint építési cég csődöt mondott. Hardi Róbert képviselő úgy gondolja, hogy az Immobiliával kapcsolatban elhangzott vádak csak feltételezésen alapszanak, s ezt az Immobilia képviselője, Borostovi Péter főmérnök is megerősítette. Ez a cég a vá­ros minden területén építkezett, építkezik és építkezni fog. A Részvénytársaság úgy gondolja, hogy az Önkormányzat részére korrekt ajánlatot tett. Számos referencia munkával rendelkeznek, a lakások tekintetében pedig a tehetősebb rétegeket célozzák meg, főleg luxuslakásokat építenek. A Liliom utcában is luxuslakások épülnének, mondta Borostovi Péter. Frankó Gábor alpolgármester szerint a luxuslakás jó do­log, üzleti szempontból is, azonban a kerületnek most ép­pen nem erre van szüksége. Dr. Gegesy Ferenc polgármes­ter annak adott hangot, hogy ezeket az esetlegesen épülő, nem átlagos szintű lakásokat ugyan bármelyik bérlő, lakás­igénylő örömmel elfogadná, azonban mégiscsak fontosabb, hogy mondjuk egy luxuslakás helyett két átlagos lakáshoz jusson az önkormányzat. Ráadásul belátható időn belül! Vállalkozói szempontból a lakáskérdés másképp néz ki: mint azt Emődy Zsolt alpolgármester megfogalmazta, senki sem gondolhatja komolyan, hogy luxuslakáson kívül a vál­lalkozói tőke ma hajlandó egyéb beruházásra is. Hogy mi lesz a szóban forgó területtel? A képviselőtestü­let nyilvánvalóan nem fogja hagyni, mint ahogy határozatá­ban is jelezte, hogy bérlőinek helyzete, esetleges elhelyezé­sük bizonytalan legyen. 9

Next

/
Thumbnails
Contents