Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1993. április / 4. szám

A sikerközpontúság, mint módszer A „porosz iskolának” - sommásan - az volt a lényege, hogy belé- sulykolták a gyerekemberbe, mi min­dent nem képes elsajátítani-elvégez- ni, és „buta vagy fiam, de azért to­vább mehetsz, tűnj a szemem elől...” Az iskolákban - így az általános iskolákban is - az utóbbi években sokirányú mozgás figyelhető meg: új ötletek, tervek születnek, vagy ép­pen elfelejtett pedagógiai módszerek felújítása-alkalmazása kap szaba­dabb teret. Levelet kaptunk a Lenhossék ut­cai Általános Iskolából: „az újság ja­nuári számában téves információ je­lent meg; mi sikerközpontú általános iskolává kívánunk válni.” A Lenhossék utcában Flautner Ist­ván igazgatóval és Ősz Szabó Gé- záné igazgatóhelyettessel beszélge­tünk: mi a siker? Mi a siker a gyer­mek számára és mi a siker a peda­gógus számára? Miképpen lesz egy iskola sikerközpontú - hogyan lesz a gyermek és majdan a felnőtt élete sikerközpontú? * * *- Hogyan lehetne átformálni a magyar iskolákról kialakult általá­nos képet?- Ez az, ami minket is érdekel, és szándékunkban áll - mondja Flaut­ner István. - Az átformálás egyik lé­nyeges elemének tekintjük az okta- tásban-nevelésben azt a pozitív hoz­záállást, amit sikernek is nevezhe­tünk. Tulajdonképpen régi tapaszta­lat, hogy a gyermek is, a felnőtt is jó érzéssel megy az iskolába, a munka­helyre, ha azt hallja ott, hogy ő mi mindent tud, mire képes, milyen nagyszerű ember, s nem azt sulykol­ják belé, mit nem végzett el már me­gint. A sikeres tevékenység dicsérete természetesen pontos, tisztázott kö­vetelményeket feltételez, s a követel­ményekhez képest igenis tisztáz­ható, hogy mi a siker. Es így, az apró sikerek láncolata során egyre na­gyobb sikerekig, egyre több sikerél­ményig juthatnak el a diákok.- Arról van szó tehát, hogy a gyermek értékeire kell figyelni...- Valóban, az a célunk, hogy ne a gyermek hibáit ostorozzuk, ne kudar­célményeit erősítsük, hanem vegyük észre azt, ami nagyszerű benne, és nekünk ezt kell erősítenünk. Mert hi­szen végeláthatatlan mindaz, amit egy gyerek nem tud... Nomármost, felvetődik, hogy csupán a dicséret visszájára is fordíthatja a kívánt eredményt. Nekünk a megfelelő „ösvényeket" kell megtalálnunk el­marasztalás és dicséret között. Min­den gyerekben vannak értékek, min­den gyereknek vannak erősségei, nekünk erre kell figyelnünk. •- Milyen szempontoknak kell megfelelniük azoknak a gyerme­keknek, akik Ide akarnak járni?- Különleges szempontokat nem akarunk teremteni, mert hiszen könnyű volna eredményeket elérni a „kiválasztottak” egy-egy csoportjá­val. Módszerünk csak akkor lehet igazán jó, ha véletlenszerű kiválasz­tódás nyomán tudunk eredményeket felmutatni. De tekintettel arra, hogy sikert komoly szándék és munka nélkül nem lehet elérni, természete­sen azért felvételi követelményeket fogunk megfogalmazni, úgy, hogy a jelentkezők irányultságát nézzük. Azt, hogy kinek milyen képessége van például a sportban, a mozgás­művészet, az idegen nyelv vagy az informatika területén.- A sikerközpontúság gondolatá­nál elsősorban éppen abból indul­tunk ki - veszi át a szót Ősz Szabó Gézáné - hogy a tanításban jelenle­vő túlzott intellektuális elemeket pró­báljuk valahogy oldani. Célunk, hogy azok a gyerekek se érezzék magu­kat értéktelennek, akiket a tanulás­ban sorra kudarcok érnek, hanem keressük meg azokat a területeket, tevékenységi formákat, ahol ők is si­kert érhetnek el. Mint például a kép­zőművészetben, a sportban, a tánc­ban. a zenében, ésígytovább. És ha KRÍZISHELYZETBEN Az önkormányzat március ne- gyediki, emberjogi bizottsági ülésének témája a Lenhossék utcai Általános Iskolán belül megvalósítandó ifjúsági krízis­otthon létrehozása és működé­sének koncepciója volt. A bizott­ság és a jelenlévő vendégek az otthon működésének kettős funk­ciót tudnak elképzelni. Egy „szociális elsősegély nyújtó” és egy szociális szolgáltató sze­repet. A bizottság fontosnak tartja, hogy az otthon minél ha­marabb megvalósuljon, ezért felkérte a jelenlevőket, hogy április elejéig készítsék el az otthon létrehozásának és mű­ködésének vázlatát, amelyet április 15-i bizottsági ülésen széles körben, az összes érdekelt bevonásával kíván újratárgyalni. ezeken a területeken a gyerek tud produkálni, sikerélménye lesz - ab­ban a pillanatban már jobban érzi magát az iskolában, jobb lesz a hoz­záállása az intellektuális követelmé­nyekhez. Sajnos, a társadalom to­vábbra sem értékeli a gyakorlati te­vékenységben megnyilvánuló tehet­séget, kevesebbre becsüli a szejlemi értékeknél.- Milyen képességű, helyzetű gyermekek és családok élnek a környéken?- Nagyon sok a leromlott állagú lakásban és nagyon rossz körülmé­nyek között élő család. Az elmúlt tíz évben nagyon sokan költöztek a kör­nyékre vidékről, többnyire a vidéken is kudarcot szenvedett családok. Nagyon sok a hátrányokkal sújtott gyermek - és ez nem csupán a külö­nösen rossz helyzetben lévő cigá­nyokra vonatkozik. Működtetünk empátiás osztályokat, ahol kislét- számú csoportokban jóval nagyobb lehetőség van a gyerekekkel történő egyéni foglalkozásra.- De felmerül a kérdés: vajon homogén csoportokra van-e szük­ség, valamilyen szempont szerinti elkülönítésre, vagy Inkább együtt- nevelósre...- Ez lényeges kérdés, hiszen az úgynevezett életben sem homogén csoportokban élünk. Mi a jövőben igyekszünk megkeresni a lehetősé­gét annak, hogy miképpen lehetne kialakítani olyan heterogén közössé­geket, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek hátrányait valamilyen egyéni foglalkozás keretein belül korrigáljuk.- A januári információ arról szólt, hogy az iskolában cigány nyelvi tagozat indul...- Mi nem tervezünk ilyet - mond­ja Flautner István - de a dolog lé­nyege nem ez, hanem hogy vajon a cigányok maguk szeretnék-e, igény- lik-e, hogy külön cigány osztályok szerveződjenek, legyen-e anyanyelvi oktatás. S ha igen, akkor melyik nyelven...? A legyen vagy ne legyen számunkra nem etnikai kérdés - számunkra minden gyerek egyfor­mán gyerek. A sikerközpontúság, mint módszer és cél ugyanúgy moti­válhatja a cigány gyerekeket is, hogy kiemelkedjenek akár az énekben, akár a táncban, a sportban, amire képességük van. A feladatunk ennek a lehetőségét megteremteni. A ci­gány kultúrára mi építeni kívánunk.- Köszönöm a beszélgetést. 19

Next

/
Thumbnails
Contents