Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. március / 3. szám
MÁRIA ÉS MÁRTA „Volt pedig egy Lázár nevű beteg ember Betániában, Máriának és testvérének, Mártának a falujában.” Lázár feltámasztásának történetét e szöveggel vezeti be János evangélista (Jn. 11). Márta és Mária e történetben mellékszereplő. Nem így Lukács evangélistánál, aki a nőtestvéreket egy egészen más vonatkozásban mutatja be a következő idézetben: .Amikor továbbhaladtak, betért (Jézus) egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok felszolgálás. Ezért előállt Márta, és így szólt: ,Uram, nem törődöl azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!’ Az Úr azonban így felelt neki: .Márta, Márta, sok mindenért aggódol és nyugtalankodol, pedig kevésre van szükség, valójában egyre. Mária a jobbik részt választotta, amit nem vesznek el tőle soha.”’ (Lk. 19, 38-42) Milyen jellemző példa a nők társadalmi szerepének közmegítélése és az Úr Jézus álláspontja közötti különbségre e kis bibliai töredék. Sajnálatos, hogy a Biblia azon üzenetei, vonatkozásai, melyek a nők üdvtörténeti szerepére utalnak, a férfijogú társadalomban alámerültek. Jézus szerint a nő helye nem a konyhában van, legalábbis nem az a jobbik része, amely az asszony elhivatását, lelki életét illeti. Jézus tanítása tehát a nőket a férfiakkal egyenlővé tette, ami abban a korban igazán megdöbbentő hatású kinyilatkoztatás volt. Sajnos, még Jézus tanítványai is lenézték a nőket, szavukat nem tekintették hitelt érdemlőnek (Lk. 24, 10-11). Talán nem véletlen, hogy az Üdvözítő megtestesülését és feltámadását is elsőnek asszonyi személynek jelenti be az Úr angyala. (Jézus körüli események sohasem véletlenek, azok mindig példaértékűek!) „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit Jézusnak nevezz el.” (Lk. 1) E szavakkal jelenti be Gábriel angyal a szűznek, akinek Mária volt a neve, az Úr érkezését. A feltámadási ige így szól a Márk evangéliumában: A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg." (Mk. 16, 9) De még a feltámadás tényét is először a Jézust követő asszonyok tudják meg, mivel tanítványai - János kivételével - elfutamodtak, míg az asszonyok a fájdalom útján át a keresztre feszítésig, sőt a keresztről levétel után még temetéséig sem mozdulnak el mellőle. És miután a temetéskor szokásos balzsamozással még a pénteki temetéskor nem végeztek - a szombati ünnep elteltével - éppen annak befejezése érdekében jártak az asszonyok a feltámadott Jézus üres sírjánál - a férfi tanítványokat megelőzőleg. A magdalai Mária, Johanna, valamint Jakab anyja, Mária és velük lévő asszonyok mondták el ezeket az apostoloknak. De azok üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.” (Lk. 24, 10-11) Jellemző, hogy ezek után János és Péter is elfutottak a sírhoz, és akkor meggyőződtek arról, hogy az asszonyok igazat szóltak. (Sajnos Pál apostol is azt tanította, hogy Péternek jelent meg először a feltámadott Krisztus - (1 Kor. 15, 4-5) - ami arra utal más, a nőkkel kapcsolatos megjegyzéseivel együtt, hogy nem tudott kellően szakítani korábbi farizeusi gondolkodásmódjával, és nem fordított kellő gondot Krisztus teljes előitéletmentességére igehirdetése során.) A lényeg azonban az, hogy Krisztus az elmúlt évezredekben kialakultnál sokkal több szerepet szánt női követői számára, Isten ugyanis Krisztusban az eredendő bűn minden szereplőjét, a nőt is megváltotta. Egy orosz író írta valahol, hogy milyen csodálatos lett volna, ha létrejön és fennmarad Mária Magdaléna evangéliuma, aki talán - János mellett - a legtöbbet tudott volna mondani az Örömhírről. Ezt annak kapcsán írom, hogy a 20. század utolsó évtizedében akár misszionáriusokat lehetne küldeni Európába (nemcsak Keletre!), mert úgy elenyészett, elhidegült a keresztény hit. (A hit nem egyházi épületek kérdése!) A missziós munkában a nőknek a korábbinál nagyobb részt kellene juttatni, mert a női karitativitás lelkülete nélkül elképzelhetetlen a szeretet vallása, hite. Pikó Adrienne Anya, nyelv, föld A gyermek, aki már maga is em- bernyi ember, s vigyázó szemével maga is napról napra növekvő gyerekek sorsát kíséri, akihez szülői tanácsért már bizalommal és kíváncsian fordulnak a pergő nyelvű, feleselő csemeték: a gyermek, ha már túl van életének felén, s bízik benne, hogy rosszabbik felén, hisz most már minden csak jobb lehet: a felnőtt gyermek, bizony, csak dadogni képes, bele-belekezd mondókájába, és abbahagyja, újra kezdi, keresi a szavakat, a nyelv, az anyától kapott nyelv legtündökletesebb virágait, hogy összegyűjtsön, összegereblyézzen egy ölnyi, ölelésnyi csokrot, a legigazabb szálait annak a színpompás tavaszi mezőnek, annak a végtelen mezőségnek, melyet birtokba venni egykoron szülője indította el. A nyelv makacs: vagy rossz diák volt a gyermek? Hova tűntek hirtelen a fényes igék, szivárványos jelzők, magabiztos főnevek? A játszi képzők és ragok hova tűntek? Hát szabad ilyet? Szabad ilyenkor megilletődni? Anya, nyelv, föld - legcsodásabb szavaink: általuk és értük lettünk, lettünk azzá, akik vagyunk, rakoncátlanok és belenyugvók, világmindenség garabonciás utazói és családi fészket nagy gonddal igazgató szülők, nevetősek az örömünnepek óráiban, elborult kedvünkben ráncosak és morcosak, háládatlanul elszaladók és mindig visszatérők, motyónkban valami apró kis kedvességgel, hogy anyánkat szomorúnak ne lássuk. Anya - akitől a nyelvet kaptuk, az eleven és legerősebb kapcsot, hogy eligazodjunk a világ rengetegében: a földet, az anyaföldet, amin megvethetjük lábunkat, felépíthetjük házunkat, hazánkat, otthonunkat: anya - szárnyra bocsátónk, erőt adó várunk és hitet adó erőnk: teérted nyíljék erdő és mező minden virága, friss füvet növesz- szen a tavaszi zápor, cserjék muzsikás hangjai hajnaltól estig a Te dicsőségedet susogják. Fogadd, mintha mi rendeztük volna így. Mi, meglett gyermek-emberek, a fészekből már rég kiröppent madaraid. Dicsőség neked, Anya. Nyelv. Föld. h.á. 8
