Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1993. március / 3. szám

Új, MDF-es alpolgármester

Dr. Lázár Pálma közvetítő szerepre vállalkozik

Többszöri kérés után végül is igent mondott. Az új ferencvárosi alpolgármester-asszony Hajdúszoboszlón született protestáns értelmiségi családba. Budapestre jött jogi diplomát szerezni, majd egy rövid ideig vállalati jogtanácsos volt. E munkát nem kedvelte, ezért az Országgyűlési Könyvtárban vállalt feladatot. Kiváltképp a jogtörténet érdekelte. Közigazgatási gyakorlatot nem szerzett. 1989-ben ő is megtette a „nagy fordulatot” életében: elhagyva a könyvtárat, szabadfoglalkozású lett. Politológiával, jogtörténettel foglalkozott elmélyültebben.

A politika óhatatlanul magával ragadta, már 1989- ben tagja lett a Magyar Demokrata Fórumnak. A fővárosi küldöttek jelöltlistáján másodikként szerepelt, ám mivel pártja alulmaradt a választáson, a kerületi ön- kormányzat képviselői helyéért szállt ringbe, sikerrel. Végül is örül az események ilyetén alakulásának, mert úgy véli, e terepen lehet igazán önálló politikát folytatni. Az önkormányzatban a pártstruktúrák másként működnek, mint a parlamentben, a helyi politika mozgástere szabadabb.

A ferencvárosi önkormányzat felállásakor a különböző pártállásúak kíváncsian, bizalmatlanul méregették egymást, kölcsönösen próbálták kitapogatni a másik szándékait. Végül is normális és barátságos tárgyalások alakultak ki, az ellenzéki többségű testület konzultált a kisebbségi frakciókkal, tisztségeket is ajánlottak nekik. Lázár Pálmának már akkor felkínálták az alpolgármesteri tisztet. Ám ő nem vállalta, mert azt a régi bölcsességet vallja, hogy az erősebb féllel nem szabad szövetséget kötni. Az öt fős MDF-frakció vezetőjeként felelőtlenségnek látta elvállalni a feldatot.

Azóta azonban a párthovatartozás egyre inkább háttérbe szorul, és közös nézőpont formálódik. Úgy érzi, saját helyzete stabilizálódott, időnként országosan kényes politikai kérdésekben is mellé állt az ön- kormányzat. Társadalmi megbízatása most arról szól, hogy a bizottsági rendszer átalakulása után megossza e bizottságok munkájának összehangolását fideszes alpolgármester-társával. Igyekszik egyensúlyt és összhangot teremteni a környezetvédő-, a közbiztonsági-, a városfejlesztési-, építészeti-, vagyonkezelési- és a vállalkozási bizottság tevékenységében. Nem kíván helyettük dönteni, csupán érvekkel igyekszik őket befolyásolni. Még csak a kezdet kezdeténél tart, keresi a koordináció technikáját, az időbeli egyeztetések lehetőségét. A költségvetés elfogadása amúgy is minden más teendőt háttérbe szorít ebben az időszakban. Természetes, hogy ebben a szakaszban „vérre menő” viták vannak a bizottságok között, ám ő ezt magától értetődőnek tartja: a demokrácia az igények ütköztetése. Aki meggyőzőbben érvel, az nyer.

Az önkormányzati munka és új megbízatása is kockázatviselés képességét igényli, amibe éppúgy beleértendő a döntések helyességéért viselt felelősség, mint saját egzisztenciájának megtartása. Mert bármilyen meglepő is, egyre több képviselőtársa veszíti el munkáját, miután szakmájától elvonja a testületi tevékenység.

Higgadtság, türelem, némi önbizalom és sok hit szükségeltetik e négyévnyi teendőhöz - vallja.

K.K.

3

Pénz és szellem

Ha jól megy a bolt, ha virágzik az üzlet, úgy tűnik néha, hogy vajmi keveset foglalkozunk szellemi alapjaink és tartalékaink „karbantartásával”, ismereteink, tudásunk megújításával és gyarapításával - ezen át- kos tulajdonságunk emberi gyarlóságaink körébe tartozik. Mert hát hajtunk a pénz után és hajt bennünket a pénz, s akit egyszer már a pénz szaga megcsapott, az természetszerűleg és érthető módon igyekszik legalábbis az elért szintet tartani - ami persze, kevés.

Szinten maradni annyi - mint elmaradni.

Érdekeink diktálnak, s alapvető érdekünk mindig gazdasági, ezen nyugszik minden egyéb. S az ember már csak ilyen: mindig a kézzelfoghatót keresi, hiszi és követi. És úgy tűnik, elérkezett a KOR, amikor szellemi alapjaink és tartalékaink beérkezhetnek a „kézzelfogható dolgok világába”. A felismerések korát éljük? Sosem volt titok, hogy egy gazdaság, a legkisebb vállalkozás virágoztatását is éppen a szellemi energiák befektetésével lehet hosszú távon és stabilan biztosítani.

Van, akinél a pénz - nem gond.

Van, aki „csupán” szellemi tőkével rendelkezik, hihetetlen szellemi energiákkal.

Ha a két legnagyobb, a japán és az amerikai gazdasági „csodára” nézünk, látnunk kell: a pénz és a szellem nagy találkozásáról van szó.

Figyeljünk oda, s ne hagyjuk, hogy szellemi energiáink egy megfordíthatatlan emigrációval „elszivárogjanak”.

Ne maradjunk alul. A feladat, melyet a legegyszerűbb, legapróbb vállalkozással is felvállalunk, most már az örökkévalóságnak szóljon. Az örökkévalóság és múlandó összeütközésében pedig az ember any- nyira érdekes és fontos, amilyen mértékben koncentrálódik benne a kor, amelyben él. -r-