Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. október / 10. szám
Latinovits - Ady Mennyit ér egy emberélet? Latinovits Zoltánt én 1977-ben fedeztem fel magamnak; esztendővel halála után. Karcos magnófelvételről sistergett fülembe a hang: verset mondott, Ady Endre verseit és Ady Endre publicisztikáit. Ady háromkötetes publicisztikai írásai az idő tájt jelentek meg; bevallom, számomra azóta is Ady az ÚJSÁGÍRÓ. És Latinovits a VERSMONDÓ, az ELŐADÓ. Hadd emlékezzek most Latinovits Zoltánra - Ady Endrével... 1977-ben könyvheti ajándékul kaptuk azt a három bibliányi életművet - a Szépirodalmi Kiadó mindössze százötven forintért kínálta az 1898-1918 között született, máig ható, szúró-piszkáló, Ítélő és végrehajtó - cselekvő írásokat. Kritikus írások ezek: Ady Endrének vélemé- I nye volt és van a világról, mert Ady I Endre tudta: tiszta szóitól függ a vi- | lág tisztaságának megmentése, átmentése, trónraemelése. Senki és semmi, ami ordítóan bántja a tisztességet, nem suhan- | hat el hűvösen. Ady Endre tollában I az is megbotlik, ami csupán gyanús. Nem bújhat ki senki „az alól a kritika alól, melynek joga van ellenőrizni, aki nyilvánosság előtt működik... A sajtónak a közönség adja a kritika jogát..." Gyógyíthatatlannak látszó, geny- nyes daganatokkal van tele a magyar társadalom ez idő tájt (is), de Ady nem mímel kétségbeesett hajtépést. Hiszi és hiteti: „Ez a magyarság azért élt eddig, mert tovább kell élnie...” 1914-ben ezt írta: „Átkozott, szép fajta ez az enyém, ez a miénk, mely élete eldobása után is azt üze- ■* ni, hogy az ő sorsa a legrosszabb és segítsünk rajta. Talán elmegyünk katonának... de igazságaink itt maradnak. " A nyakas, erőszakos Ady vágja, marja a kor érdemtelen politikus közvitézeit, a városok üresfejű aranyijait, a potrohosok hadát, a bábokat, az ámítókat és parazitákat. Hiába akarnak a szájára mocskolódással, sajtóperrel erős zárat veretni. Hiába, mert ahogy ő szól erről - csak a kötelességem teljesítettem, ft csak az igazságot írtam, szembe helyezve magam minden korlátolt felfogással. Szörnyekkel őriztetett kapukon és rettenthetetlennek mondott falakon vágott lékeket; a társadalom gyulladásos, íekólyes gyomrát, elvakart pattanásokkal teli mellkasát nyitogatta. S tette ezt biztos kézzel, mindig élesre köszörült sebészkéssel: beavatkozásra kész tollával. Olvasó! Ha még felleled valahol ezt a három kötetet, keresd meg magadnak azokat az írásokat, amelyeket személyesen neked írt! Megismerheted magadat is belőlük, megismerheted Ady Endrét - és rádöbbensz a másik emberi nagyság lényegére: megsejtheted, milyen voit Lati növi ts Zoltán. A MINDEN volt számukra a mérce. h.á. 1963 „Fényképek: a mú törmelékei. ” Zsebében jeles építészmérnöki diplomával, kezében kopott, félig üres bőrönddel Latinovits Zoltán 1956 nyarán elindult Debrecenbe. A cívisvárosban lett az építészmérnökből magyar színész. Szárnyai nőttek; megtanulta: a színház élete árán fölépített Déva vára. Nem tudta: élete ellobbanó, világító fáklya. Színész: száz alakban akarja a világot meghódítani, megváltoztatni, megmenteni. Utolsó kép. Napsütötte gyümölcsös, 1976. május 30. Fehér asztalon borospoharak, háttal Latinovits Zoltán, mellette Ruttkai Éva. Lombok zöld függönye keretezi a tájat. Latinovits Zoltán egy pillanatra bal 14 1939 1958
