Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. szeptember / 9. szám
ban, izzadva, tétlenül, kényszeredetten szóval tartva egymást a munkaidő végeztéig. Egy-két napig nem jött senki. Akkor újabb teherautó, újabb emberek, friss réteg került a mélyedésbe, pontosabban a felébe. Másnap, harmadnap feltöltötték az egészet. Eltelt két hét, ma már kétharmad részét aszfalt borítja. Az építési terület legfeljebb tíz méterszer három méteres lehet. Hát így élünk. Itt élünk. * * * A fenti pillanatképet bevezetőnek szántuk induló sorozatunk elé. Szeretnénk, lehetőleg rendszeresen közreadni egy-egy beszélgetést arról, ki hogyan éli hétköznapjait a Ferencvárosban. Várjuk leendő beszélgetőtársaink jelentkezését, természetesen névvel és pontos lakcímmel, telefonszámmal a szerkesztőségbe. Bizalmukat előre is köszönjük. Kékesi Katalin ISMÉT LESZ FERENC-NAPI BÚCSÚ Idén is lesz Ferenc-napi búcsú a Ferencvárosban. Október első három napja - immár hagyományosan - az ünneplés, a játék, a szórakozás, a kikapcsolódás jegyében fog eltelni kerületünkben. A tavalyi év hasonló rendezvényének nagy sikere megmutatta, hogy jogos volt a hagyományteremtő szándék. A múlt évi tömegmegmozdulás három napja tizenöt-húszezer ember számára nyújtott élményt. Ez évben is - szándékunk szerint - benépesül október 1-je és 3-a között a Bakáts tér és környéke. Ugyanúgy, mint tavaly, egész napos rendezvények kínálnak szórakozást az erre járóknak. A környék három napos lezárása helyet biztosít majd a kirakodóvásárra érkező kereskedőknek. Azt mondják, a háború előtti időkben minden évben megtartották a Ferenc tér környékén a búcsút. Lovakkal, sátrakkal, körhintával, miegymással együtt, már ami egy igazi búcsúhoz szükséges. Ezt a hangulatot ma már nem lehet feltámasztani. Talán nem is érdemes. Mégis gondoljuk, hogy a kiteljesedő közösségi élet egyik megvalósulási formája lehet ez a rendezvény. A lakossági visszhangok legalábbis ezt mutatják. Ennek a modern kori népünnepélynek egyik kifejezett célja - a szórakoztatáson túlmenően - hogy az itt élő emberek közvetlen közreműködésével kialakuljon a kerület jellemző arculata, amely másutt nem található meg. így valósul meg - kétkezi munkával - az értékalkotás, a hagyományteremtés, vagyis maga a történelem. Az idei rendezvény követi a már jól bevált receptet. Minden korosztály számára kínálunk látnivalót a legkisebbektől a legidősebbekig. Komolyzene, könnyűzene, ázz, operettgála szerepel a tervezett programban. Halász Judit, Levente Péter már biztos, hogy eljönnek, a Ferencvárosi Strauss-zenekar szintén fellép, és eljönnek Benkóék is. A Toszogány Disco fedélzetén fellép a Pa- Dö-Dö. Újdonság lesz a népi utcabál. Az ünnepi napok záróakkordjaként a tűzijáték sem marad el. A pontos és részletes program a plakátokon tétetik majd közhírré, de a Ferencvárosi Televízió, a sajtó és a Pesti Műsor is írni fog róla. Addig is szorgalmasan készülődünk. ^tárSASHÁzak közös képviselete 217-8785 & 3*9 Ingatlan!*-0*1 A jó lakások már régen elkeltek riási ütemben halad a privatizáció városszerte. A 22 kerületből legalább 15-ben radikálisan adják el a lakásokat. A privatizásiós folyamat jelentősen gyorsította a társadalmi csoportok látványos elkülönülését. Ma már komolyan befolyásolja az ingatlanárakat, hogy milyen a lakókörnyezet és megvásárolható-e a bérlakás. A bérlakásokat megvásárlók szempontjai között előkelő helyen szerepel, hogy a saját tulajdont biztonságosabbnak érzik. A jó lakások régen elkeltek. A főváros 410 ezer volt tanácsi bérlakásából 130-150 ezret adtak el eddig. További majdnem 100 ezer adásvételi szerződés folyamatban van, ám ezen túl sok tízezer ingatlant kijelöltek, vagyis ezek elvileg bármikor megvehetők. Becslések szerint 150-200 ezer lakás marad végül a kerületek tulajdonában, de ehhez azt is tudni kell, hogy a fővárosban 150 ezer önkormányzati szükséglakás, illetve félkomfortos szoba-konyhás lakás van. Ezeket lehet szociális bérlakásoknak tekinteni. A lakók egy része azonban még ezeket is meg szeretné venni. Két év óta - a privatizációs folyamat előrehaladtával - érzékelhető, hogy az egyes lakásokra jutó lakbérbevételek rohamosan csökkennek. így tehát a nagyon rossz minőségű lakások kisebb lakbérbevételéből kell megoldani az önkormányzatnak e leromlott lakásállomány fenntartását. A szűkülő ingatlanállomány csökkenti az önálló lakással nem rendelkezők esélyeit is. Minden remény az alapvetően elhalálozás miatti megüresedésre alapozódik. Mivel a lakbérek évek óta irreálisan alacsonyak, a lakók nem érzékelték pontosan, mibe is kerül egy ház fenntartása, így azt hitték, ha társasházzá alakulnak, nem csak racionálisabb, de még olcsóbb is lesz mindez. Tömegeket ért sokkhatásként, hogy a korábbi lakbér dupláját fizetik közös költségként. Emellett még a megvásárlás utáni részleteket is törleszteni kell, sőt szükség lenne felújítási alapra is, amelyet hol képeznek, hol nem. Az egyik válsággóc éppen itt alakult ki, ugyanis van egy népesség, aki sok ok miatt megveszi a lakását, de fizetési kötelezettségeinek már képtelen eleget tenni. Érdekes kérdés, hogy a privatizált lakások milyen százaléka kerül szinte a megvásárlása után piacra. Ezt az arányt ma öt százalék körülire becsülik, ám ezekből sem születik mindig befejezett adásvételi megállapodás. A fővárosi ingatlanpiaci árak rendkívüli mértékben differenciáltak, attól függően, hogy milyen elhelyezésű a lakás. (Magyar Hírlap) 5
