Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. augusztus / 8. szám
MIT GONDOL AZ ÖNKORMÁNYZATRÓL? Lapunk júniusi számában megjelent közvélemény-kutatás végeredménye 1. Az önkormányzati rendszer jobb a tanácsrendszernél igen nem nincs különbség 2. Hosszabb távon az rendszer jobb lesz a szernél igen 54,5 % már most is jobb 32,5 % nem 13% 68,8 % 10,4% 20,8 % önkormányzati korábbi rend3. Az önkormányzati képviselőm jobban képviseli érdekeimet, mint a tanácstagom igen 40,3 % nem 11,7% nem látok különbséget 48 % 4. Mikor legyen a következő önkormányzati választás 1994 őszén 24,7% együtt a parlamentivel 40,3 % minél előbb 20,8 % minél később 14,2% 5. Újra jelenlegi képviselőjére szavazna igen 40,3 % nem 19,4% nem tudom még 40,3 % 6. Újra arra a pártra szavazna, amelyre 1990 őszén adta voksát igen 35,1 % nem 41,6 % nem tudom még 23,3 % 7. Javult-e 1990 óta az ügyintézés szakszerűsége, időtartama igen 66,2 % nem 20,8 % nincs különbség 13,0% 8. Hogyan kezeli Önt a hatóság továbbra is alattvalóként 28,6 % partnerként 59,8 % mint akit kiszolgálnak 11,6 % 9. Van-e megkülönböztetés a hatóság előtt igen 27,3 % nem 29,9 % nem tudom 42,8 % 10. Van-e protekció az ügyintézésben igen 28,6 % nem 22,1 % nem tudom 49,3 % 11. Van-e korrupció igen 23,3 % nem 22,1 % nem tudom 54,6 % Nevét és lakcímét megadta: 100 % A decentralizált hatalmi berendezkedés működésével kapcsolatos közvélemény-kutatásunk eredményei - mondhatnánk - a várt képet mutatják. (A várt alatt azt értjük, hogy hasonló kérdésekre nagyjából hasonló válaszokat összesíthet- nénk szinte az egész országban.) A lakosság még mindig bízik a politikai változásban, még ha közvetlen tapasztalatai nincsenek is, akkor is arra voksol, hogy az új rendszer (esetünkben : az önkormányzati) mindenképpen jobb a korábbinál - a tanács- rendszernél -, melyet 40 év alatt volt alkalma megismerni. A politikai bizalmat az első két kérdésre adott válaszok jelzik, mindkettőnél döntő többséggel állítják, hogy jobb (lesz) ez a szisztéma. Ha az általános felől az egyedi megítélés felé közeledünk (3., ill. 5. kérdés), akkor azt látjuk, hogy a fentebb említett, a nagypolitikába helyezett bizalom már kevésbé jellemző a „saját” képviselő megítélésekor, ám még mindig többen „szeretik” választottjukat, mint ahányan nem. A tartózkodók, a döntést még meg nem fogalmazók száma azonban a képviselők megmérettetése során - 1993 nyarán - feltűnően magas. A 4. kérdésre (Mikor legyen a következő önkormányzati választás?) végeredményben praktikus válasz érkezett. Legtöbben racionálisan gondolkodnak, úgy vélik, hogy legkisebb költséggel (és legkevesebb állampolgári „strapával”) úgy oldható meg a ceremónia, ha a parlamenti választásokkal „egybecsapva” esünk túl a következő időszakra történő delegálások kötelezettségein. A pártok - ez is országos jelenség - megítélése bizonyos fokú csalódottságra utal. Kérdésünk nem jelzi, hogy melyik pártban nem bíznak az állampolgárok, ez nem volt célunk. A 41,6%-os „csalódottság” arra utal, hogy nagy tömegben várható más irányú voksolás, mivel sokan úgy érzik, hogy nem a korábban választott párt szolgálja leginkább érdekeiket. (Hogy ezek mely pártok, arra az országos közvélemény-kutatások adatai szolgálnak eligazítással.) A megmérettetésből legjobb bizonyítvánnyal a hivatal - az ügyintézés - került ki. A politikai állásfoglalásokkal szemben - melyek alapvetően a bizalom elvére épülhettek - a hivatali munka minőségét már jórészt saját tapasztalatok alapján szavazhatták meg közvélemény-kutatásunk résztvevői. Nem éri el az egyharmadot azok száma, akiknek rossz tapasztalatai lennének az ügyintézéssel kapcsolatban (szakszerűség romlása, rossz bánásmód, megkülönböztetés, protekció korrupció). A „tartózkodók” száma persze ennek megítélésében is igen magas, de mindenképpen jó bizonyítványnak kell tekintenünk olvasóink ítéletét a hivatali munka minőségével kapcsolatban. Végezetül ide kívánkozik „amatőr” közvélemény-kutatásunk végeredményével kapcsolatban egy megjegyzés. Hogy a részvételre nagyobb kedvet teremtsünk (ne feledjük: akik válaszoltak, a fáradságon kívül a postaköltséget is vállalták), nyeremények kisorsolását helyeztük kilátásba. Ezzel viszont a közvélemény-kutatásokra jellemző anonimitást nem tudtuk garantálni. Ez a tény - bizonyára - néhány válaszolónkat óvatosságra intette, tartva attól, hogy esetleg visszaélünk a kikényszc rített „nevesítés”-sel. Talán ezért né- hányan nem őszinte véleményüket fejezték ki a kérdések megválaszolásakor, talán az elgondolt „elvárásnak” megfelelően voksoltak. (Egyébként erre utal a nagyszámú semleges álláspont is.) Nos, mi visszaélni nem fogunk, különben is jó lenne már, ha mindenki tisztában lenne vele, hogy ez az ország már eljutott legalább addig, hogy a szabad véleménynyilvánításnak senkire semmilyen következménye nem lehet. Ezúton is köszönjük kedves olvasóinknak a nagyszámú érdeklődést, adott esetben visszatérünk a lapon keresztül újabb kérdésekkel közvélemény-kutatási módszerünkhöz. 4
