Ferencváros, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993. június / 6. szám
Tisztelt Szerkesztő Ur! Lerágott csont már, amiről írok, a házmesterlakások törvénysértő privatizációjáról, amit a Belügyminisztérium is törvénysértőnek ítélt. A nagytekintetű IKV és önkormányzatok vezetői még mindig kerülgetik, mint macska a forró kását, hogy hogyan is hozzák helyre amit elrontottak. Jogállamban élünk - mondják. Ha ez igaz, milyen jogon sértettek meg személyiségi jogainkban? Mint egy rabszolgát eladtak bennünket a ház lakóinak. Potom pénzért felajánlották nekik a lakásunkat velünk együtt, akik benne lakunk már 30 éve. (Mint egykor a rabszolgát az urának.) Aláírást gyűjtöttek: kell-e vagy nem? Ha haragosa volt a házfelügyelőnek, nem írta alá, és már előre örvendezett - ez pedig nem lesz a magáé - majd mi jó pénzért eladjuk, vegye meg több százezerért tőlünk. (A lakók nagyrésze ingyen kapta lakását 30 évvel ezelőtt.) Házfelügyelőre egy 20- 30 lakásos panelházban nincs szükségük. A közös képviselő mindent elintéz. A takarítást egymás között elintézik, hogy a költséget megtakarítsák. Mindig főbérleti lakásunk volt, most albérlőt csináltak belőlünk az IKV urai. Nem tudunk cserélni, máshova költözni, mivel szabadságjogainkban korlátozva vagyunk. Pedig ezeket a jogokat a magyar állam alkotmánya biztosítja polgárai számára. (Az IKV urai nem!) Megértjük, hogy egy 60-80 lakásos régi bérházban szükség van házfelügyelőre, de egy 20 lakásos panelban? Mi vállaljuk, hogy visszafizetjük a felmerült költségeket, még nagyobb összeget is fizetünk érte, csak legyen már vége ennek az áldatlan állapotnakI Nem kell másik lakást adni, 25-30 éve benne lakunk. Van elég sok lakásra várakozó, elégítsék ki a rászorulókat. A modern rabszolgatartó uraknak több belátást! Ingyen ne herdálják el a lakásokat. József Attila telepi volt házfelügyelők Tisztelt (József Attila telepi) volt házfelügyelők! Azzal kell kezdjem, hogy Önöknek igazuk van, de sajnos azzal kell folytatnom - hogy miután 104-en vannak ilyen helyzetben, - az Önkormányzat sem tudja a mások által létrehozott lehetetlen helyzetet feloldani. Az elidegenítések kezdetén létezett egy Fővárosi Tanácsi állásfoglalás, mely szerint ahol a lakók nem járulnak hozzá a házfelügyelői lakások megvételéhez, ott a lakást a társasház közös tulajdonába (a jogi megfogalmazás szerint: nem önálló albérletbe) kell adni. Ezáltal az Önök fogalmazásával élve, a házfelügyelőket „eladták" a társasháznak. Volt persze olyan kerület is, ahol az irányelvnek fittyet hányva inkább a józan észre hallgatva erre nem került sor és a házfelügyelői lakások önálló albérletbe kerültek. Az Önkormányzat megalakulása után, érzékelve ezt az áldatlan állapotot, rögtön intézkedett ezen gyakorlat megváltoztatására. Sőt, az elidegenítések lassúságát kihasználva, jó pár esetben a korábbi döntéseket is meg tudta változtatni, de ott ahol az Alapító Okirat bejegyzésén túl már a szerződéskötések is elkezdődtek, nem tudott beavatkozni. Az Alapító Okirat módosítására csak az összes tulajdonos beleegyezése esetén kerülhet sor. Jogászokkal konzultálva, de kérve a BM, az Ügyészség véleményét is, ez az egyhangú hozzájárulás akkor is szükséges, ha a szerződésekből egyes esetekben egyértelműen bizonyítható, hogy a társasházi tulajdonostársak a közös tulajdonba kerülő lakásért semmit sem fizettek. A végeláthatatlan pereskedést pedig lehetőség szerint el kellene kerülni. Hatvan év Hányás vagy? Ezerkilencszázharminchármas? Hosszan tartó betegség után, de mégis úgy érezzük: váratlanul - elment közülünk egy férfi, betölthetetlen űrt hagyva maga után: mint amikor kiszakad egy bolygó a galaxisból. Harminc évig dolgozott a kerületben dr. Szirmai Imre: betegek, kollégák szerették, becsülték, tanultak tőle. Sokat tanultunk Tőled, Szirmai doktor: sokszor szerettünk volna olyan lenni, mint Te. A legtöbb, amit most már tehetünk: terhedet visszük tovább. Ne legyen Néked nehéz a föld. Mit lehet akkor tenni? Ha csak tíz esetről lenne szó,*' akkor az Önkormányzat már rég magára vállalta volna a házfelügyelők elhelyezé-' sét, de száznál már, a nagyszámú lakásigénylő mellett ez nem járható út. Én csak azt tudom elképzelni, hogy az érintett társasházakkal megegyezve, a társasházak eladják a házfelügyelőknek az általuk lakott lakást (amihez a társasház feltehetően ingyen jutott hozzá). Az Önkormányzat az egyeztetések lefolytatásában, a feltételek alakításában vállalhat szerepet. Remélem, hogy a közelmúltban már megkezdődött fo- , lyamat előbb-utóbb mindenütt elvezet a megegyezéshez. Tisztelettel: Dr. Gegesy Ferenc polgármester Tisztelt Somogyi Úr! Nagy érdeklődéssel olvastam a Ferencváros című önkormányzati lapban megjelent „Kedves Olvasó’ című cikkét. Attól tartok, Ön nem igazán tájékozott bizonyos körülményekben, ezért nem talál választ a cikkben feltett kérdéseire, és ezért fogalmaz olyan sommásan, miszerint jó dolog a demokrácia, de mint mindenben, a demokráciában is kettőn áll a vásár. Ebben Önnek igaza van, mint ahogy az alábbiakban leiírtakban nekem, és hasonló gondolkodású polgártársaimnak van igazuk. Mielőtt mindannyiunkat érdektelenséggel vádolna, én a magam indokaival, illetve eddigi tapasztalataimmal próbálom állítását cáfolni. Én résztvettem két nagyon rosszul szervzett lakossági fórumon, melyek ha jól emlékszem első alkalommal a volt úttörőházban, második alkalommal a Ráday utcában rendeztettek, a törvényi előírásoknak megfelelve, a ,nyitott fülek” jegyében. E rendezvények eredménytelenségéről hadd ne próbáljam most meggyőzni Önt. Azokon a rendezvényeken olyan sokan voltunk, hogy nem fértünk be a terembe. Akkor még bíztunk a változásokban. Nem sok időnek kellett eltelni, hogy tapasztalhassuk, érezzük, hogy bizony semmi sem változott, sőt nyugodtan állíthatom, hogy vannak dolgok melyek rosszabbak mint régen. Itt most lehet hivatkozni az elmúlt 40 év súlyos örökségére, de attól tartok, erre a magyarázkodásra egyre kevesebben vagyunk vevők. A cikkből tudtam meg, hogy ezen a közmeghallgatáson az 1993. évi költségvetésről, illetve a szociális rendelet megalkotásáról lett volna szó. Én erre a rendezvényre nem kaptam meghívót, de ha kaptam volna sem mentem volna el, mert tudom, hogy a nyitott fül nyitott szem nélkül mit sem ér, különösen ha ehhez - a pénzbe igazán nem kerülő - megértés, segíteni akarás nem adatik. A meghallgatás első része a költségvetés problémáival foglalkozott volna, és ehhez várták a „nyitott fülek’ a hozzászólásokat. A mi családunk 41 éve lakik ebben a házban, lakásunkat széppé, otthonossá tettük, nem kis anyagi áldozattal. Fizetési kötelezettségeinknek maradéktalanul eleget teszünk. A ház állapota szemünk láttára romlik, a kezdeti kis problémák, hibák az odafigyelés teljes hiányában válnak kijavíthatatlan, életkörülményeinket, a ház és a lakások állagát meghatározó tényezővé. Leveleinkre régebben legalább válasz jött, ma már ezt is hiába várjuk. Amíg az önkormányzat pénztelenségre hivatkozik, hogy teheti meg a Jegyző úr, hogy 1992 decemberében írott bejelentő levelemet válaszra sem méltatja. Pedig a költségvetést érintő dolgokra próbáltam felhívni szíves figyelmét, nevezetesen az önkormányzati lakások jogtalan adás-vételére és más egyéb dologra, melyek véleményem és a becsületes bérlők véleménye szerint befolyásolják az Önkormányzat anyagi körülményeit. Ennyit a költségvetési vitáról. Megköszönve figyelmét: Blaskovits László 1096 Lenhossék u. 7. í
