Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. augusztus / 8. szám
A házmesterek pedig kellenek! A házmesteri szolgáltatást valamikor, anno nyilvánvalóan azért találták ki, hogy szó ne érje a ház elejét: hogy rend legyen környezetünkben, ahol lakunk. Aztán, amikor eme státusz elnevezését megváltoztatták, szép lassan átalakult a tevékenység lényege is: kialakult a "felügyelői rendszer", mely, valljuk meg, jórészt olyanná lett, mint az ország maga, mint a lakókörnyezet maga. A változás ezen a területen is lassú, nagyon lassú. Nézzünk csak körül a bérházak udvarán, sétáljunk fel egy-egy szépívű csigalépcsőn, - invitált bennünket nemrégiben egy olvasói levél, s a levélíró arra is határozott javaslatot tett, hova küldjük "az ilyen házmestereket"... azokat, akik jórészt "csak a szolgálati lakást birtokolják", és tevékenységük ebben ki is merül... így van vagy nem így van - hadd ejtsünk most néhány szót az ő érdekükben. * * * Szolgálati lakáshoz - nevezetesen házfelügyelői lakáshoz — nem juthatott akárki az elmúlt évtizedekben: csak azt alkalmazták házfelügyelőként, aki a már meglévő lakásáról lemondott. Tehát, egy mezei földönfutó aligha kerülhetett e posztra, ingyen és bérmentve. Aki tehát szeretné házfelügyelő nélkül látni a házfelügyelői lakást, gondoljon erre is - gondoljanak erre a vásárlások nyomán alakuló új lakóközösségek, amikor házfelügyelői lakásra "szemet vetnének..." S gondoljanak a törvényre. Márpedig a törvény úgy szól, hogy a házfelügyelő a szolgálati jelleg ellenére is bérlői jogokkal rendelkezik, s munkaviszonyának megszűnése után jóhiszemű, jogcím nélküli bérlőként marad - maradna - a lakásban. S ha a lakók - az új lakóközösségek - lemondanak a házfelügyelői szolgáltatásról, ettől még nem lehet eladni az adott lakást a lakóközösség részére, tekintettel, hogy a bérlő vételi joga megelőzi a kívülállókat. Márpedig ezt az új lakóközösségek sokszor másképp gondolják. És éppen egy egészséges tulajdonosi szemléletből kiindulva gondoljak másképp. Az önkormányzat pedig védi a házfelügyelőket: alkalmazottait, a kerületi polgárait védi, akik között bizony, nagyon sok az időskorú ember, egy új egzisztencia megteremtésének minden reménye s lehetősége nélkül. S mert nemrégiben még mindig találkoztam bizonytalan jövőjén kesergő házfelügyelővel, hadd hívjam fel az érdekeltek és érintettek figyelmét a képviselőtestületnek egy, még tavaly nyáron született határozatára. E határozat szerint, anol a lakók nem járulnak hozzá a házfelügyelői lakásnak a házfelügyelő által történő megvételéhez, a lakás az Önkormányzat tulajdonában marad. Ha azonban a lakás megüresedne, a társasház közösségének kínálják fel megvételre. * * * Az immár egyéves képviselőtestületi határozat többszáz ember létbizonytalanságát szüntette meg, de úgy tűnik, a hír lassan terjed. Amiképpen, persze, meglehetősen lassan alakul át maga a házfelügyelői rendszer is egy olyan karbantartói-gondnoki hálózattá, amelyik a lakóközösségek megelégedésére szolgálna.-r-p Csak akkor vagy keresztény... Az irgalmas samaritánus olyan közismert bibliai példázat, amelyről sokan nem is tudják, hogy Jézus elbeszélése alapján jegyezte fel azt Lukács evangélista. Az irgalmas samaritánus története a felebaráti szeretet mércéje, amely a korabeli izraelita hallgatóság számára akár botránykő lehetett a lehetetlent is legyőző embersége folytán. Az izraelita ember ugyanis annyira lenézte a samáriait, hogy azzal nem érintkezhetett, szóba nem állhatott vele, sőt meg sem érinthette azt. És íme, Jézus éppen egy lenézett idegent állít az izraeliták elé példaként. Mert mi is történt? Az írás szerint egy úton lévő izraelitát a rablók nemcsak kifosztottak, de még félholtra is vertek. Arra ment egy zsidó pap, majd egy lévita, de mindketten segítségnyújtás nélkül hagytak hitbéli honfitársukat. Ekkor jött a lenézett idegen, aki megszánta a szerencsétlenül járt embert. Hozzá hajolt, megérintette (ezt csak a magatehetetlen izraelita tűrte el), és amikor látta, hogy még van segítség, megmosta sebeit borral és olajjal, bekötözte, saját barmán elvitte egy fogadóba, ahol még egy ideig ápolta is az idegent. Ezek után két dénárt adott a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj gondot rá, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. A történet ennyi. De csakugyan csak ennyi? Nem, mert Jézus magáról beszélt, amikor a samaritánusról példálózott. O a megvetett, a halálra szánt, ő, aki lehajolt hozzánk nyomorúságunkban, aki fizetett értünk, és aki visszatér hozzánk. De egyúttal azt is elmondja számunkra, hogy nincs elitélendőbb annál, mint mikor ember és ember között bárminemű különbséget^ teszünk, legyen az faji, vallási, nyelvi, vagy bármilyen megkülönböztetés. Ez éppen a mai Kelet- és Közép-Európában a legaktuálisabb probléma. Szomorú, hogy magukat keresztényeknek valló emberek háborút vívnak egymással azért, mert a másik ember egy más nyelvet, vagy más nyelvjárást beszél. Szomorú, hogy van pap, aki inkább politikus, mint keresztény, mert a nyelvi, a népi, nemzeti hovatartozás előbbre való számára, mint maga az ember, a testvér. Jézus a jó pásztor. Az ő juhai hallgatnak hangjára, követik, mert ismerik hangját. Az ő szava ugyanaz, bármilyen nyelvre is fordították azt le. Jézus szava nem angolul, nem magyarul, nem oroszul, nem románul, se nem szerbül szól, hanem a hit nyelvén jut el követőihez. Aki Krisztus követőjének vallja magát, az szeresse felebarátját, aki lehet akár más bőrszínű, vagy más vallású, vagy más népből való. E nélkül nem keresztény (keresztyén) az ember, mégha nap mint nap ezt is állítja magáról. Pikó Adrienne Egyházaknak A Ferencvárosban hivatást teljesítő egyházak 1992. júniusában benyújtott pályázatait az Önkormányzat elbírálta. Pénztámogatást kapnak: a Ferencvárosi Római Katolikus Főplébánia orgonafelújítás tervezésére; a Szent Vince Plébánia Középferencvárosi Római Katolikus Egyházközség karitatív, kulturális tevékenységre, TV, VIDEO vásárlásra, gyermektáborra; a Külső-Ferencvárosi Szent Kereszt Templom Liszt Ferenc Kórus reper- toár_bóvítésre;ja_ Bd. Nagyvárad téri Református“^ ''"Egyházközség írásveiilo beszéíZéSéie, a Bp-i Refor- —mátus—TculógtaTAkadémia színjátszócsoport és énekkar működési kiadásaihoz; a Kálvin Téri Református Egyházközség idősek és fiatalok nyaraltatásá- ra; az Unitárius Egyházközség karitatív és kulturális tevékenységekre; a Ferencvárosi Evangélikus Egyház karitatív és kulturális tevékenységekre; a Budapesti Zsidó Hitközség idősek napköziotthonának működéséhez. 10
