Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)
1992. augusztus / 8. szám
A bőség társadalma? A béke és jólét szigetének tűnik hányatott világunkban az Európai Közösség — a tizenkettek országcsoportja. Mégis 53 millió „polgártársunk” ki van rekesztve a bőség e társadalmából. A legújabb tanulmányok az jelzik, hogy a tizenkettek országainak az egyenlőtlenség növekedésével és a kirekesztés új formáival kell szembenézniük: 1975- ben 35 millió szegény volt, 1985-ben 44 millió, 1992-ben számuk 53 millió... A növekedés üteme szédületes. A szegénységnek a tizenkettek Európájában érvényben lévő meghatározása kri- tériumként csupán az anyagi erőforrásokat veszi figyelembe: „szegénynek” számít az, akinek jövedelme alacsonyabb a szóban forgó országok átlagjövedelme felénél. A gazdasági és társadalmi kirekesztettség erősödik ugyanakkor, amikor az államok nemzeti jövedelmük 22-30 százalékát szentelik szociális célokra. Az utóbbi tíz évben jelentősen megváltozott a szegénység struktúrája. Hagyományosan az idős emberek alkotják leginkább e társadalmi csoportot. Több, mint hatvan millió 60 éven felüli idős ember él az Európai Közösségben, ez az össznépesség egyötöde, 1986-ban 8,5 millióan nyomorogtak. A szociális segélypolitika megerősítése hozzájárult helyzetük javulásához, azonban az országok szerinti különbségek továbbra is nagyok: Hollandiában az idős emberek 5 százaléka tekinthető szegénynek, míg Spanyolországban 24 százalékuk, Portugáliában 45 százalékuk. Az európai lakosság többsége városokban él. A társadalmi problémák — munkanélküliség, bűnözés, kábítószer, kirekesztettség — a legerősebben a nagyvárosokban nyilvánulnak meg. így Lisszabonban és külvárosaiban például (kétmillió lakos) százhetvennégy leromlott negyed van, köztük valóságos nyomornegyedek. Ezek a bádogtelepek a hatvanas években jöttek létre, a falusi elvándorlás hatására, és tovább növekednek a meg-megújuló menekülthullámok nyomán. Az elszegényedés okai közt első helyen a munkanélküliség drámai növekedése szerepel: 1990. novembere és 1991. novembere között a munkanélküliség 11 százalékkal növekedett, ami további 860 ezer munkanélkülit jelent Európának ezen a felén. A közösségben a jelenlegi 13 millió munkanélkülinek több mint fele olyan tartós munkanélküli, akinek egy évnél többet kell várnia, hogy újból munkát találjon, egyharma- dának pedig több mint két évet. 1987-ben a 25 év alatti fiatalok egyharmada volt munkanélküli, ami számukra a családjuktól vagy állami segélyezéstől való fokozott függést jelenti. Jövőjük veszélyeztetett perspektívái melegágyává válnak az erőszaknak, amely frusztrációjuk és kétségbeesésük kifejezése. A tizenkettek társadalmának uralkodó gondolkodás- módja szülőanyja a kirekesztésnek és a gazdasági elszegényedésnek. Ugyanakkor, amikor az európai országokban az átlag gazdagság növekszik, egyre több embert, csoportot, sőt területet rekesztenek ki a szociális integrációból, és fosztanak meg az ahhoz kapcsolódó jellegzetes jogoktól. A társadalom egy dualista modell felé orientálódik, ahol a nincstelenek és a jólétben élők között a szakadék állandóan növekszik: egyik oldalon állnak azok, akik részesei a munka világának, akik kényelmet biztosító életszínvonalon élnek, a másikon a névtelen tömeg, azok, akik nem jutnak munkához, akiket anyagi nehézségek, elszigeteltség, a társadalmi életből való kirekesztettség sújt. Európa jövője attól is függ, milyen módon illeszti be — vagy sem — a bőség társadalmába a magukra hagyottakat: vajon a jövő politikai uniója biztosítani fogja-e az 53 millió szegénynek, hogy teljes mértékben gyakorolhassa állam- polgári jogait, és részt vegyen az őket érintő határozatok meghozatalában? Vajon a valódi tét egy gazdasági szuper- hatalom létrehozása, vagy egy egységes és szolidáris Európa felépítése? (Le Monde Diplomatique) Megalakult a Munkanélküliek és Álláskeresők Ferencvárosi Egyesülete A IX. kerületi munkanélküliek ez év májusában alakították meg érdekvédelmi egyesületüket. Céljuk, hogy a több mint ezer ferencvárosi állástalannak segítsenek eligazodni a vonatkozó törvények, rendeletek között, átképzésüket, újra elhelyezkedésüket kívánják támogatni. Az egyelőre húsz tagú egyesület a Munkanélküliek és Álláskeresők Országos Szövetségéhez csatlakozott. Szeretnék, ha a kerület állástalanjai minél többen társulnának szervezetükhöz, hiszen a munkahelyüket elvesztők problémái sok esetben azonosak, és sokkkai könnyebb a kezdeti nehézségeket leküzdeni a tapasztaltabbak segítségével. A munkanélküli lét a többség számára kevésbé vidám dolog, mint mostanában néhány szónok állítja. A családok megélhetését veszélyeztető alacsony munkanélküli járadék sok embert kényszerít fekete munka vállalására, ami rövid távon előnyösnek tűnik a munkavállaló szempontjából, de csakhamar kiderül, hogy az ilyen munkáltató nem törődik az alapvető egészség- és balesetvédelemmel. Ráadásul a legtöbb fekete munkát végeztető éhbért fizet a gyakran embertelen körülmények közötti robotért. Az egyesület lebeszéli tagjait az effajta munkáról, és cserébe az átképzést, a munkanélküliek közös vállalkozását tanácsolja. Ez utóbbi újszerű gondolat, hiszen a munkanélküliek egyéni vállalkozó kedvéhez vajmi keveset járul hozzá az oly sokszor megfogalmazott vállalkozásbarát környezet. Ha azonban több állástalan összefog, és közös vállalkozást hoz létre, nagyobb az esély, hogy a gazdasági szabályokhoz kevésbé értők is boldoguljanak. A Munkanélküliek és Álláskeresők Ferencvárosi Egyesületénél (Telefon: 147-4211, ügyelet: kedd 8-19-ig, szerda 8-17-ig, IX. kér. Toronyház utca3/b) szívesen látott vendég minden munkanélküli — nem csak az egyesület tagjai — jó tanácsaikra, segítségükre számíthatnak a rászorulók. Szeretnének kapcsolatot létesíteni azokkal is, akiknek még van állásuk, de rövidesen a munkanélküli sors vár rájuk. — Nagyon sok múlik azon, hogy a munkavállalók megismerjék munkáltatóik kötelességeit, és ne kisemmiz- ve kerüljenek az utcára — mondja Velenczei Ágnes, az Egyesület soros elnöke. A ferencvárosi álláskeresőket eddig a kerületi Családsegítő Központ, a Ferencvárosi Művelődési Ház és az irodájuknak otthont adó MSZP részesítette támogatásban. Káéi. 4
