Ferencváros, 1992 (2. évfolyam, 2-12. szám)

1992. június / 6. szám

A pedagógus teljes személyiségével tanít Iskola a Mester utcában Dolgozik olyan nevelő a Mester ut­cai József Attila általános iskolában, aki állványozás nélkül még nem lát­hatta az épületet; valamikor a felújítá­si ígéret ácsoltatta ide a faszerkezetet, és az ígéretből akkor csak a közvetlen balesetveszély elhárítása valósult meg... De az állvány hamarosan még­iscsak elkerül innen, s az intézmény "cégtábláján" ismét olvasható lesz Jó­zsef Attila neve. Állvány ide, állvány oda: itt, a Fe­rencváros "peremén" nem a forma a legfontosabb, hanem a tartalom. Csé- csei Béla igazgató és Novák Imre ok­tatási-nevelési igazgatóhelyettes is a tartalomról beszél, s a tartalmat szol­gáló formáról. Szembesülve a mássággal- A József Attila iskola korábban is jóhírű, színvonalas iskola volt - kezdi a történeti áttekintést Csécsei Béla. - Aztán, amikor a "Dzsumbujban" meg­fogyatkoztak a gyerekek, és az emlé­kezetes szakmunkásképző program idején általános iskolákat "einstandol- tak" el, körzetesítették az iskolát. A színvonal, persze, ennek nyomán csökkent. Ha ide tanító, tanár pályá­zott, akkor jó előre közölték vele, hogy bizony fel kell kötnie a fehérne­műt...- Mi a helyzet most?- Ma két véglet jelenik meg ná­lunk, a legjobb és a legrosszabb gye­rekekkel találkozunk. Mi azonban emberi és szociális szempontok miatt nem mondunk le senkiről. Azt tartjuk, hogy azokkal a gyerekekkel is kell foglalkoznia valakinek, akik számára, indíttatásuk következtében, az iskola nem érték, és azokkal is foglalkoz­nunk kell, akiknek az iskola érték. A mai magyar valóságnak véleményem szerint különben sem felelne meg, ha lennének csak elit, és lennének nem elit iskolák. A gyerekeknek iskolás korban kell megtanulniuk a szociális együttélés szabályait. így van ez a so­kat emlegetett, nálunk lényegesen fej­lettebb demokratikus országokban is, ahol együtt élnek és tanulnak a peri­férián élők és a sztármenedzser réteg gyermekei. Az elit iskolákat csak egy szűk réteg választja. A gyerekeknek ebben a korban kell megtanulniuk, hogy hogyan bánjanak a "másság­gal", hogyan éljenek együtt vele. Ne ijedjenek meg tehát a szülők attól, hogy hozzánk "rossz" gyerekek is jár­nak, hisz felnőtt korban az ember ugyanúgy szembesül a jóval és a rosz- szal.- A gyakorlatban hogy valósítják meg a különböző szociális hátterű és képességű gyermekek oktatását, neve­lését?- Az alsó osztályokban a lemara­dókból kislétszámú, felzárkóztató csoportokat szervezünk. A felső osz­tályok is "hozzák" nálunk a hazai át­lagot, vagyis, nem a többség törekszik az érettségit adó középiskolákba. így a hetedik-nyolcadik osztályokban olyan csoportokat szerveztünk, akik képesek kemény feltételek, magasabb követelményrendszer vállalására. Kü­lön odafigyelünk a kitömi szándéko­zókra, a kimondottan tehetséges gye­rekekre, és közben, persze, figyelünk az átlagos képességűekre is. Hattól hatig- Az iskola reggel hattól este hatig otthont ad a gyerekeknek. A nevelésbe hogyan kapcsolódik be a napközis munka?- Nálunk tanítópárok dolgoznak együtt, akik egymást választották, és a munkát is saját maguk osztják meg egymás között, - mondja Novák Imre. - Szabad kezet kaptak, hogy mit ho­gyan csináljanak, mi csak a célt fogal­maztuk meg, ahová el kell jutniuk. Az első három évfolyam napközis cso­portjainak el kell sajátítaniuk a lega­lapvetőbb készségeket, képességeket, mert nem juthat el a negyedik osztály­ba, aki ezt nem éri el. Negyedik osz­tálytól nyolcadikig nincsenek hagyo­mányos napközis csoportok. A szü­lőknek félévenként megküldjük az is­kola délutáni szabadidős programját, és a család maga választja meg a ta­nulás módját. Az intenzív foglalko­zást választók tanárral tanulhatnak, de aki önálló tanulásra képes, az félrevo­nulhat a könyvtárba. A tanulás után megnyitjuk a klubot, ami egyébként reggel hat és háromnegyed nyolc kö­zött is kínál programot a gyereknek.- Milyen szakkörök működnek az iskolában?- Van számítógép-programozói és számítógép-játék szakkörünk, foglal­kozunk modellezéssel, népzenével, kézművességgel, helytörténettel, báb­játékkal, néptánccal, pályázatírással, művészetekkel - de ez csak töredéke a lehetőségeknek. Pályázatíróink szép eredményeket érnek el, Gyulai Szil­via, Kulcsár Dóra, Mészáros Adél ne­ve a napilapokban is olvasható volt már. Ha omlik a fal... Minden részletében bemutatni egy iskolában folyó oktató-nevelő mun­kát: csak a teljesség igénye nélkül vállalható fel e helyen. Külön írást is megérdemelnének az olyan kezdemé­nyezések, mint a háztartási ismeretek tanítása, a négyféle idegennyelv okta­tása, a rendhagyó irodalom és történe­lemórák, a kapcsolatteremtés a kerü­leti óvodákkal, külföldi diákokkal és iskolákkal, a kapcsolattartás a szülők­kel... És a gazdálkodás, a pénzteremtés. A pénz ebben az iskolában is ke­vés. De az idén, hogy önállóan gaz­dálkodóvá válhatott az intézmény, itt minden forint legalább egynegyedével többet ér, mondják a nevelők. Az önálló karbantartói státusz megszerzé­sét követően például rögtön festéshez láttak: mert sok olyan gyerek jár ide, aki életében esztétikus környezetben még nem fordult meg! Ha omlik a fal, csöpög a csap: légüres térben lebeg a nevelő szó is. Az iskola igyekezetére, munkájára vállalati szponzorok is felfigyelnek. A testápoló klub részére kozmetikai cé­gek küldték el termékeiket, közülük is leggálánsabb a "Hélia D" gyártója volt. A könyvkiadók az elmúlt két év­ben kétszázezer forintnyi könyvvel lepték meg az intézményt... A József Attila iskolába ötszázhu­szonöt gyerek jár. Ez az iskola olyan, mint az élet maga, olyan, mint a ma­gyar valóság. S a pedagógus, aki ide szegődik el, teljes személyiségével ta­nít, teljes személyiségével nevel. Herceg Árpád 11

Next

/
Thumbnails
Contents